Családias hangulatban került sor a Bozsikban az első tavaszi utolsó idei hazai mérkőzésünkre. A borzalmasan hideg időjárás alaposan okolható az alacsony látogatószámért, de talán akkor sem járunk messze az igazságtól, ha az utolsó 1-1.5 év igen kreativitásszegény játékban keressük az szolid kijárási kedv okát. E szempontból viszont bíztató lehet, hogy szövetségi kapitányunk, Egervári Rajzművész kedvenc frázisával élve az utóbbi hetek tényleg abba az irányba mutatnak, hogy „szerethető csapat” épülhet tavaszra, a Hemingway által ideérkezésekor gründolt MFA első kirepülő fiókáinak beépítésével. Ugyans míg az Eger ellen kedden Baráth Botond kezdőként, Czár Richárd és Nagy Gergő csereként mutathatta meg magát, addig tegnap este utóbbi kettő újfent lehetőséget kapott a második félidőben – hogy a tegnap kezdő, nem akadémiás, de saját nevelés Hidiről vagy az Eger ellen nagyot küzdő Sós Márkóról ne is beszéljünk. Természetesen a srácoknak idő kell még az egyenletesen megbízható teljesítményhez, itt-tt akadozik még a gépezet de bíztató megoldásokban nem volt hiány- és higgyétek el, ez most nem a Várhidi és Co. fémjelezte magyar edzőtársadalom-féle „Voltak Passzaink” és „Az Első Félidőre Lehet Építkezni” jellegű, kincstári optimizmust rikoltozó közhelygyűjtemény-magyarázkodások újabb darabja. Szerintem.
Maga a meccs, élvezetfaktorát tekintve alapvetően sajna a „hát, maradtam volna otthon” címkéjű derbik közé kerülhet bekartotékozásra. Az első játékrész úgy ahogy van, felejthető volt, egy Németh Norbi kapufát (mely szervesen illeszkedett „Szívatnak az exeink” című, szurkolóink által nem igazán kultivált sorozatba) és egy szilveszteri bakiparádékba kívánkozó Hajdú-Rufino szabadrúgáskombinációt leszámítva. A második 45 percre aztán az Eger elleni pörgés után feltűnően indiszponált Rufinót Czár váltotta, aki bíztató kezdést bemutatva bátran esett neki az ellenfélnek. E szakaszban nálunk volt az rendezői pálca, zsinórban 3 szöglet, egy csodás visszafordulós Hajdú heggesztés, melyet sajnos Végh bravúrral védett (kezd elegem lenni az öregből, mindig kivédi a szemünk amolyan Zsiborás reinkarnációként) – ám gól nem akart születni. Ekkor már a Vasas is erősen visszaesett és látszott, elég nekik az egy pont. Nálunk meg ismételten hiányzott az 1 v. 2 kreatív ember a középpályáról aki forintos labdáival helyzetbe hozná csatárainkat. Amikor ez nagy néha megtörtént, akkor pedig sajna épp Rouani volt lassú ahhoz hogy időben eltalálva a bogyót, azt Végh kapujába juttassa.
A vége tehát igazságos döntetlen, és bár a meccs bűnrossz volt, mint a Siófok elleni, a védelmünk legalább jól zárt, ha tél tábornok nem turház egy delejeset az MLSZ félfamentes papírlapjára kinyomtatott programtervére, akkor jövő héten az MTK ellen akár kiteljesíthetjük a Szalai alatti javuló tendenciát: 0pt-1pt-…3pt? A találkozót követő sajtótáj végén sikerült 2 fiatal debütánsunkat is mikrofonvégre kapni, elszántságuk és optimizmusuk mindenesetre örömteli, mint ahogy Szalaié is, így hiába a 0:0, én most nem végletesen keserű szájízzel indultam haza, miután végre meg bírtam mozdítani szétfagyott lábaim.
