Mastodon

19 éve erre a napra várok

Amikor legutóbb érmet szereztünk …

… én éppen nyolcadikos, ballagó diák lettem volna, ha a középiskolámban nem félévtől kezdődik a tanítás, amolyan nulladik évfolyamként. Az általánost ekkor már nem hívták dr. Orbán Lászlónak, de még Széchenyinek sem. Azóta megjártam három egyetemet, ráadásul pont szombaton lesz a 15. érettségi találkozóm, miközben én Szombathelyen szándékozok ünnepelni egy teljesen mást.

… még friss élmény volt, hogy nem Csehszlovákiába, hanem Szlovákiába ruccanunk át, ha észak felé hagyjuk el az országot.

… még nem volt világbajnoki aranya Franciaországnak, és senkinek sem jutott eszébe olyan blődliség, hogy Görögország valaha Európa csúcsára úgy ül föl, hogy nem Zeusznak hívják.

… szinte nem volt internet. Volt idő, amikor még nem volt internet, korlátlan információszabadság, korlátlan kapcsolattartás bárkivel, ha akarjuk, ha nem. Akkoriban a spamet még úgy hívták, hogy kaparós-bepalizós nyereményjáték, és a postaládánkba dobták.

… a legnagyobb forintcímlet az ötezres volt, bankkártyával még nem fizethettünk sehol, létezett fillér kézzel is megfogható alakban, és ha nyaralni indultunk, nem euróval tömtük ki a tárcánkat, hanem schillinggel, koronával, francia és belga frankkal, pesetával, lírával.

… az Eger ellen bemutatkozó Lőrinczy Attila alig két hónapos volt.

… mobiltelefon? Westelnek hívtuk, maroktelefonnak, mégcsak bunkófon sem volt, ami lett később, ráadásul aktatáska-méretben cipelték a szerencsés birtokosaik.

… akkoriban még Maradonának hívták a Messit.

… így nézett ki a Windows:

win31-1-1

… Kofi Anan volt az ENSZ, Joao Havalange a FIFA, Juan Antonio Samaranch a NOB, Lennart Johansson az UEFA elnöke, Hankiss Elemér pedig már nem a Magyar Televízióé, miközben Nelson Mandela nyeri az első demokratikusan szervezett dél-afrikai választást.

… még szó sem volt a Star Wars előzményfilmjeiről, és az úgy volt jó. Ellenben Meg Ryan megcsinálja az I. Q. – A szerelem relatív című remekművét.

Horn Gyula.

… Budapesten még nem voltak plázák, az elsőt is csak 1996-ban adják át. Előtte Centrumokba, Sugárba meg mindenféle egyéb helyekre járhattunk.

… a Balaton hol kiszáradt, hol túlcsordult, néha lehegesztették a Sió-csatorna gátját, néha rituálisan kinyitották. Ez legalább nem változott. Viszont a lángos ára negyvenről négyszáz forintra ugrott meg.

Amikor legutóbb érmet szereztünk, ott ült még velem fater és nagyfater is a lelátón. Az én kis részemet ebből az évből nekik ajánlom. Köszönöm, hogy megszerettettétek velem az ország egyik legcsodálatosabb dolgát, a Kispestet, a Honvédot.

Nektek miről szólt az elmúlt 19 év?

elmúltnyolcévezzünk egy kicsit mi is

hely2006ota

ami szerintem úgy korrekt, ha mindjárt hazugsággal indítunk, mivel az elmúltnyolcév csak elmúlthétév, vagyis a hemingway-éra (majdnem) teljes bajnokságai, de posztcímenk így jobban hangzott.

a lényeg, hogy két grafikont tolunk ma is bele az arcotokba, mert nekem van ilyen statisztikusi vénám, és egy csomó adatsorom, amit évek óta vezetgetek, hogy majd valami jóság szülessék belőlük, és azt megírhassam ide.

szóval az van, a nyitóképen azt láthatjátok, hogy az egyes fordulókat követően, a 2006/07-es bajnokságtól kezdve hányadik pozíciót foglalta el a honvéd a tabellán. ugye, hogy mennyire nem gauss-eloszlás? (klikkre amúgy megnő, illetve átdob a flickr-re, de az nem baj.)

ha jól megnézzük, akkor nagyjából két helyen vannak sűrűsödési pontok. egyrészt az altájon, a 11-14. helyek környékén, ami csúfság, de emlékezhetünk, hogy supi majdnem bajnokcsapata után milyen vergődés következett évekig, amíg morales és sisa tréner ki nem takarította az öltözőt. a másik pedig a 3-6. helyek, vagyis a gazdag, jól menő csapatok mögötti régiók.

volt olyan, hogy az utolsó helyen álltunk (2009/10., sisával), és volt olyan, hogy vezettük a bajnokságot (2007/08., supkával egy őszön át tatabányáig, és rossival most, idénykezdéskor), de ezek a nagyjából ritkább esetek. a klub legújabbkori történelme hasonló, mint a száz éves, vagyis alsóház, felsőház, a kettő között alig átmenettel. remélem a pápa-siófok-szinten már túl vagyunk, és most következik valami olyasmi, ami felénk normálisabb, megszokottabb, vagyis éremesélyesebb.

