Összesen 16 perc 18 másodpercet volt nálunk a labda Pakson. Vagyis alig öt birtokolt percenként rúgtunk egy gólt. Vállalható? Az.
Eközben a Paks 31 percen át dajkálgatta (helyesen persze az eközben épp mi voltunk, ha a viszonyokat tisztába szeretnénk tenni), szinte percenként lőttek, de a kaput csak négyszer találták el. Mi minden második percünkben. Hatékonyság? Igen, az.
Ezek voltak a szép dolgok. Azonban ha egy kicsit belesünk az adatok mögé, akkor komoly furcsaságokat fogunk találni, és előjön a kérdés: vajon tényleg hol fogtuk meg a Paksot?
Első szemléltető ábránkra az egyes játékosok pontos passzainak százalékos arányát gyűjtöttük ki. Érdemes megfigyelni, hogy a védősorunkban, ahol a semleges oldalpasszok, a labdatartás, az időhúzás, vagy bármi történhetne, ami egyátalán nem kockázatos, szóval nálunk ott vannak legrosszabb mutatók. A két belsővédő minden második passza egyben eladott labda is.
Ha nagy ritkán nálunk volt a labda, akkor a középpálya már tette a magáét, ott nagyjából uralkodtunk a pontosság terén, és érdemes megfigyelni az igazi szépséget: előre játszottunk, és elől is relatíve pontosak maradtunk. Vagyis Rossi támadásról alkotott elképzelései az adatok alapján működni látszanak. A védelmet kell rendbeszedni, de nagyon gyorsan. (Megnéztem az őszi adatokat, és ott a következő átlagokat találtam: Baráth 73,5%, Ignjatovic 75,3%, Lovric 73,2%, Tandia 75,6%, vagyis lesz ez még jóval jobb is.)
Nézzük inkább a nyertes párharcokat, mert az igazi nyalánkságokat itt találjuk. Diaby vs. Éger? Úgy tűnik Éger vitt mindent, és úgy tűnik, Sifter is bőven hozott egy átlagot a paksi védelemben. Ezzel szemben mi történt? Szivics félidőben lekapja Bálót és Siftert, mert az első helyéről volt három keresztlabdánk, a másodikat pedig Vécsei, Vernes és Lanza is szopatta a szélén. Éger eközben remekhatékony volt, csak épp minek? Se ki nem lépett, se oldalra segíteni, csak volt. Oké, Diabyt verte, és? Diaby lekötött egy (két) embert, miközben egy-egy pontos keresztből jöttek sorra a helyzeteink és a góljaink. Diarra megverte Bálót, mindenki más pedig Siftert. Ennyi.
Érdekesség, hogy a Bálót váltó Kovács és a Siftert váltó Heffler is rosszabb mutatókat produkált a második félidőben, mint kollegája, mi viszont valahogy mégsem rúgtunk további gólokat.
Számunkra a szélekről érkező Lázok és Könyves okozott komolyabb problémát. Legtöbbször ők kerültek lövőhelyzetbe, sőt, még lefaultolni sem akartuk őket, bíztunk Szabiban vagy abban, hogy majd úgyis mellélövik. Bejött, de ha tartósan így gondolkodunk a szélsőkről, akkor már a Fradi ellen gondban leszünk. Jenner bedarálja MaxiKinget.
Addig is köszönjük Égernek a statisztikailag remek játékát. Maradunk tisztelettel, és hárommal a bal alsóban.
A teljes adatbázist innen tölthetitek le PDF-ben, amennyiben böngészgetnétek még egy kicsit.
Adatok forrása: MLSZ Meccs Center / InStat
