PABLO COIRA LOJO – A Xavi Hernández U20-as világbajnok belső középpályás párjaként beharangozott, anno a spanyol élvonalban is 1-2 meccset abszolváló matador kapcsán vegyesek az érzelmeim. Több meccsen is jól szállt be, az MTK elleni hazai 4:1 alkalmával fontos gól, Kecskeméten tavasszal ő adott gólpasszt Vaccarónak, szabadrúgásgól a Fradi ellen a Bozsikban, szép emelés Szombathelyen. Viszont ha huzamosabb ideig kezdette őt Morales valahogy úgy tűnt, elkényelmesedik. Ennek (+ más átalibizett meccseinek) tükrében különösen érdekes azon nyári kinyilatkoztatása, hogy szívesen továbblépne egy színvonalasabb bajnokságba. Hát, most itt a lehetőség, lévén nem köti már a kispesti kontrakt, de az utolsó félév alapján nehéz lesz eladnia magát. Talán a Morales utazó vándorcirkusz követklező állomáshelyén érdemes próbálkozni. Alapvetően több van benne mint amit itt is kihozott magából, de gondolom ne véletlen hogy ezt az évet nálunk, és nem mondjuk az Almeriában töltötte. Ha hozunk egy kreatív embert is a helyére a középpályára már megérte a csere.
SZTOKICS JOCÓ – Fotós kollégám állítja: a Fáy utcában igen bíztatóan mozgott a szezonnyitón. Morales ezt nem így láthatta mert legközelebb csak a kupameccseinken kapott esélyt, én legutóbb az Eger ellen csekkolhattam ahol szintén értelmesebb mozgásformulákat prezentált mint a bajnokikon lényegesen több lehetőséget kapó Rouani, Alfi jellegű harcosok. Persze ha az új (átmeneti) szakvezetés sem lát benne perspektívát…. vagy már az új, végleges trénerrel is egyeztettek volna? Ki lát be a Hemingway-i lapok mögé? Én sajnos nem. Summa summarum, Sztokics nálam az Esad/Rivera-kategóriába kerül besorolásra: állítólag nem rossz, nyilván ezért igazoltuk le (…), de hogy a szurkolók nem sokat láttak belőle az is biztos.
ALFI LACALLE CONTEH – Ha tegnap szegény Zsoleszre azt mondtam hogy talány, akkor a derék Alfi kb a vicc kategóriába tartozik, de annak is a Maksa híradó megfáradtabb kiadásainak egyikében elhangzó erősen véleményes gegek csoportjába. A Kecskemét elleni horrorshow-ját megkönnyeztem még kb. 500 korzótárssal egyetemben: 2 egymást követő szöglet, az egyik térd, a másik bokamagasságban beadva, az első az ötösig sem szállt el, a másodikat hanyagoljuk. Néhány perc múlva egy szabadrúgást válallt rá a jó Lacalle, ami dícsérné önbizalmát – ha nem 60m-re lett volna a kaputól. Kérdés persze: mit vártunk a tavaly Nyíregyházán perceket kapó, a kieső csapatba be nem férő vendégművésztől? Az ilyen igazolásokat nem fogom sose megérteni. Edzőink lennének ilyen naivak, vagy… ?
Újabb három élő legenda hagyta el tehát az anyahajót, mi pedig bőszen pásztázzuk a tengert hogy vajon mit hoznak felénk a hullámok? Képlékeny még minden, amolyan téleleji, uborkaszezonkezdő hangulatban, ezen nem csodálkozunk. Csak bízunk a további jó hírekben (ill. én személy szerint az MTK elleni sikerben is, ha a havazás nem szól közbe). Utána meg tisztíthatjuk tovább a keret-portfóliót.