érdemes megfigyelni, hogy az egyes évek más és más színnel vannak jelölve, és hogy a grafikon bal és jobb oldalán valahogy nem feltétlen ugyanazokat a színeket láthatjuk. vagyis igaz a korábbi állításom, az egy korszak (a mostani) is két korszak igazából.

ezért vegyük ki belőle az utóbbi két évet, és mutassuk meg külön, mondjuk így:

hely2011ota

szép? persze, hogy szép. a 2011/12-es bajnokság rajtja óta csak elvétve nem voltunk a mezőny első harmadában, és nagyjából egy bajnokságnyi időt töltöttünk el a negyedik helyen.

mondtam már korábban is, itt bizony valami megmozdult, valami működik, valami beérni látszik! hogy most a harmadik helyen állhatunk, annak ugyanis előzményei vannak. már tavaly se volt gyenge a csapatunk, már tavaly is nyugalom volt a klub körül, már tavaly is megjelentek az első akadémiai fecskék, már tavaly sem (csak) kritikátlanul hoztuk konténerszám a külföldieket, már tavaly is egy olyan edzőnk volt, aki tudott mit kezdeni a társasággal, aki együtt tudott dolgozni a klubnál dolgozó többiekkel, netán a tulajdonossal.

ez a honvéd jelenleg teljes joggal van ott, ahol, teljes joggal számít az ország harmadik-negyedik legjobb csapatának.

ilyenkor felesleges lanzafamézni, láthatjuk, egyáltalán nem róla szól kizárólagosan a mostani kispest.

sá-lá-lá-lá, remek dolog nekünk lenni most.

Cicaharc a kibertérben: Nemzeti Sport vs. Bp. Honvéd

2013-05-29 16.46.30

vs.

2013-05-29 16.54.06

Részlet a Magyar Sportújságírók Szövetségének Etikai kódexéből.

Mindeközben Hemibá a csakfocin, és a klub hivatalos álláspontja a honlapunkon, merthogy ilyesmik jelentek meg, hiába mondott (általuk is leközölten) az MLSZ ezzel gyökeresen ellentétes dolgot.

Szeretjük ezeket a napokat, mert szórakoztat minket minden kis szánalmas próbálkozás, ami a franc tudja egyébként miért szükségszerű, hogy legyen ilyenkor. Apropos, az eredményeinkről írtak bármikor valamit? Elemezték, hogy miért ilyen jó a Honvéd, mitől megy a csapatnak, hogy kerülhetett tavasszal a tabella élére?

más fogást nem találtunk, csesztessük Lanza miatt a Honvédot

mfa

Mára kezdésnek csak egy grafikon. Lement 29 forduló, érik a dobogó, miközben a sportlapban elhallgatják az eredményeinket, az MLSZ Év Játékosa-díj listájára csak utólag súvasztják oda Vécseit, miközben a fél Fradi, Paks, Haladás és a légiósokat legalább hasonló számban alkalmazó Videoton bárkijét könnyedén.

Egyébként ha szó van rólunk, abban sincs kegyelem. Lanza szerepeltetése miatt célpont lettünk, hiába a szövetség adta ki a játékengedélyt, pontot mégis tőlünk, a vétlen féltől akar levonatni (ha lehetséges lesz) Orosz Pál, az EL-re hajtó Fradi valakije. Az, hogy az EL-re épp nekik van a legkisebb sanszuk még a kizárásunk esetén is, az most mindegy, az általános demagógia-szintet nem érinti.

Inkább foglalkozzunk magunkkal, és vessük vigyázó szemeinket a fenti grafikonra (egy adott mérkőzésen hányan szerepeltek – kezdőként, vagy csereként – az egyes játékoskategóriákból). Azon belül is a kék csíkra (MFA), és nyugtázzuk, amióta jók, jobbak vagyunk, ráadásul eredményesek, gólt nem kapók, pontokat gyűjtők, tabellán lépdelők, az nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amikortól az akadémisták stabilan a csapat gerincét kezdik kitenni. És igen, vannak mellettük légiósok, egy-két magyar, meg Hidi. Rossi mister talált valami elegyet, ami működni látszik, mi pedig örülünk, mint egyszeri paksi klubvezető egy újabb valahol leselejtezett öreg középhátvédnek.

