Minden ízében tipikus

Méltó vizuális nyitány (forrás: www.facebook.com/KispestHonved/photos)

Egyszerűen nem tudom mással kezdeni a posztot, mint a közléssel, amit már számtalanszor elsütöttem e párosítás beharangozói, beszámolói, kommentárjai során a blog eddigi, közel 8 éve alatt (hiába, aki ennyi év után is újra és újra szűz témákat tud felhozni, az a blogírás Zelenkája vagy Lenzfém Dávidja lenne, és én nem vagyok az): nem szeretem az Újpest ellenieket. “Minden ízében tipikus” bővebben

A meccs, amire Öcsém mondaná: “nem voltunk annyira kegyetlen szarok, amennyire lehetnénk”, aztán mégis 4-et gurított a Videoton, de annyira nem vagyok magam alatt

Azt hiszem, ezzel a címadással elnyertem ezen a héten a “Legjobb Fanta úr Epigon” két kézzel sodort cigivel díszített ezüst Aranyászok konzervdoboz díját, de elnézést mindenkitől, frappánsabbra most nem futotta. És bizony valahol a csapat is ezt dünnyögheti felénk: “Bocs, srácok, mindent megtettünk, de frappánsabbra most nem futotta“. Sajnos pontra sem. Mégis, ha megnézem ezt a meccset, meg a múlt szerdai, debreceni MK-t, most még értetlen düh sincs benne. Tényleg megpróbáltuk, tényleg pariban voltunk sokáig, tényleg ennyi van bennünk. Most.

Ja, és azt ér mondani, hogy Huszti Szabi is egy dölyfös kis gólyatöccsé nemesedett a fehérvári madárrezervátumban, az alattomos struccot megszégyenítő rúgásokat/lökéseket osztogató exválogatott haverja mellé? Ha nem ér, akkor is mondom. “A meccs, amire Öcsém mondaná: “nem voltunk annyira kegyetlen szarok, amennyire lehetnénk”, aztán mégis 4-et gurított a Videoton, de annyira nem vagyok magam alatt” bővebben

Megjött a tavasz – 3 hét késéssel

Végigszenvedett, végigbrusztolt meccs, kevés fantázia, görcsös akarás, egy adag szerencse (igaz, ez nagyrészt kiérdemelve), 1-2 kulcsemberi villanás, végül behúzott meccs.

Csodás futballidő, hol borongós, hol napsütéses, de alapvetően száraz április délután. Fű- (mármint gyep-), szotyola, zsírosdeszka- és hagymaillat a Bozsikban. Megjött a tavasz.

Ha ezt a két bekezdést 3 hete írhatom le, most már kiegyenesedett csapattal, vidáman készülünk az MK-elődöntőre és élvezzük az évszakot a maga teljességében. Kár, hogy mindkét aspektus késett jó 21 napot. “Megjött a tavasz – 3 hét késéssel” bővebben

Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd

halibehaÉrdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint  jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg. “Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd” bővebben

Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…

Inkább küzdős, mintsem látványos meccs volt: Hidi vs SándorGyuri. (via nso.hu)
Inkább küzdős, mintsem látványos meccs volt: Hidi vs SándorGyuri. (via nso.hu)

…de azért azt sem mondhatjuk, hogy vészesen romlottak az esélyeink ma estére. A Hali tegnapi győzelmével a pontszerzés szinte minimumelvárás lett ma a nyugodt éjszakáinkért, Vidi az ellenfél ide, nem túl acélos tavasz oda – és ezt végül hoztuk is, a Pécs közben leverte az Újvárost, ezer köszönet érte, szóval két fordulóval a vége előtt hárommal megyünk a Hali és néggyel a Dunaújcity előtt, ami azért nem kegyetlenül borzalmas kép. Persze ha Filip a zseniálszólója végén beveri és nem magasan lövi el, akkor… de ugye a “HA” az sose játszik. “Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…” bővebben

És te mit ígérsz meg, ha teljesülnek a tavaszi elvárásaid?

media-20150118

Nem mondom meg, hogy ez a felajánlás kitől jött, de annyit elárulhatok, hogy időzített jegyzetként eltároltam a keepemben, hogy kellő időben és sűrű nevetés kíséretében behajthassam.

