3…

…azaz 3 nap még a rajtig. A keddi szurkolói mélylélektanozás, illetve a tegnapi ankétbeszámoló után mai rövid kis felvezetőnk is inkább a vágyálmok, semmint a kőkemény realitás talaján csattog végig kihegyezett stoplis csukákkal… Miről is beszélünk?

Hemingway kiadta ugyebár a jelszót: cél a nemzetközi kupaszereplés (idén is). (A mi szerény eszközeinkkel is – GFH, videóinterjú.). Na most ezt értsük ahogy értsük. Lehet negatívan: úgyse lesz itt semmi, a keret elmarad a jóval erősebb Vidi, Debrecen állományok mögött, de a Győr, a Fradi, a Kecsó, a Zete vagy épp a Paks sem ígérkezik elsőre habkönnyű feladatnak amelyet oly játszi könnyedséggel abszolválunk majd, mint Danilo a házigólkirályi címet az utolsó idényünkben… szóval nehéz a mezőny nekünk, örüljünk a középmezőnynek.

És lehet vakon bízni a csodában, egy kifutott eredményben. Ez, a mai körülményeink között igazából a kupagyőzelem lehet, vagy legalábbis egy jó kupaidény futása, legalább 4 közé jutással. No, inkább legyen mégis győzelem, az a legjobb négynél jobban hangzik. Észérv? Nem sok. Túl sok a karcos ellenfél akikbe belefuthatunk a sorsolásokkor. Viszont, ha tartani akarom a pozitív élt, akkor az alapvetően nem rossz keretünk stabilitásában bizakodhatok, amennyiben ez a stabilitás tényleg előjön, és egy jó ősz után nem esik majd szerteszét a keret jó bohócliger módon a tavaszra. Sok a ha, tudom. De azért menjünk tovább…

…a fő érvre. Van aki a számmisztikában hisz, más a csillagjegyek állásában. Én a sporttörténelem ciklikusságában. Ezért tippeltem pl. olasz győzelemre a 2006-os VB előtt, hisz annyira ’82-re hajazott minden (calciopoli képében botrány reloaded, pont a VB előtt, az olasz válogatott nem is a fő esélyes, Brazília abszolút favorit, stb stb), hogy nem történhetett más. Sok más példát is felhozhatnánk még, de maradjunk a Kispestünknél.

Mióta Honvéd-drukker vagyok, 2 alkalommal rajtoltunk a bajnokságban a Győr ellen – egyszer itthon, egyszer idegenben. Mindkét alkalommal gyengén muzsikált a csapat, mely azonban az adott szezonok végére az MK serleggel a tarsolyában búcsúzott a Bozsiktól.

1995. augusztus 7.-én egy sztárjait vesztett, kiheréltnek tűnő Kispestünk fogadta itthon a zöld-fehéreket, kezdőbe repített fiatalokkal (Bari, KovácsBé, csereként Kabát is), még az idény sztárjai (Piroska, Warzycha, tavasszal Árgyelán) nélkül. Csekétől az első meccs alapján sokat vártam, nem lett belőle nagy durranás. Az idényből annál inkább, de azt a borzalmas 0:0-t felednénk sokan.

Kispest-Honvéd FC – Győri FC 0-0
Bozsik-stadion, 3000 néző

Kispest: Rott – Plókai A., Bánfi, Hahn, Mátyus – Kovács B., Forrai, Bárányos, Cseke – Pena (Kabát), Eszenyi
Vezetőedző: Török Péter

 

2006. július 29.-én szakadó esőben, még Dolcettivel a kormányrúdnál, Hemyvel a vendégtáborban indult útjára az idény Győrött. A meccs végül sima betlit hozott, a bajnokság pedig edzőváltást, a Bozsik mellett a keret totális kistafírozását. És a végén MK-serleget.

Győri ETO FC – Bp. Honvéd 2-0 (0-0)
Győr, DAC-pálya, 2000 néző, Vezette: Bede Ferenc

Gólszerző: Müller (60.), Bajzát (84.)
BHFC: Tóth I. – Schindler, Budovinszky, Benjamin, László A. – Pomper, Csobánki (Bartyik 63.) – Dobos, Genito, Schrancz (Gajda 63.) – Disztl (Kocsis 72.).
Vezetőedző: Aldo Dolcetti

Ennyi. Gyenge érv elsőre, én azonban haloványan bízom a megérzésekben és a már említett ismétlődésben. Meg hogy végre egy Győr elleni győzelmes nyitányt is átélhetek. Az élet apró örömei… aprók. De kellenek. Nagyon!