Beérés van, kérem szépen, egy biztató jelen. Heje-huja, örömkönnyek, szombaton megszálljuk Szombathelyt, Savaria szavára sem adunk.

Ennyi.

Ilyen is csak nálunk fordulhat elő: hülye kérdés keddre

Honvéd-Eger13_Babar_0032

Most akkor az Eger ellen debütált legújabb akadémistánk Lőrinczi, avagy Lőrinczy Attila?

Próbáltam utánajárni, de hamar megfeneklett csónakom a kétféle írásmód szövevényes dzsungelében. Még szeretett klubunk, és egyben a játékos nevelőegyesülete is elbizonytalanított. Az MLSZ-hez a nevezést Lőrinczi névre adtuk le, és jegyzőkönyvileg is ezen a néven szerepelt szombaton, miközben a mezén a felirat Lőrinczy, és a honlapon is így hivatkoznak rá.

Azt tudjuk a srácról, hogy hatalmas tehetség, tehát logikus következő lépésnek tűnik, ha a kérdés eldöntése végett beírjuk mindkét formulát az MLSZ keresőjébe, mert aki tehetséges, vagy úgy általában jobb a többieknél, az csak akkor nem válogatott, ha valamilyen kritérium mentén éppen nem szerethető, mint mondjuk Huszti Szabolcs. Lőrinczire 2010. augusztusa óta nyolc találatot kapunk, ellenben 2011. márciusa óta mindössze csak egyet. Úgy látszik, akkor valamiféle átmenet lehetett, mert azóta rendre az ipszilonos alakot használják, hacsak nem az történt, hogy Attila közben szerzett valahonnan egy kutyabőrt, és változtatott hozzá nevet. (Megjegyzem mi is régi lőrinci család vagyunk, de nálunk a Liptáktelepen még a cz-s alak is ritka volt a lőrinciben.)

Menjünk egy szinttel feljebb: UEFA. Vagyis az a gondolat, hogy ha valami nemzetközi tornára nevezünk, akkor ott könnyen előfordulhat, hogy a helyszínen összevetik a nevezési lapokat a személyes okmányokkal, így – mintegy sokadik fellebbviteli fórumként – végleg ki kellene, hogy derüljön a turpisság, illetve a rossz betűhasználat. Lőrinczi: 1 találat, Lőrinczy: sok.

Mi tehát maradni fogunk az utóbbinál: Lőrinczy, és reméljük gyakrabban írhatjuk le (és természetesen teljesen más kontextusban), mint a jóval egyszerűbbet.

Más: Attila lesz az egyetlen, akinél hajlandó vagyok ezek után eltérni az MLSZ jegyzőkönyveiben szereplő névtől, vagyis Zivanovic sosem lesz Zsivanovics, ahogy Lovric sem Lovrics és így tovább, mert mégiscsak Zivanovic és Lovric az igazolt játékosunk, függetlenül attól, hogy mit mond erre a helyesírási szabályzat.

Minek ez a felesleges hangulatkeltés?

lanza_ujpesten

A Magyar Labdarúgó-szövetség várja a hivatalos értesítést Davide Lanzafame ügyével kapcsolatban. Mint ahogy megírtuk, a repubblica.it szerint 24 játékos ellen emeltek vádat Olaszországban futballmérkőzések eredményének befolyásolása miatt – s köztük van a Bp. Honvéd olasz légiósa is.

„Egyelőre csak sajtóhírről van szó – mondta Dinnyés Márton, az MLSZ sajtóirodájának munkatársa a Nemzeti Sportnak. – Várjuk a hivatalos értesítést az ügy jelenlegi állásáról. Annál is inkább, mert szövetségünk már az átigazoláskor kapcsolatba lépett az olasz szövetséggel, illetve a hatóságokkal, és tájékoztatást kért a Davide Lanzafamével kapcsolatos hírekre vonatkozóan. Ha a sajtóértesülések megfelelnek a valóságnak, akkor a légiós nem vehet részt az MLSZ versenyrendszerében.”

