Faljuk az edzőmeccseket (nem is rossz mutatóval), a bajnoki rajt a nyakunkon – a szurkolók pedig (legalábbis a notóriusabb fajták) már nagyban sakkoznak fejben, hogy vajh’ hogyan állunk majd fel… E tárgykörben Hanta múlt héten már jelentkezett egy remek kis gondolatébresztővel, én most pedig még tovább mennék. Jelen posztom ihletője a véghhantai cikk mellett ugyanis vastagon táplálkozik a belőlem előtörő önjelölt edzői vénából. Akik követik visszatekintő sorozatunkat, azoknak nem újdonság, hogy fiatalabb koromban rendszeres időtöltésünk volt a baráti körrel a gombfocibajnokságok sorának megrendezése (a mai PC-s és játékkonzolos korszakban kicsit dinoszaurusznak számítottunk ezzel, de hát kit izgat ez). Ezek során mi, a játékosokat „mozgató” emberek voltunk az „edzők”. S mivel a m gombfocink –bár nem a profi, slecás asztali labdarúgást műveltük- kiforrottságában azért messze túlmutatott a 11, bárhol kapható fröccsöntött műanyag játékos toszogtatásán- kell megállapítsam szerényen- feljogosítva érzem magam némi taktikai gondolatkísérletre. A csatározásaink során tucatnyi felállással kísérleteztünk az évek alatt, így természetes hogy a valódi focit is ilyen szemüvegen át nézzük – pláne én, akinek meglepő módon a Kispest volt a csapata. Várhidi mágnestáblájával és Supka flipchart-jával szemben tehát mi most a gombasztalt kapjuk elő és sorakoztatjuk fel rá a kerettagokat a „hogy álljunk fel tavasszal” népi játék keretében. Variációk 1 témára a „tovább” után.
Az igazolásainkon hanta szép akkurátusan végigment múltkor, így mi most a kész keretet gyúrjuk, szemléljük, s dobjuk fel különböző variációkban a kezdő 11-et a pályára. Kezdjük a várható alapcsapattal. E téren a Zilina elleni derbi mindenképp irányadó: a keret lezárulni látszik, az eddigi legerősebb ellenfél ellen már Supka sem kísérletezett, látszólag azt a 11-et küldte fel, amelyik nagy eséllyel a Hungárián is kezdhet. Ehhez hozzávéve a sérülteket és a variációs faktort, az alábbi változattal számolhatunk.
Látszik az akadémia által játszott (és effektíve a Szalai által ősz végén a nagycsapatnál is próbált) 4-2-3-1 alapséma. Az MFA-s srácok ebbe nőttek bele ez nyilván jelzés lehet az elkövetkező évek alap-policyjára is. A látványosság már más kérdés. Supka támadófocit ígért, az edzőmeccsek többsége inkább az utóbbi évek azon nyögvenyelősködésére utaltak, amikor ezzel az alapfelállással toltuk vagy ennek valami mutációjával (pl. Sisa 4-3-2-1-e). Ha a Supka-féle, 2007-ben MK –győztes edzőnk akkori felállását vesszük alapul, a klasszikus 4-4-2-ben így festhet a csapat. Nem vállalok nagy kockázatot azzal, hogy ha nem válik be a 4-2-3-1, akkor Supka hamar visszaállhat alternatívaként az általa Debrecenben és ’csabán is kultivált régi jól bevált sémához. Ráadásul március végétől Hercegfalvi is bevethető, szerintem játszatja is majd… Így Flavio visszahúzódik klasszik irányítóba, Akassou egyedül szűr (meg is oldja)… edzőnk fiatalokkal szembeni óvatossága miatt a 3 rangidős középső védőt is egyszerre tüntettem fel a kezdőben – nem lennék meglepve, ha erre lenne példa tavasszal is.
