…amikor Vernes fura balettja után Vak II spori befújta a tizit, ami már akkor kamuszagúnak tűnt, végleg biztos lettem abban, hogy a májusban megtapasztalt szenvedések, a “semmi sem jön össze” nap helyett ez a december 1.-e lesz az antagonizmus maga, a NAGY ELLENTETT, amikor igenis minden bejön… Egyszerűen minden sikerült a nap során, délelőtt a melóban, a leutazás kapcsán, végre a sörfőzde is nyitva volt, most nem vártunk a meccs végéig, a tré időjárás is áttolta magát vasárnapra, és kettős emberhátrányban tizit kapunk, Dél pedig nekifut és beveri, én ugrok egyet a diósi sajtópáholyban, a helyi érdekeltségű (és vállaltan piros fehér szívű) médiaerők közül néhányan nekem is akarnak jönni, de kit érdekel, ma minden bejön…!
[…]
10 perc múlva a sajtótáj felé baktatva, átfagyva viszont az antagonizmusból semmi sem maradt, csak a vasgyár vészjósló tömbje a háttérben, ami, esküszöm, mintha gonoszul vigyorgott volna rám.
Mivel my dear Hanta nagy meglepetésemre ihletrohamot kapott és felheggesztett egy törkölygőzös beszámolót, én már csak némi lenti élményfoszlányokkal egészítem ki az elhangzottakat, no meg a jó öreg értékelést karcolom be a virtuális kőtáblánkba.
Kapu
Szabi tényleg Vezér reloaded. Ugyanúgy nem egy kijövőművész (első és második gólnál is elviseltem volna 1-1 határozottabb kifutást-kilépést, védelemirányítást), viszont akkora bravúrokat tol a semmiből, hogy még meccsre ritkán járó diósi vendéglátóbarátom is elismerően csettintett mozdulatai láttán. Rudolf szerintem még ma is sűrűn hányja a kereszteket, ha Szabival való tegnapi párviadalára gondol vissza, és ez így van jól. Mondom, még a kijöveteleket csiszoljuk pls… és védj sokáig nálunk Kemi.
Védelem
Az elmúlt hetekben magasztalt alakzatunk tegnap bizony nem volt a helyzet magaslatán. Azazhogy ott volt – úgy 70 percig. Az első gólnál a komplett defenzív kollektíva leblokkolt, oké, onnantól viszont Moga buta elpasszát leszámítva nem sok sót evett meg a DVTK támadósora. Aztán előbb Botikánál szakadt a cérna – Hanta lebutázta őt és a monyósodástól félti, általában egyetértek szerzőtársammal de ez most egy akkora ordas nagy csúsztatás volt a részéről hogy jujj. Boti se nem buta, se nem Monyó féle mészárbarom – elég intelligens védőjátékéra nézni. Mindössze fiatal, akit elvisz a hév – legközelebb már nem fogja, van egy fogadásom. Ha T.Sanyi le tudott higgadni úgy 6 év alatt, a tizedannyira se agresszor Botinak ez fél év alatt menni fog. Ez persze nem menti fel a tegnapi hülyesége alól – ezzel az önkiállíttatással 2 pontot-pontokat vett el a csapattól, hogy a supkai frazeológiát idézzem. Ignja elfáradt szerintem az elmúlt hetek hibátlan takarításában – az első félidőben csak Wild II benézésének köszönheti, hogy buta kezezése nem ért tizit, és hát a második félidőben a szétesett védelmet már nem tudta összefogni. Azért minimum jár neki egy hangos köszönet az elmúlt félszezonért. Tandia egy gyógyszerelgurulós ámokfutással sajnos szinte zárójelbe tette az elmúlt meccseken mutatott remek