Az már más kérdés, hogy mit jelenthet az, ha hivatalosan is kiderül a vádemelés ténye. Davide Lanzafame korábban úgy nyilatkozott, hogy nem áll eljárás alatt, ezért engedték őt szerepelni. Ha viszont vád alá helyezték, az más megvilágításba helyezheti az ügyét, és még egy óvási lavinát is elindíthat: kérdés, hogy a Honvéd riválisai jogosulatlan játék miatt a szövetséghez is fordulhatnak?

nso.hu

Valóban? Ez valami féltékenység-játék? Szeretjük nem szeretni a Honvédot, csak mert nem gondoltunk rá év elején, hogy majd jó lehet? Vagy mert a Honvéd nem a Fradi, példányszámot csak botrányokkal képes növelni, ha egyáltalán? Vagy nagyjából miért kell ezt csinálni? Most snassz gyűlölni minket, vagy legalább úgy tenni, hogy majd mások gyűlöljenek minket, és közben mutogatni a tiszta kezünket, mi csak leírtuk, mert tudomásunkra jutott.

Amúgy hazudozni, feleslegesen hangulatot kelteni minek kell? Lanzafame – asszongya a cikk jótollú szerzője – “úgy nyilatkozott”, vagyis sejteti, Lanza magának adta ki a játékengedélyét, mintha azt nem az MLSZ bocsájtotta volna ki. Mi van, kis barátom? Hogy is van ez?

2013-ban, amikor az internet lassan húsz éve az életünk része, amikor az MLSZ tagja a világ egyik legjövedelmezőbb, legprofibban felépített nemzetközi szervezetének az UEFA-nak, szóval elképzelhető, hogy ne tudjunk itthon azonnal arról, ha Lanza ellen bármi olyan merül fel egy másik tagszövetségnél (Olaszország), ami ütközik az MLSZ versenykiírásával? Ez komoly?

A játékengedélyt az MLSZ adja ki, és vonja vissza, ráadásul a beidézett cikkben Dinnyés Marci is elismerte: “szövetségünk már az átigazoláskor kapcsolatba lépett az olasz szövetséggel, illetve a hatóságokkal, és tájékoztatást kért a Davide Lanzafamével kapcsolatos hírekre vonatkozóan”, vagyis minden releváns információ birtokában döntöttek úgy, hogy Lanza játszhat, amíg. Amíg ezzel ellentétesen nem járnak el, a játékos jogosult az adott mérkőzéseken szerepelni. Pontosan úgy, ahogy azt a Honvéd már februárban leírta egy közleményében.

Nem értem az egészet. Mi szükség van erre?

lanza_nso

A címlapi ajánlóhoz már szavunk sincs, csak hápogunk némán magunkban.

hogy miért jó egy akadémia?

mutatok két videót, aztán döntse el mindenki, avagy bárki.

Nagy Geri a Pápa ellen:

és Nagy Geri az Eger ellen:

és akkor a hasonlóságok:

az elsőnél Vécsei megy el Baráth remek labdájával, majd sarokkal visszateszi Nagy Gerinek, aki ellövi Szűcs Lala mellett.

a másodiknál Lőrinczi megy be a védők közé, Vernesnek adja, aki sarokkal vissza Lőrinczinek Lőrinczynek, hogy továbbvigye (…) szerelik, de a kipattanóból az érkező Nagy Geri kilövi a jobb alsót.

két gól, egész véletlenül mindkettőt Nagy Geri lőtte, de nem lehet nem észrevenni, hogy ezek az akadémista srácok nagyon érzik egymást. ha úgy adódik, és egyszerre a pályán, akkor keresik a lehetőséget, hogy együtt oldjanak meg valamit, amire úgy látszik egyértelműen képesek.

eközben a Honvéd szépen felkúszott a dobogóra, és csak a sors egy kegyetlen és szerencsétlen fintora veheti el tőle, hogy 19 év után ne szerezzen újra érmet, és mi örülünk, mert talán vége a szűk esztendőknek, egy szerethető csapat alakul, beérik az Öreg munkája, nekünk termel az akadémia, és aki külföldi és marad, az sem nevezhető tölteléknek.

köszi az elmúlt heteket, már el is felejtettük milyen is volt szurkolóként a fellegekben járni.

és remélem még egy ideig sosem lesz vége.

Martínez, Nagy Geri, Tandia

csapat-grafikon

Egy kis statisztikai érdekesség következik az igazán vájtorrúak számára: plusz/mínusz mutatók versus Bp. Honvéd. Vagyis és magyarul egy olyan adatizé bemutatása, amiből kiderül hogy egy játékos szerepeltetése mennyire van hatással a csapat eredményességére.

