Magyar nyelvi és irodalom – emelt szint – 2050
Összehasonlító elemzés: A szurkoló motívumának középpontba állításával hasonlítsa össze Anonymus alábbi két költeményét! Elemzésében térjen ki az ultra-toposz megjelenítésének képi-stilisztikai megoldásaira is!
Honvéd induló (Bp. Honvéd, 2007) by veghhanta
Győz a csapatom! (Bp. Honvéd, 2011) by veghhanta
|
Anonymus: Hajrá Honvéd! A Honvéd napja eljött már, Jön hozzánk az ellenfél, Nyerni kell, mert ez a cél, Nincs megállás, győzni kell, Hajrá Honvéd, Hajrá Honvéd…! (Mexikóváros-Budapest repülőút, 2007) |
Anonymus: Győz a csapatom! Óóóoo, oooooóóóoo, Óóóoo, oooooóóóoo. Hív egy álom, s benne játszom, Állok éppen harcra készen, Szól, szól már a dob, A Honvédban élek, vörös a vérem, (Budapest, 2011) |
Az induló ereje – összehasonlító verselemzés
Egy egyszerűen csak Anonymus névvel illetett (minden valószínűség szerint) amerikai-magyar költő talán két legnagyobb horderejű költeményét összevetni igazán megtisztelő, az emelt szintű érettségi súlyának tökéletesen megfelelő feladat.
A két mű közül a „Hajrá Honvéd!” című keletkezett korábban (egészen pontosan 2007 első hónapjaiban, az új Bozsik Stadion felavatását megelőzően). A fellelhető információk szerint egy Yucatán-félszigeti birtokról épp Budapestre utazó költő valahol az Atlanti-óceán fölött haladva egy csokis párna és egy juharszirupos-tarjás szendvics elfogyasztása után szerkesztette a szöveget a harmincas évek Amerikájában méltán népszerű „Happy Days are Here Again!” című könnyűzenei kedvenc dallamához.
Az első strófában Anonymus az in medias res (magyarra fordítva: „a dolgok közepébe vágva”) eszközével él, vagyis terjedelmesebb bevezetést nem alkalmaz. Egyedül az első sor („A Honvéd napja eljött már”) tekinthető prológusnak, a magyar irodalomtörténet egyik legrövidebb ilyen darabjának. A versbeszélő igen nagy magabiztossággal áll a műben megjelenített labdarúgó-mérkőzés elébe, amely a második nagy gazdasági világválság (2008-2014) előtti nyugati szuperoptimizmus behatása lehet. Ezt csak fokozza olyan fajsúlyos, a csapat korabeli szereplését böngészve rendkívül túlzó kijelentésekkel, miszerint a Kispest a „sztár”, illetve a „győzelem már csak ránk vár”. A refrént („Hajrá Honvéd!”) is tartalmazó negyedik verssorban viszont a „fellegvár” kifejezéshez nyúl, amelyet a harmadik évezred első évtizedben a szakma jeles képviselői (pl.: Zombori Sándor, Mészöly Kálmán) szinte csak vidéki, kieséstől vagy megszűnéstől veszélyeztetett klubokra aggattak. Ez a momentum is mutatja, hogy a művész a versszak végre már tisztában van a Kispest valós erősségével, azonban kíméletlen harcot indítva megpróbálja munkásságával felvirágoztatni szeretett gárdáját, valamint fityiszt mutatni az akkoriban uralkodó I. (Pénzes) Pista MLSZ-elnöknek.
A második versszak során valamelyest csökken a tempó, ez a rész az alapvető körülmények és a közelmúlt megismerését szolgálja. Az első sor („Jön hozzánk az ellenfél”) nyitva hagy néhány, a korban valós gondot jelentő kulcskérdést. Vajon elég a vendégcsapat érkezése egy bajnoki megrendezéséhez? Biztos nem szól közbe az MLSZ-Sport TV-tandem? Netalántán csúszhat a csörte egy hétközi BL-selejtező miatt? Nem kapunk választ. Később a győzelemre, mint célkitűzésre hívja fel a nép figyelmét („Csak a győzelem lehet a cél!”), amely élő tanúbizonysága annak, hogy a védekezésre épülő, végtelenül fegyelmezett (diszciplind), de rendkívül unalmas „catenaccio”futballideológia egyes irányzatait csak Massimo Morales 2009-es szerződtetése, vagyis a 2007-es aranykor után tette magáévá. A felújított Bozsik Stadion egyik legfőbb kellékére, corLEOne-ra, a 180 centiméter magas oroszlánra is gondol („Oroszlánbarlang van itt felénk”), akivel kapcsolatban máig fennmaradt az a mendemonda, miszerint bizonyos időjárási körülmények között nagyobbra tudta nyitni a száját, mint Pintér Attila.
