Tisztelt Szerkesztőség!
Csaba vagyok, 42 éves budapesti sportember, hosszútávfutó. Détári Lajos idén ünnepli 50. születésnapját. Véleményem szerint a magyar labdarúgás kiváló egyénisége volt a hatvanegyszeres válogatott és ötszörös világválogatott játékos. Ezért úgy döntöttem, hogy tiszteletem jeléül 50 perces futással fejezem ki elismerésemet az Ő kiváló eredményei előtt. A futásra természetesen az 50. születésnapján kerül sor Kispesten.
(via albertgazda)
Néma döbbenet ült úrrá rajtunk, vagy hogy mondják. Csaba futni fog Döméért. Mondjuk Döme mindent megérdemel. Ha rajtam múlna, az osztrákoknak lőtt gólja előtti, a labanc védőket egyéb égtájak felé elfektető mozdulatából csináltatnám meg a Hősök tere első interaktív köztéri szobrát, miközben az álló alak, deréktól fölfelé egy pultot támaszt, kezében kisfröccsel. Döme a magyar futballista archetipusa, a velünk született Mohács, a magyar-román 92. perce, amikor semmi, de soha semmi sem sikerül, – miközben. És Dömét ezért tudjuk szeretni.
A szürkebarát 50 árnyalata. – ha igazán méltóak akarunk lenni, mondja oglizán andrás barátunk. Illetve 50 kisfröccs, a szürkebarátot már csak mi tesszük hozzá. A kérdés viszont ennél sokkal, de sokkal keményebb: vajon milyen az a futballközeg, ahol egy Détári kaliberű játékosról ennyi marad csak meg az emberekben? És persze a 61 válogatottság, a világválogatottság, meg a szőkeség. Pedig vitte volna a Juventus Platini helyére, ha az após (Komora) és az MLSZ (meg még ki tudja kik) engedik. Akkor még tényleg benne volt, hogy valaki lehet, de hagytuk elkallódni, ő pedig hagyta magát.
Döme kurvára nem a kisfröccs! A bulvár nyilván ezt szereti, van neve, legurítja, Fradinál is volt, zsíros lesz a példányszám. És ez a bulvár sem talált igazán fogást rajta. Iszik, ivott, és? Ki nem? Megteheti, joga van a hozzá. Mindenki ott cseszi el az életét, ahol tudja, vagy ahol akarja. A munkáját (edző) nyilvánosság előtt végezte, mégis miről szóltak a vele kapcsolatos hírek állandó jelleggel? Hogy Döme szerződése szerint nem ihat, amíg a Fradi edzője. Tényleg? Ennyire hülyíteni kell a népet? Rendben, a Nemzeti Sport főszerkesztője nagy haver, de Buzgó keze sem érhet el mindenhova, ha valaki talál valamit, az Döme nevével hír.
Egy ilyen volt az utóbbi időben: Horváth bundaügyben vallott Lipcsei Bettára és Détárira. Később kiderült, az sem úgy volt, hanem Kenesei Zoltánra, aki nem szólt végül Détárinak. Hoppá.
Lehet Döme rossz, vagy sikertelen edző, lehet egy világcsavargó, akit eleinte párthatározatokkal, majd később minden más okkal ide-oda rángattak, lehet egy link pali, és persze igaz, azért mert nagyjából az utolsó vállalható magyar játékos volt a világ előtt, az nem lehet minden későbbi dolgára mentség. Ellenben azokhoz a későbbi dolgainkhoz nekünk szinte semmi közünk. Nekünk Döme a játékos, az edző, vagy ha nyilatkozik, akkor a véleményformáló. És ez a Döme csak az osztrákoknak és a lengyeleknek lőtt góljai miatt, bármit tehet bármikor, örökre a hősünk marad.
Ja, és mellékesen Döme kurvára nem a Fradi sem.
Nagy a közösség ereje amúgy, így egyetlen futóbolond sem veszhet el a ködben. Csabáról is kiderült közben, hogy szereti a kerek évfordulókat, mert ilyenkor mindig talál valamilyen alkalmat a futásra. Tavaly például Brezsnyev haláláról emlékezett meg egy laza 30 kilométeres etappal. Már most remegve várjuk a következő bejelentését.