A mutató számítása amúgy igen egyszerű, akár házilag is elvégezhető: ha a játékos a pályán van és a csapat gólt lő, akkor minden gól után kap +1-et, ha pedig gólt kap, akkor -1-et. Ha nincs a pályán, akkor nincs semmi.

Ezeket a számokat aztán később össze lehet adni, rá lehet vetíteni az összesített játékpercekre, meg olyat is lehet, hogy megnézni, hogyan nézne ki mindez, ha mindig és mindenki kilencven percet játszana.

A tovább után ranglista, meg táblázat.

(A táblázat oszlopai: id: azonosító; játékos: értelemszerű; névtelen oszlop: kategória; szum: a pluszok és mínuszok összege; plusz: ennyi pozitív értékű meccse van a játékosnak; nulla, mínusz: értelemszerűen az előzőből következnek; össz, perc: összesített játékpercek; hatékonyság: a játékpercek és a plusz/mínusz-érték hányadosa; 90percre: a mutató kivetítése egy teljes mérkőzés idejére.)

Ha csak a legalább 500 percet játszókat nézzük, akkor Martínez (1,91!!! gól/90perc), Nagy Gergő (1,56!!! gól/90 perc) és Tandia (0,9) van a legnagyobb hatással az eredményességünkre. Hihetetlen, de ha Leandro és Geri játszik, akkor az másfél gól plusz nekünk.

A lista másik vége is legalább ilyen meglepő. A csapat kanadai táblázatán 9 pontos (3 gól, 6 gólpassz) Diaby -0,28-as mutatójával nettó statisztikai hátrány a csapatnak, és Ivancsics Gege -0,06-os értéke is azt jelenti, hogy se nem oszt, se nem szoroz a jelenléte. MaxiKing nullása nem meglepetés, Debi 0,1-e talán, ellenben Vernes 0,11-e hatalmas. Valahogy azt gondolnánk, hogy ha Ricsi pályára lép, akkor valami jó fog majd történni velünk, támadóbbak leszünk, miközben mégsem ezt mutatják a számok, inkább azt, hogy a megnyert meccsekbe érkezik vérfrissítésnek.

Amúgy ha egy bestof-jellegű kezdőt kellene összerakni az adatokból, akkor valami ilyesmi jönne ki:

Kemenes (0,64)

Lovric (0,64), Ignjatovic (0,64), Tandia (0,9), Baráth (0,83)

Nagy Gergő (1,56), Diarra (0,7), Vécsei (0,48)

Martínez (1,91), Lanzafame (0,75), Abass (0,48)

Zárásnak még egy apróság: Rossi hozzá mert nyúlni a korábban szentnek hitt tehenekhez, és az eredmények alapvetően őt igazolják. Csak a példa kedvéért:

  • Gege (-0,06) –> Vécsei (0,48)
  • Délczeg (0,22) –> Martínez (1,91), Lanza (0,75)
  • Debreceni (0,1) –> Tandia (0,9)

de közben (merthogy azért nem ennyire tiszta a helyzet)

  • Marshal Mufi (0,38) –> Hidi (0,23)
  • Tchami (0,27) –> Vernes (0,11)

A bronzremény tovább él. Kispest-Eger értékelés.

Tegnap véget ért  a tanév, bár még egy nagyon fontos osztálykirándulás vár a 2012/13-mas évfolyamra, egy Vas megyei erdei iskolába kihelyezett záródolgozattal körítve. A bizonyítványokat a tanári osztályozókonferencia azonban már nagyrészt kitöltötte, és az ötösök mellett sok hármast is tartalmazó félévi bizikhez képest bizony a tavasszal igen nagy elmozdulás történt a legmagasabb kalkulusok felé.

Tegnap az Eger ellen egy kötelező győzelemért sétáltunk ki a kispesti sorompó mögé, és ezt meg is kaptuk. Néhánnyal több gólt ugyan elviseltünk volna, de egy raklapnyi Lanza helyzettel most be kellett érni, viszont legalább a végén volt nagy boldogság és Kispest-család hangulat, ami kárpótlás volt az elmaradt gólszüretért. Különben is, megyünk a bronzra, ne sírjon a blogger és a szurker szája. Nem is sír… inkább vigyorog.

Kapu

A showman cséká most kevésbé izzított közönséget, sőt, amikor a tizi elvégzésére kapacitálta az ezerfejű cézár, akkor is józanul kiintett: “kösz srácok, de tudom a helyem“. Ezért tudjuk nagyon csípni a derék hálóőrt. Meg azért, amikor Vidovics remekbeszabott szabadrúgását tolja ki mesteri repülés után a jobb felsőből. Ezek mellett a pillanatok mellett egy rossz kijövetel áll a statisztikalapján, amely arány az egész évére jellemző: soha rosszabb idényt neked és nekünk, Szabi!