teljesítmény-sorozatát. Bár tegnap még a saját stábunk (talán Rossit kivéve) is leszedte róla a keresztvizet és szidták, mint a bokrot, Szentes Lassard ezredesről nem is beszélve, aki menetrend szerinti “meg nem értett művészi” sajtótájos besértődését a tényleg szörnyen járt Csirszki miatt most bő nyállal vezethette le afro hátvédünkön. Nekem azonban továbbra sem tiszta valami. Egy fordulókon keresztül alig szabálytalankodó, rendkívül tisztán játszó védő mitől posszanna meg hirtelen véreres szemű zombivá válva, hogy levadásszon egy miskolci ifjoncot? És TÉNYLEG A LABDÁT ÉRTE EL, ahogy a lassítás is mutatta, így valahol megértem a bepörgését. Az ítélet miatt. Valahol meg, valahol viszont mégsem. Főleg mikor látja hogy mekkora bajt csinált, kellett volna egy kurva nagyot nyelni és egy csöndes “sorry”-t elrebegni a pirosmezesek felé, nem tovább csinálni a onemanshow-t, majd ki is állíttatni magát (hacsak Vad nem azért küldte le mert a DVTK spílerek kisírták nála). És az egész meccses huhogáshallgatás sem tett neki nyilván jót, de ezután még a közönséget hergelni, bármilyen tahók is, kár és fölösleges. Szóval Tandi orbitálisan nagy hülye volt, a végső szöget is beleverve pontszerzésünk koporsójába, de ettől kikiáltani antkirisztusnak és indolensségi mintapéldánynak, erős túlzás, és ez szól Szentestől kezdve nekünk szurkolóknak és a csapatvezetésnek is. Moga mutatott jó felfutásokat és beadásokat, viszont 1 nagyobb és több kisebb buta hibát is hozott. Fiatal még, persze, de lassan kezdhetne baráthbotisodni, a Vidi ellen ő marad lassan az egyetlen szélsőhátvéd alternatíva…
Középpálya
Meglepő, de az utóbbi hetek káosza után most is egész jól muzsikált a középső csapatrész. Hidi hozta az átlagos hidinnyó-kűrt, néha keményebb szerelésekkel, néha totojázással, néha jó labdaszerzésekkel, néha elpasszokkal. Alapvetően nem volt vele most baj. Nagy Geri visszatérése legjobbját nyújtotta, pörgött, ment előre agilisen és hatékonyan, sok jó passzal vétetve észre magát, hogy aztán egy ártalmatlannak tetsző koccanás után lesérüljön. Ez teljesítménye tekintetében különösen fájdalmas, a srác sérülékenysége már-már a porcelántérdű Proszinecskit idézi, szurkolunk a mielőbbi regenerációért. Vécsei önhatalmúlag ezúttal sokszor lépett be középre, és nem is nyomta rosszul persze. Mondjuk amikor csak a kapuval állok szemben, művészet pont a pöttöm Fagyikát telibe nyomni, de hát ez van. A cserék közül ide érkezett Drissa Diarra, aki tipikus Diarraátlagot hozott, de legalább a passzpontossági aránya igen jó volt. Kár, hogy ő is az a típus aki sok pluszt nem tesz a játékhoz, igazi szürke kiegészítőember, ezekből van nálunk egy raklappal, ezért is olyan a játékunk idén amilyen: esetleges.
Gege amolyan összekötőként szolgált a meccsen a középső és a támadórészleg között, 20 percig jó is volt, aztán megfáradt, sokkal előbb kellett volna lekapni, a második félidőben egyszerűen észrevehetetlenné vált. Rossi nyilván a 2 korai csere miatt várt az ő lehozatalával – kár volt.
