Amikor legutóbb érmet szereztünk …
… én éppen nyolcadikos, ballagó diák lettem volna, ha a középiskolámban nem félévtől kezdődik a tanítás, amolyan nulladik évfolyamként. Az általánost ekkor már nem hívták dr. Orbán Lászlónak, de még Széchenyinek sem. Azóta megjártam három egyetemet, ráadásul pont szombaton lesz a 15. érettségi találkozóm, miközben én Szombathelyen szándékozok ünnepelni egy teljesen mást.
… még friss élmény volt, hogy nem Csehszlovákiába, hanem Szlovákiába ruccanunk át, ha észak felé hagyjuk el az országot.
… még nem volt világbajnoki aranya Franciaországnak, és senkinek sem jutott eszébe olyan blődliség, hogy Görögország valaha Európa csúcsára úgy ül föl, hogy nem Zeusznak hívják.
… szinte nem volt internet. Volt idő, amikor még nem volt internet, korlátlan információszabadság, korlátlan kapcsolattartás bárkivel, ha akarjuk, ha nem. Akkoriban a spamet még úgy hívták, hogy kaparós-bepalizós nyereményjáték, és a postaládánkba dobták.
… a legnagyobb forintcímlet az ötezres volt, bankkártyával még nem fizethettünk sehol, létezett fillér kézzel is megfogható alakban, és ha nyaralni indultunk, nem euróval tömtük ki a tárcánkat, hanem schillinggel, koronával, francia és belga frankkal, pesetával, lírával.
… az Eger ellen bemutatkozó Lőrinczy Attila alig két hónapos volt.
… mobiltelefon? Westelnek hívtuk, maroktelefonnak, mégcsak bunkófon sem volt, ami lett később, ráadásul aktatáska-méretben cipelték a szerencsés birtokosaik.
… akkoriban még Maradonának hívták a Messit.
… így nézett ki a Windows:
… Kofi Anan volt az ENSZ, Joao Havalange a FIFA, Juan Antonio Samaranch a NOB, Lennart Johansson az UEFA elnöke, Hankiss Elemér pedig már nem a Magyar Televízióé, miközben Nelson Mandela nyeri az első demokratikusan szervezett dél-afrikai választást.
… még szó sem volt a Star Wars előzményfilmjeiről, és az úgy volt jó. Ellenben Meg Ryan megcsinálja az I. Q. – A szerelem relatív című remekművét.
… Horn Gyula.
… Budapesten még nem voltak plázák, az elsőt is csak 1996-ban adják át. Előtte Centrumokba, Sugárba meg mindenféle egyéb helyekre járhattunk.
… a Balaton hol kiszáradt, hol túlcsordult, néha lehegesztették a Sió-csatorna gátját, néha rituálisan kinyitották. Ez legalább nem változott. Viszont a lángos ára negyvenről négyszáz forintra ugrott meg.
Amikor legutóbb érmet szereztünk, ott ült még velem fater és nagyfater is a lelátón. Az én kis részemet ebből az évből nekik ajánlom. Köszönöm, hogy megszerettettétek velem az ország egyik legcsodálatosabb dolgát, a Kispestet, a Honvédot.
Nektek miről szólt az elmúlt 19 év?
“19 éve erre a napra várok” bejegyzéshez 2 hozzászólás
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.