 

Védelem

Mostanában már nem nagyon lepődünk meg azon, hogy nem kapunk gólokat a meccseken, kivéve, ha néggyel megyünk Újpesten. Micsoda őrült szabályok ezek, nem igaz? És mennyire tudjuk szeretni e szabályokat! Baráth Boti tétmeccsen talán másodszor kezdhetett eredeti posztján a nagycsapatban (anno még pont egy Eger elleni haza, műfüves MK-meccsen láttam őt jobbhátvédben, a felnőtt debütjén), és annyira megszoktuk őt a kényszerposzt balhátvédben, hogy meg is lepődtünk. Magabiztos, nyugodt teljesítményén annál kevésbé. Lovresz apó, ahhoz képest, hogy régebben tudott rendesen hajmereszteni belül, most ismét középre lett rendelve, és a Győr elleni siker után zsinórban másodszor hozott le remek, hibátlan teljesítményt. Ignja kapitány zseniális, az egész idénye az volt. Amikor már épp indult volna egri kontra a kapunk ellen, valahogy mindig érkezett a cacaki tábornok egy remek becsúszással, vagy tekintélyt parancsoló, még épp szabályos odalépéssel. Remélem megtartjuk jövőre – benne kincsre leltünk… Alcibiade jól elalcibiadéskedett a bal oldalon, kullancskodásban hibátlanul, amikor viszont már építkezni kellett volna, akkor eleinte katasztrofális ostobaságokat felmutatva – aztán mikor rájött, hogy az Eger ellen belefér némi kombinatorika is, akkor már hozva biztatóbb dolgokat is – persze csak nyomokban. Összességében nem lehetett panasz e csapatrészre ma sem, mint ahogy a tavasz túlnyomó részében sem. Gratulálunk.

 

Középpálya

Zsiványt oly sok hozzászóló dicsérte a kommentekben, hogy most kettőzött erővel figyeltem, de annak ellenére, hogy szimpátiámat lassan végleg elnyeri, teljesítményileg továbbra sem tudok elvakult dicshimnuszokat zengeni róla. A szokásost hozta – fáradhatatlan küzdelem (hol fér el ennyi sztamina ebben a kákabélű gyerekben?), váratlanul jó és váratlanul rossz megoldások elegye. Cseréje jogos volt, de a taps is, amit kapott. Vécsei ma sem volt a csúcson 8saját maga állította magasra a mércét), de azért több jó labdát is feljegyezhettünk tőle, és az idény során Rossinál is alap kezdőember lett Supka után, ami egy ilyen fiatal játékosnál nagy szó. Ahogy a mi reményeink is nagyok vele kapcsolatban. Hidi becsülettel szűrt, a Győr elleni előre is remekbe szabott játékát most nem sikerült hoznia, a mélypont egy támadásindítás helyetti ferde hátrapassza volt, amiből, ha Boti nem eszmél gyorsan, bedobás lesz…- de alapvetően ő is sokat fejlődött idén. nem egy fénysebességű karrier az övé Kispesten, lassabb, de annál biztosabb, én mindig drukkoltam neki és most is így vagyok ezzel – alapember vagy biztos kiegészítő lehet az elkövetkező évek keretében. A cserék közül Nagy Geri a Győrhöz hasonlóan jól szállt be, Hidi fennhagyásával ezúttal a támadóbb belsőjobboldali emberként, sokszor törve be az ellenfél büntetőterületére vagy annak zónájába és egy szemfüles gólt is összehozott két másik fiatal társával. Továbbra is tartom, hogy Gergőnek a következő évek egyike lesz a nagy idénye, de az idei gólgazdag tavasza már több, mint biztató. Ahogy több, mint biztató volt Lőrinczy Ati negyedórás debütje is. A srác bemutatkozásként rögvest bekígyózott az egri tizenhatoson belülre, kísérletét meg hárította a szlovák cserekapus, ám Nagy Geri már nem kegyelmezett. Lőrinczy mozgásán, passzain a gyerekbetegség-bizonytalanságok ellenére látszik a talentum, ha felnő Vécsei mellé, jövőre ezen a poszton két saját nevelésű zseniálirányítónk lehet, el sem hiszem, el sem hiszem…

 

