Eddig tizenegynél tartunk.
- Hadzic, Emir: A boszniai csatár téli érkeztének tudtunk örülni, hiszen a felkészülési mérkőzések alapján (Dina mellett) a legépkézlábabb támadónak tűnt. Igazán jó meccse talán csak az idénynyitó Vasas elleni volt, ahol büntetőt harcolt ki. Ha pályára lépett, legfeljebb fél óra után megsérült, így nem igazán tudta bizonyítani, hogy nem az Esad-Macko-féle vonalba tartozik, vagyis olyan, aki a szerződéskötésig jó, majd nem. Három év volt hátra a szerződéséből, és talán kaphatott volna még felet, hátha.
- Hajdú Norbert: Botis után egy másik cséká, a Hemingway-ére egy másik emblematikus játékosa búcsúzik. Norbi játszott nálunk balhátvédet, balfutót és úgy általában mindent, ahol ballábas játékost el tudunk képzelni. Az utolsó éve nem volt az igazi, de ettől még kösz mindent, Norbi, és valóban sok sikert a továbbiakban!
- Németh Norbert: Tavaly nyáron kevés nagyobb örömünk volt, mint Norbi visszatérése. Anno Győrbe igazolásával, és az érte kapott pénzzel tartotta életben a klubot, baromira nem akart menni – ahogy állítólag most sem rajta múlott. Neki sem volt parádés idénye, sőt, magához képest még talán jó sem, de egy valóban kispesti érzelmű játékost, aki ráadásul maradni is szeretett volna, szóval egy ilyet jó lenne megtartani, hátha gerincet adna a jövő csapatának. Szintén egy hatalmas köszönet, Norbi! (És kérünk, ne a Honvédra legyél majd morci, hanem.)
- Sánta András: Vezér és Rott, Vezér és Takács Tomi, Broki és Vezér. Mondanak ezek a párok valamit? A Kemenes és Sánta fémjelezte jelenkori eresztést simán hozzá lehet csapni a felsoroláshoz, mert ennyire jó kapuspárosunk tizenöt éve nem volt! Sánta képességei alapján egy kezdőkapus, sajnáljuk, hogy nálunk nem fért bele a koncepcióba. Hatalmas veszteség.
- Porcari, Mathias: Az argentín támadó középpályás egy évre jött kölcsönbe, felet maradt. Újpesten jól szállt be a szétesett csapatba, de ennyi, és ez bizony nagyon kevés.
Ismét feltesszük a délelőtti kérdést: vajon ki marad?