Csatársor
Dél sajna úgy fest, megint elhagyta az akciógólos cipellőt, de amíg jönnek a tizik addig nincs gond. Mondjuk nem leszek igazságtalan: a kapufája bravúros volt – még inkább az lett volna, ha előbb ellövi. És kevesebb szögletzászlóhoz levezetést, Geri! Amúgy grat a 9 gólért, erre kérünk még 6-ot tavasszal, és meglesz a Gregor Józsis gólkirályi szám 1990-ből. Abass megint hülyeposzton, viszont most ügyesebben kavargatva próbálkozott, mígnem a félidőközepi ütközés úgy kivette a játékból, hogy a részéről a folytatásnak kisebb lett az esélye, mint Ibrahima feltűnésének a CSAK Karácsonyon. Az ebbe a szekcióba érkező Vernes Ricsi szerintem őszi legjobbját tolta, keményen, harcosan és végre nem alattomosan, így tovább. Fagyi iszonyat kevés időt kapott, pedig piri-pörgése bizony gondot okozhatott volna a korántsem veretes Vadász/Nagy-Gohér dió belsőkettős köreiben.
Kispad
Rossinak sok esélye nem maradt belenyúlni a meccsbe a korai sérülések miatt, Gege lekapásának elhúzása fekete pontot ér, a saját ámokfutásaink lereagálása a sajtón (elnézéskérés, és a személyes ellenvélemény nem erőltetése) viszont dicséretes. Tavaszra több fiatalt és kevesebb szerencsevadászt várnánk a kezdőbe, meglátjuk, mit hoz a közeli jövő.
Élmények
- A DVTK stadion és közege tényleg fenemód hangulatos. Nem tartozom azok közé, akik a hype miatt sz.pkodják a Diók nemesb szerveit, de nem először vagyok itt, és ahogy a Majláth felől villamosoztunk a pálya felé, a tele szerelvények és az állomásról állomásra felszálló sálas-mezes különböző korosztályok teljesen a kora kilencvenes Ady Endre utat és a 42-est idézték bennem…itt még van hangulat, jó lenne ezt Kispesten is, kispesti kiadásban átélni…
- Szomorú volt megélni a lelátón, hogy a meccsen végig jobban és ötletesen játszó csapatunk előbb elveszíti a kezdeményező szerepkört (Boti eseténél), majd a lehetőségét a szimpatikus vesztes létnek is (Tandia). A közönség csürhézése valahol érthető, ha a mi orrunk előtt törik el Vécsei vagy Baráth lábát, a korzó jó eséllyel szóban krucifixálja a tettest. Ennek ellenére remélem, a higgadtabb értékelések, úgy 1-2 hét, hónap múlva már nem a szadista légiós-szerencsétlen kis ifista szemszögből közelítenek. Tandiától a bekattanás volt sok – de az eset utáni bekattanás, nem maga a szerencsétlenül végződött szerelés.
- A szezon végére jó volt látni, hogy egyre több akadémistánk állja meg a helyét a felnőttek között. Tegnap sérüléséig Nagy, bizonyos periódusokban Moga, posszanásáig Boti, és itt-ott Vécsei mutatott biztató jeleket, Vernes pedig igazi minőségi csereként tudott beszállni. Jó lenne, ha a felsővezetés is ráérezne, hogy ők kellenek legyenek a mag, akiket max 4-5 légióssal kéne dúsítani – és a teljesítményjavulásunk mellett a csapat és szurkerek egymásra találását is prognosztizálnám.
- Ja, és Töksör nem volt a Gyertyánosban, viszont egy Keserű Csoki fantázianevű (és ízű) barna különlegesség viszont igen. Ha arra jártok mindenkit csak biztatni tudok, hogy térjen be egy korsóra, főként télvíz idején remekül csúszik ez az igazi védőital funkciójú finomság, s utána a faszén-tüzelésű diósgyőri házak közt sétálgatva egész kellemes békebeli télhangulata lesz az embernek…
Hát ennyi volt az év utolsó túrája nekem. Majdnem minden tökéletes volt, csak pont az nem tette fel a koronát a napra akinek ez lett volna a feladata: az én Kispestem. Hogy is írták anno 2007-ben a labdabiztoson rólam mészölysámánék? “A Honvéd számára a kereszt amit élete végéig cipelni fog, de soha nem ereszti“. Hát igen. Csak már néha töri a vállam. : )
Kép: DVTK.eu