Csatársor

Hantával régi vágyunk teljesült, Diaby a kezdőben, és bár nem hozta önnön maximumát a srác, labdatartása, megindulásai és passzai rendre jó helyre mentek vagy biztatóak voltak, nem is értjük a közönség miért szidja sokszor egy emberként, talán flegmatikus attitűdje miatt… kár, érte, de úgy fest, ő már nem találja meg a számítását Kispesten. Meglátjuk. Lanzáért viszont azért kár, hogy nem marad. Az arc emblematikus csatára lett a tavaszunknak, és bár mai két góljával együtt “csupán” ötnél jár tavasszal, szerepe remek hadjáratunkban alapvető. Ilyen képességekkel támadó Bogdanovics volt itt utoljára nálunk, légiós meg Zelenka. Tőlem ennél nagyobb dicséret nem jöhet… Martinez barátunk korrekten lehorváthgyulázta ezt a tavaszt: itthon alig, idegenben viszont szórja a gólokat. (Minden egyéb összehasonlítás a kanizsai kaszinókirállyal természetesen értelmetlen, más a szint.) Gól ezúttal sem termett neki a Bozsikban, de Lanzával közös villámakcióik szép pillanatokat hoztak a szurkolóknak. A cseresorból pályára lépő Vernes ügyesen kavirnyált a szélen, majd összehozott egy tizit, amolyan trademarkos vernesricsisen: büntetőterületre betörés, szenvtelen húzás, fölborítják, sípszó… mint a DVTK ellen. Jövőre ő is oszlopos kerettag (kezdőcsapattag) lesz, nagyon úgy fest.

 

Kispad

Rossira nem tudok rosszat mondani most sem: a csapat kellően motivált volt, nem néztük le az Egert (a sajtótájon edzőnk külön köszönetet is mondott a hevesieknek a kiállásért és a végighajtott meccsért), próbáltunk támadólag fellépni, csak a hatékonyságon kell még kalibrálni valamit jövőre. Humorából is megcsillantott valamit, amikor az egyik ns-újságíró kérdésére (“most, hogy győzelmükkel a 3. helyre jöttek fel…“) félbeszakítólag lecsapott: “bocsánat, de amíg a Vidi nem játszik másodikak vagyunk“. Persze a humor semmit nem ér ha nincs mögötte teljesítmény, idén pedig volt mögötte, még ha a korona egyelőre hiányzik is, reméljük jövő hétvégén az is bekerül a buszunk csomagtartójába az esti órákban.

* * *

Bizonyítványok tehát kitöltve, de egyelőre az igazgatói iroda széfjében pihennek elzárva, az ünnepélyes kiosztás majd egy hét múlva, az említett erdei iskolában, Szombathelyen. Addig a kispesti kisdiákokra még egy hét figyelem-összpontosítás és komoly készülés vár, mert a vakáció akkor lesz igazán örömteli, ha még az az utolsó felmérő is sikerül. Mi innen a monitor mögül csak annyit mondhatunk: ott leszünk veletek a szombathelyi lelátókon, srácok, gyerünk! Meg kell, hogy legyen.

Fotó: Babar/Lovi (1909foto.hu).

 

Egy délutánról, ami még Robbent is zárójelbe tette

Jól van. Megvan.”
Kb. ez az érzés csapott meg a lefújáskor – meg még sok más is.

Sok minden más is, régi emlékek és hangulatfoszlányok, a klasszikus Bozsik-beli idényzárók, amik azt hittem, már sose térnek vissza, de tegnap egy picit megint belengte ez a szép érzés a Bozsik légterét, kicsit időutazhattunk – jövő héten pedig nem utazhatunk hanem utazni kell, mert ezt a csapatot bele kell hajszolni abba, hogy elérje azt amire egész tavasszal vár (és amire mi 20 éve várunk) – a dobogós helyet, a bronzot… Rég látott szép tavasz vár méltó zárásra – az eső felvonás teljesítve.

Alapból még mindig él bennem a régi, ’90-es évek eleji reflex az ilyen meccseink előtt, hogy “tök jó, most rúgunk egy laza négyest“, de hát ez már rég nem ilyen egyértelmű, még a gyengécske csapatok ellen sem, (és ugye régen is tudtunk betlizni, az említett hőskorszakban is ilyenkor, csak ritkábban…azóta meg sokszor). Mi, az erős csapat. De már régóta nem vagyunk AZ erős csapat. Idén sem egészen – mégis a dobogóért megyünk. Szóval a szétesett Eger ellen kötelező hazai három pont. És meg is lett – simán. És mégis… a 73. percig azért mindegyikünknek ott volt az a bizonyos zabszem azon a bizonyos helyen. Szerencsére most fölöslegesen. A csapat megtette, amit meg kellett, és utolsó hazai bajnokiját behúzva a bronz főesélyesévé lépett elő, saját kezében a saját sorsával! És ez a lényeg, semmi más.