A harmadik szakasz elején ismét a győzelemre fókuszál, de bekeményít. Most már nemcsak „lehet” nyerni, hanem „nyerni kell” Ezzel egy kis nyomást is pakol az öltözőben az indulót rendszerint teljes hangerővel bömböltető, arra pogózó játékosokra. A következő sor teszi igazán kivételessé a művet, az acélra való utalás („Csapatunk kemény, mint az acél!”) valójában az egykori tulajdonos, Pierro Pini dunaújvárosi kalandjáról való bújtatott véleménynyilvánítás, egyben a régi idők, a múlt elleni küzdelmet szimbolizálja. Itt jönnek a képbe a drukkerek, akik a keletkezés előtt néhány évvel maguk akadályozták meg klub telephelyváltását. Anonymus a tulajdonos-ultra polgárháború (2007-2012) kezdete előtt a „Szurkolóink szíve értünk ég” verssorral kedveskedett nekik. A „Hajrá Honvéd, hajrá még!” fordulat jelenti a költemény tetőpontját, hiszen ekkor a vezérszurkoló helyébe képzeli magát (vagyis helyzetdali elemet alkalmaz), aki egy fokozattal magasabb szintű buzdításra utasítja a nagyérdeműt. (Ez egyébként a kor divatja szerint így hangzott: „Mindenki bassza fel a kezeit, ti, ott a hátsó sorokban is. Oké, hosszú taps, egy, kettő, három…”)
A csúcspont után a záró rész valamivel racionálisabb gondolkodásra ösztönöz. A „győzni kell” cél újabb megerősítését már természetesnek veszi az olvasó, a második sor azonban pontosít: nem jó az iksz sem. Ezzel ismét nyomást gyakorol a játékosokra, ami a huszadik század inkább rajongó, buzdító indulói után meglehetősen szokatlan, kissé embertelen szemléletet mutat. Előbújik a Anonymusban lakozó matematikus is („Hogy a három pont megszülessen, Hogy a Honvéd bajnok legyen!”). Megjelenhet lelki szemeink előtt a kép, amint egy, az nb1.hu oldalhasábjáról kinyomtatott tabella segítségével az eredmények legmegfelelőbb alakulását böngészve megállapítja, hogy a három pötty megszerzése esetén még marad esély a végső elsőségre.
Magvas gondolatait könnyedebb „hajráhonvédozással” zárja, a felgyülemlett gőzt kiengedi a nagy próbatételt jelentő meccs előtt.
A Győz a csapatom! keletkezéstörténetét sajnos egyetlen korabeli krónikás sem jegyezte le, azonban biztosra vehető, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokság egy jelképes zenéjére illesztett költemény 2011 nyarán született, hiszen bemutatója egy edzőmérkőzésre, a Honvéd-Katowice derbire esett. Erre azonban senki nem figyelt, így a szurkolók valójában csak néhány héttel később, egy blogbejegyzés útján ismerhették meg a dalt.