OSZTÁLYOZÓKÖNYV
KEMENES Ha évek múlva kérdezik, nyilván Szabolcs sem élete legnehezebb derbijei között emlegeti majd a tegnapit. Alig volt dolga, viszont 1-2 Németh Norbi kísérletnél túlontúl nyugodtnak tűnt…(0)
TAKÁCS Á. Megbízható, harcos teljesítmény, nagyon szurkolok neki, hogy egyszer egy előretörése végül gólt érjen. Értéke a mai keretnek. 5.5
DEBRECENI Egész szépen kezd visszatalálni a régi énjéhez, tegnap is hozta a biztos sepregetést hátul, okés. 6
BOTIS Mint Debrő, ráadásul most eltekintett a múlt heti hajmeresztésektől. 6
HAJDÚ N. Dettó mint Taki – jó őszt futott. Kissé ha még többet mutatna előrejátékban (tudom, hogy a védekezés az elsődleges, de egy szurker telhetetlen egy olyan technikás spílerrel szemben, mint Norbi) akkor még jobb lehet az összkép 5.5
AKASSOU A szezon végére az „őszi egyik alapemberünk”-státuszból szépen beszürkült az NB1 átlagába. Tegnap is többször elpatant tőle a labda vagy rosszul számította ki az ívet ami egy szűrőnél nem sok jót jelent. Pedig egy jó Akassou nagyon kéne tavaszra! 5.
HIDI Az első félidőben agilisabban, utána szürkébben teljesített. Továbbra is hiányolom a nyugalmat és bátorságot a játékából, sok az elnagyolt passz, a szeleburdi vagy félénk (csínes) megoldás. Talán majd idővel ezek elmaradnak. 4.5
ABASS Ma se nagyon ment neki. Sokat futott de sokszor elhagyta a labdát vagy régi önmagát idézve választott hajmeresztő beadás- és passzvariációkat. Tényleg csak Morales tudott vele bánni? 4.5. Cseréje, Danilo alig melegedhetett be, enélkül pedig elég merevek voltak azok a gólyalábak (-)
COIRA Most a szimpibb formáját hozta, sok futással, de szegény nem egy gepárd, és voltak bosszantó technkai hibák is. 4.5.
ROUANI Arab frizura-divatdiktátorunk böcsülettel melózott, nem érheti szó a ház elejét. Az, hogy csatárként gólt csak szökőévente szerez és némi labdakezelési problematikák is adódnak nem az ő hibája elsődlegesen hanem azé aki ideszerválta őt. Ettől még ma jár az 5. Cseréje, Nagy Gergő a Pécs ellen anno már bizonyította hogy peckes gólokat tud forrasztani, most is jól szállt be a meccsbe, pörgött, futott, igyekezett bevonni magát a játékba, jó lesz ez (-)
RUFINO Az Eger elleni duplája és agilitása után Szalai lehetőséget adott neki a kezdőben, amit egy délczeg alibivel hálált meg. Nem értem, azt várná az ember, hogy bizonyítana az új edzőnek, hogy maradhasson, de hát nem erőszak a disznótor (még Jamón Serranóval sem). 3.5. Cseréje, Czár nagy kedvvel indított, aktívan, befutva a támadószekció bal odalát, majd kissé hátrább és középre húzódva a Rouani mögötti szektort. Ahogy azonban kevesebb labdát kapott, kicsit ő is elszürkült, de mindenképp jó volt látni, hogy nála sem dadog a labda (5)
Szalai László: Hozzáállás, szemlélet dícsérhető, markáns taktika azonban még nem látszik kirajzolódni, de ne feledjük, mindössze 2 hete dolgozik a kerettel és csak ideiglenesen- itt most tűzoltás, ad hoc beugrás a jelszó és nem a hosszútávú építkezés. Nyilván ha már 1 éve ő lenne az edző, húznám a szám egy ilyen meccsre, de most még hova, minek…
* * *
1 hét múlva tehát MTK (ha lesz meccs), jó lenne győzelemmel zárni a szezont – persze ez korántsem lesz könnyű menet. Amikor utoljára a Hungária körúton zártunk őszi idényt (1990), fél évvel később bajnoki címet ünnepelhettünk. Most ez a veszély nem fenyeget, azért egy hangulatos zárással kiegyeznék. Ezzel gyanítom, nem vagyok egyedül!
A fotóért köszönet Babar kollégának, további képek itt.
