A tavasz egyik fő hozadéka – a csodás bronz mellett, természetesen! – a fiatal játékosaink egyre bátrabb beépítése volt. Vécsei, Baráth, Nagy Geri és Vernes mellett megismerhettük Bobál Gergőt és Filip Holendert is, és egyikük sem okozott csalódást. Az Eger ellen egy negyed óra erejéig a középső középpályás (régebbi, és nekünk kedves terminológiával: irányító) pozícióba a nagy reménységnek tartott Lőrinczy Attilát is megnézhettük, s azt kell mondjuk: ebből a nyúlfarknyi lehetőségből a tálentumról szóló hírek beigazolódását érzékeljük egyelőre.
A pályán remekül látó, jól cselező fiatal karmester ráadásul igen szerény, visszafogott interjúalanynak mutatkozott be, mind saját szerepét, mind jövőbeni terveit tekintve. Ilyen játékosból rendelnék még egy raklappal, ha rajtam múlna! Sok sikert nálunk, Attis, remélem, a következő beszélgetésünk alkalmával már a Holender/Bobál duónak kiosztott gólpasszaid lesznek a téma!