Azt a dalt, amely azonnal egy feszültség-levezető ó-sorral indít, majd – a „Hajrá Honvéd!”-ban tapasztaltak után viszonylag váratlanul – egy álomnak titulálja a Kispestben való játékot („Hív egy álom, s benne játszom”). Megerősíti azt a vélekedést, miszerint az akkoriban kétszer is kupát nyerő, a mezőnyből morálisan is kiemelkedő Honvédban tényleg kiváltság volt labdarúgni. Egyben arra is fény derül, hogy ezúttal a játékos szemszögéből fogjuk követni a mérkőzések körüli felhajtás alakulását (vagyis ez esetben szerepdalról beszélünk), ami egyrészt meglepő az előző vershez képest, másrészt a magyar futball indulótörténetében páratlan. A második sor („Tűz ég bennem minden meccsen”), a régi idők naivitásával ábrázolja az átlagos, klubjáért meghalni képes Kispest-futballistát, elfelejtkezve a kort jellemző óriási játékosmozgásról, amely a sokadik generációs profi-időszak sajátossága. A következő sorok a futball csapatsportág-jellegét emelik ki, hiszen megjelenik a klubszíneket viselő társ, aki menetel, amivel bajtársi gellert is kap a strófa. Ez utóbbi tökéletesen érthető, hiszen az egyesület dicsőséges honvédelmi múltjára máig kitörő örömmel emlékszik vissza minden szimpatizáns.
Ez a tendencia a második versszakban is folytatódik, később a klub címerállata, az oroszlán kap főszerepet („Oroszlánszív éltet engem”), amelyet már a 2007-es művet böngészve is tapasztalhattunk. Az „oroszlánbarlang” és az „oroszlánszív” kifejezések erőt sugároznak, amitől mindkét induló egy csapásra karcossá, katonássá, honvédossá válik. A harmadik sor („Minden ember velünk érez”) egy figyelemreméltó képességet jelenít meg, a vendégszurkolók teljes kizárását. Sugalmazza, hogy az érett futballista egyszerűen nem vesz tudomást a stadionon belül található, őt visszahúzó erőkről. Az esetleges ökölcsapásra nem válaszol visszakézből, a huhogást ignorálja, sőt a repülő görögtüzek alá áll, ezzel is bizonyítva a világbéke iránti elkötelezettségét.
A következő sortól a magyar irodalomban egyedülálló „helyzetdal a szerepdalban” rész következik, vagyis a magát futballistaként megjelenítő költő ismét az ultrák közé helyezi megát. Összepárosítható a két mű „Hajrá még!” és „Szóljon hangosabban már a dob!” sora, mindkettő a hangerő maximalizálására tesz kísérletet. Megjelennek a szurkoláshoz elengedhetetlen, legális kellékek (az MLSZ által lepecsételt zászló, alacsony decibelszámmal zengeni képes dob), valamint rendkívüli küzdelem kezdődik a hangszerek megszólaltatásáért, de csak addig, ameddig a fülbemászó dallamok nem zavarják meg a lelátó hosszanti részén, a mindig példásan visszafogott buzdítást bemutató családi szektorban helyet foglaló nőket és gyermekeket.
A refrént jelentő utolsó szakasz megintcsak a futballista szemszögéből érzékelteti a pályán tapasztalt emóciókat. A közeli viszonyt jelzi a „Honvédban élek” kitétel. Hiszen minden klubért aggódó közel érzi magát a csapatához, de benne lenni igen kevesek kiváltsága, amelyet illik megbecsülni. A „Vörös a vérem” félsor amellett, hogy az egykori hivatalos fórum egyik hozzászólójának nickneve, az áldozatkészséget, az összetartozást kísérli meg erősíteni. A vér mellett a lélek is megjelenik („Lelkem a pályán kiteszem érte”), azonban ez egy szokványosabb, kevésbé naturalista jelkép, amely a mű érdemi gondolatainak lezárására tökéletesen megfelel.
A méltán népszerű két indulónak óriási jelentősége van a Budapest Honvéd klub történetét tekintve. Az ultrák és a tulajdonos 2012-es megbékélésében, a teljes és mindenki által kívánt kohézió visszaállásában elvitathatatlan szerep jutott e műveknek. Hatásukra vált olyan stabil, Európa-szerte csodált klubbá a kispesti, amely a 2049-2050-es idényben már a harmincadik magyar bajnoki címét, és ötödik Bajnokok Ligája-serlegét szerzi.
Korábbi indulóink:
Kalapács – Egy gól (Bp. Honvéd, 2003) by veghhanta
Kispest induló (Kispest-Honvéd, 1991 körül) by veghhanta
Conjoint Analysis
| Polls
| Mobile Surveys
| Feedback Tab
View MicroPoll