Namost akkor jövök én: hogy játszatnám a keretet? Nézzünk, mink van a spájzban. Ami erősség: vállalható védelem (Debrő, Botis, Lovric középen, Hajdú baloldalt), egy kiemelkedő szűrő (Akassou), és 2 hangulatember (Iva, Hfalvi) aki ha akar, nagyon tud. Nézzük mi a bizonytalan faktor: a fiatalok – tehetség OK, rutin, fizikai felkészültség – nagy kérdés… + a zsákbamacska újak (Bright, Flavio, Fieber) – beválhatnak, de hasalhatunk is velük. Gyengeség: gólképtelen támadók sora (Rufi, Roua, Dani), hiányposztok (jobbhátvéd, klasszikus irányító vagy ennek helyettese). Ezek alapján marad egy támadószegény, izmos védekezésű csapat (Morales ugye erre nyomult rá). A 4-2-3-1 valóban nem rossz erre a játékosanyagra, de én alapból jobban szeretem a hagyományos, irányítós próbálkozásokat. Igaz erre kb egy karmester-szerűség van a keretben, Flavio, Morales ugyanis szisztematikusan leépítette e posztot, Coira volt ugye egy igen defenzív alapállású középső emberünk Akassou mellett…- Supka ugyan ígért egy-két szervezőbb embert tavaszra, Flavio meg is jött, mást én nem nagyon látok a keretben.
Kékkel az alternatívákat jeleztem. Amíg Hfavi nem épül fel addig Flavio megy az ő posztjára, középre meg Sóst vagy Hidit tenném, a Coira –verziós irányítás-szűrést megoldanák. Baráthéra pedig Moga vagy Remes (ez rizikós, ők még kevéssé meggyőzőek). Fontos szempont nálam, hogy az elkövetkezendő 2-3 évet egyértelműen a fiatalok beépítésére áldoznám, de nem csak szavakban- orrvérzésig becserélgetve majd 3-4 hónap után stabilan kezdetve azokat, akik beválnak (kb. Baráthot, Nagyot, Sóst, Czárt várom e csoportba), második körben pedig Mogát/Remest, Tiszát, Kapacinát, talán Vólentet. Az őszi támadótrióból Danilo lehet Bright dublőre, ha a kivi srác nem válik be, a brazil botladozhat elöl. Rufino technikásabb de bűn lassú – csatártartalékként azért számolhatunk vele. Rouani középpályán lehet vésztartalék a meccsek uccsó 10-15 perére, többre felesleges, max ha sérültünk van. Csatárként felejtsük el, labdát tartani jó lesz, ha fárad az ellen. Sadjót ha végül megtartjuk a rémhírek ellenére, Baráth sérüléséig lehetne jobbhátvédként is alkalmazni, vagy balhátvédként Hajdúnak biztosítani az egy sorral előrébblépést és akkor Ivancsics is lehet irányítópótlék, Flavio előrébb játszatása és Herceg maródisága alatt, bár ez vészmegoldás, Gege inkább a szélen jó szerintem.
Idénykezdő ideiglenes felállás ezek alapján:
Ha vészhelyzet van és visszaállunk kétségbeesésünkben a Moralesi sémára (kötve hiszem de most játszunk…) akkor így festhet a már supkásított arculatú keret a massimói álarcban:
Ha a már sokszor hangoztatott “előre a fiatalokkal” felkiáltásnak akarunk engedelmeskedni és egy Mészöly Gézu-Garami Józsi bá kapcsolat szerelemgyerekét képzeljük edzőként a kispadunkra, az alábbi kezdő futhatna ki a Debrő-Hajdú-Akassou tengely farvizén. Ez azért még merész lenne.
Végül egy merész változat: huszárvágással előszedni a ’90-es évek legendás alapfelállását (3-5-2), csak a játék kedvéért (bár az NB1 reagálási sebességét ismerve a váratlan húzások iránt /lásd két talján edzőnk, Dolcetti és Morales sikeres félszezonjait/, ez akár olyan meglepetésként is hathatna, hogy a végén bajnokok lennénk. Ez csak egy gyenge vicc volt sajnos.)
Látható azért, hogy a keret nem túl gazdag: a bemutatott kezdő-tizenegyek igen sűrűn átfednek. Nincs irigylésre méltó helyzetben tehát Supka sem, kíváncsian várom hogy futunk ki az MTK ellen és ha neadj’isten torpanunk az elején, hogyan variál majd a taktikán, a kezdőembereken. Good luck. Én meg asszem szervezek a haverokkal egy retro-gombtornát a hétvégére…
(a felállások hátteréül szolgáló kép a magyarfutball.hu oldalról származik)