No azért persze ne sarkítsunk ennyire. Lényeges itt más is. Lényeges, hogy ugyan továbbra is él az alaptézis, ami a Hemy-éra nagy részére, de legalábbis a Morales óta tartó időkre igaz: “nagy” csapatokat előszeretettel ütünk meg, gyengébb ellenfelek ellen, ahol nekünk kéne szabni a fazont, szenvedünk. A tegnapi meccs is jóval nyögvenyelősebbre sikerült, mint a Fradi, Győr vagy Újpest ellni tavaszi szép győzelmeink. De hoppsza, álljunk csak meg! Végül sikerült, és ez a kulcsszó! 3:0-ával. És lehet ez az Eger a padlón, ez akkor is örömteli! (Ennek ellenére a probléma él, ezt meg kell majd oldania Rossinak jövőre).

Örömteli a meccs közben néha-néha,  a lefújás után pedig percekig tapasztalt hangulat
, ami nekem nyomokban már a korakilecveneseket, de legalábbis a ’96-os kupagyőztes idény kulisszáit idézte. Tapsoló kanyar és korzó, a stadiont körbepacsizó játékosok, mezrablások, aláírás-osztogatások (Vécsei, Nagy Geri, Kemenes Szabi, Vernes Ricsi, Ignja…) – gondolták volna fiatal akadémistáink, hogy bemutatkozásukat követő 1-2 éven belül a csapat húzónevei lesznek a szurkolói szívekben? Szép start, reméljük, nem romlik el. E meccsvégi képek, és a felbillenő pálya, a kidolgozott sok helyzet, a lelátó “úgyis mindjárt lövünk egy pár gólt” hangulata teljesen visszavitt a gyerekkoromba, és ezt köszönöm, mert jól esett.

Jól esett, és bearanyozta (bronzbarnára festette? azt remélem majd jövő hétvégén!) az egész hétvégémet – hétvégénket. Tegnap este még obligát BL-döntő nézés, utoljára 2001-ben nyert kedvenc csapatom, mert akármekkora nagy bohócliger vagyok, de azért van külföldi kedvenc is, szóval meccsnézés, és nagy csatában, 12 év után ismét az egyik európai főkedvencnél a BL-serleg, eufória Münchenben, és én is nagyon örülök, hogyne tenném, régi kedvencek a bajorok, még a ’94-95-ös, Scholl-os, Witeczek-es, Kreuzer-os, Sternkopf-os, Strunz-os, Zickler-es keret óta kedvelem őket, nem a mostani hype tett bayernessé, szóval mondogatom is magamnak, hogy “micsoda remek nap, BL-győzelem és Honvéd-győzelem“, és ekkor jövök rá, hogy még a BL-döntő alatt is, a konfettiesőtől és vakuvillanásoktól szikrázó Wembley képei alatt is a fejem igazából a Bozsikban jár, meg gondolatban már Szombathely fele buszozok, mert lehet BL-győzelem ide, “SuperBayern, Deutscher Meister” oda, ott mindig csak szimpatizáns leszek csupán, a távoli műértő műkedvelő, én kispesti arc vagyok és maradok mindörökké, és ezért van az amit sokan fel sem fognak szerintem, hogy Robben csodapörgetésénél, aminek amúgy úgy örültem, hogy két méterre ugrottam helyből a fotelomból (a fotelból: itt a kulcsszó), szóval lehetett ez a gól akármilyen csoda és akármennyire szurkoltam Arjennek, hát ezerszer többet ér a szívemnek Lovrics egy kókadt melléfejelése, vagy Nagy Geri előretörése, az, hogy Lőrinczy személyében egy újabb tehetséges irányítókezdeményt láthattam tegnap, és az, ahogy Kemi kitornássza Vidovics szabadját.

Nem vagyok normális?

Hát nem nagyon. Az nem. De KISPESTI az vagyok. HONVÉDOS. És erre most megint büszke lehetek kicsit, nem stigmaként ég rajtam a jel, mint a sötétebb években.

Szóval jövő héten Szombathely, jön a mi BL-döntőnk, csak azt bronzmeccsnek hívják és a Wembley-nket Rohonci útnak. És a sikerért a Bayern tegnapi sikerét is odaadnám…

Fotó: Babar/Lovi (1909foto.hu).