Való igaz, a Kölesd minden volt, csak ellenfél nem. A több osztálynyi különbség a második félidőre annyira kijött, hogy számolatlanul (na jó, azért számoltuk, mert 14-ig még megy) rúghattuk a gólokat, sőt, némelyik találat az “éppen csak elgurult a kapuig, de azért valahogy bement” kategóriában is élmezőnyös lenne egy évvégi Eurosportos bakiparádéban. Amit levágtunk, az nem sok, de mindenképp fontos: a fiatalokról úgy pattantak le a megyei spílerek, hogy öröm volt nézni, pedig mi vékonyak voltunk főleg, ők meg testesebb középkorúak, akik a futball mellett űzött polgári szakmájukban teljesednek valószínűleg ki igazán. A védelemnek dolga sem volt, Norbi nagyon élt, és a jó Tchami is azt csinált a második félidőben amihez épp kedve volt, mert ellenállásba nem nagyon ütközött (második gólja egy faszányos kis lövés volt a tizenhatos sarkáról a hosszúba). Erről kábé ennyit.
A Tököl legalább NB3-as, és ez hamar ki is derült. Néhány perc után érezni lehetett, ha a húsz gól összejön ezen a szombaton, akkor elégedettek lehetünk. Különösen úgy, hogy egy, a büntetőkre vonatkozó újkeletű átok még itt is kísértett minket: Ivancsics a kapufára, Délczeg pedig a cseppet sem délczeg, ámbár igen tapasztaltnak tűnő és így (külsőleg is) minden hájjal megkent kapusba vágta.
A próbázók is ezen a meccsen játszottak, őket természetesen külön figyeltük. Faggyas az első félidőben a jobbszélen kezdett, gyors, volt néhány jó megmozdulása, de igazából semmi különös. A másodikra átment a bal oldalra (vagyis a térfélcsere miatt maradt ott, ahol volt), és igazán meggyőzőt itt sem nyújtott. Néhány eladott labda, néhány jó elfutás jellemezte, valamint egy hatalmas ziccer kihagyása, bár meg kell jegyezni, ebben Délczeg is vastagon benne volt azzal, hogy megzavarta a tisztán kapu felé megindult játékost. Semmi extra.
Dina viszont egészen más kategória. Rajta látszik, hogy rettenet képzett, jól érzi magát a kapu előtt. A stílusa valami olyan, ami nagyon hiányzott a mostani csapatunkból: agresszív, előkészít, megjátszható, és mindezt az első sorban, a kapuhoz a lehető legközelebb teszi. Ahogy Gege bejátszott labdáját lekészítette Délczegnek az tanári volt, gólja pedig egy gyönyörű átvétel utáni lefordulás, mindez a védők gyűrűjében, nagyjából a büntetőpont magasságában. Jó, a Tököl ellen, de akkor is látszott: kellene egy ilyen felfogású játékos. Délczeggel, vagy egy tetszőleges erőcsatárral nagyon tudnának élni. Őt mindenképp jó lenne megnézni erősebb ellenféllel szemben is, hátha végre kifogunk egy messze-messze vállalható tudású és képességű csatárt. (Ne feledjük, nyáron Sekulic is jónak tűnt, aztán láttuk mi lett belőle.)
Amúgy az előzetes hírekkel ellentétben, Faggyason és Dinán kívül a brazil középhátvéd, Nathan is bemutathatta tudását (helyesebben: bemutathatta volna, ha a Tököl támadott volna) ezen a meccsen. Róla korábban nem volt szó, de azért megpróbáltunk utánajárni mégis kiről beszélünk:
Nathannak Natanael Costa a becsületes neve a klubhonlap szerint. A keresők alapján a legvalószínűbb találatnak a legutóbb a román második vonalban szereplő Ariesul Turda 24 éves védője tűnik, akiről az információink nagyjából ennyiben ki is merülnének, ha a nagyjából mértékadónak számító transfermarkt.de oldal nem szólna: idén három meccsen, összesen 125 percet játszott csapatában.
Az egyetlen kérdésünk már csak az maradt, vajon ki lehet a tudósításokban is előkerülő, a második találkozón csereként játszó és gólt is szerző Miskovicz?
A felkészülési meccsek nyers adatai elérhetők itt.