Szóval itt lehet megtenni a felajánlásokat, amiket majd jól előkapunk május 31-én, a bajnokság utolsó napján! Én egyelőre még gondolkodom.

Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…

wektavasz…amihez persze a Diósgyőrnek is lesz egy-két szava, szóval nem ilyen egyszerű a helyzet, mint ahogy azt a posztcím sugallja. A mai találkozóval végérvényesen belépünk az idei idény hosszú hajrájába, mind a meccsszámot tekintve (8 meccs van hátra, kvázi az utolsó negyed jön), mind pedig a sajátos belső szakaszolásunkat nézve (a Diókkal kezdődik a közvetlen vetélytársak és a dobogósok elleni flúgos futam), ideje tehát nagy levegőt vennünk, a koncentrációs fokozatunkat maximumra járatni, és leszegett fejjel, de tiszta aggyal elindulni a csatákba. Kissé patetikusan fogalmazok, elismerem, de a tavasz meg a tét ilyen hatással van rám. “Három pontra mennénk a tomboló tavaszban…” bővebben

Klasszikus nyitány, rendelésre

2014kisp_UTE_orom

Rég volt már ilyen tavaszi nyitányunk, az biztos. Álmainkban klasszikus kora tavaszi napsütést, remek fociidőt és ezek révén szurkolóbarát körülményeket kértünk, a pályán pedig győzedelmeskedő Kispestet, a lelátókon hangulatot, relatíve sok nézővel. Habként a tortán szép jeleneteket. Utóbbi kívánalmat leszámítva minden, de minden teljesült a meccs hajrájáig. Akkor és ott pedig Vécsei rakétájával az utóbbi is. Tökéletes nap volt, még sok ilyet magunknak! “Klasszikus nyitány, rendelésre” bővebben

…még hat és fél óra

Start-Up-Business…még pár óra és indulunk! Elrajtol a tavasz, ami talán megismétli a tavalyi csodás menetelést, még valószínűbb, hogy lehozunk egy tisztes helytállást, és a csapat azért bejön oda, ahova mindenképp tartozik: az első nyolcba. Álmodozni persze jó, csak vigyázzunk arra is, hogy ne legyen koppanás a vége – nem szeretem azt a helyzetet sem, amikor felspannoljuk magunkat hogy itt tuti lesz a siker, aztán 1-2 vereség után máris máglyára küldenénk a csapatot, az edzőt. Aurea mediocritas, ez lenne a lényeg, meg hogy legyen egy hangulatos tavaszunk. Utóbbira pedig megvan az esély. A sikeresség már csak hab a tortán. “…még hat és fél óra” bővebben

…ez a napsütés már posztért kiált

epul_a_stadion_100_1_

A nap süt, az ég tényleg szikrázóan kék, pont olyan mint Mészöly Géza és Claude Mbemba rövidgatyája életem első Honvédmeccsén, még ’88-ban a Vasas ellen. Jön a tavasz és jön a Bohóc nyitánya, és ilyenkor szoktam ömlengeni egy jót a tavaszról, az újjáéledő természetről meg a földszagú pályákról és a megint ránk váró korlátról, de most valahogy nehéz a szülés. A blog is (legnagyobb bánatomra) lassan kezd egyszemélyes hadsereggé válni, mióta nálam nemhogy javulnának, de rohamosan romlanak a dolgok, szóval szörnyű hónapok után van a szerző és meg szörnyebbek jönnek, és az már nagy baj amikor nagy szerelme, a No1 hobbija, a Kispest meg a blogolás is korlátosan hozza lázba. Vagy hát lázba hozza, de ideje még mindig nincs és egyre kevésbé van, és most ugyan ellop 10 percet a munkaidőből de ennek meg böjtje lesz.

Tele van a fax…gép új feladatokkal. “…ez a napsütés már posztért kiált” bővebben