Vendégszerző következik, mert kaptunk tőle egy posztot, amit megírt, és az önmagában is munka, tehát illendő díjazni. Mi a köszönjük egyszerű formulája helyett azonban inkább azt választottuk, hogy kitesszük, lévén híresek vagyunk a mindenféle véleményeket elfogadunk, kíváncsian állunk a dolgok elé, hátha valami jó sül ki belőle. Kedvenc szavunk is az, hogy: párbeszéd, és nem vagyunk restek modorosan úgy mondani: párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd, mintegy hangsúlyt adva neki, tisztelt hölgyeim és uraim.
Azt viszont köszönjük név nélkül írogató kollegánknak, hogy legalább a lanzaerkölcsű Honvéd humoreszket kihagyta művéből, amiben azért így is maradtak emlékezetes szófordulatok, mondatok, és gondolatébresztő dolgok. Pusszantás a hasára érte.
Tehát lássuk, milyen kívülről az a massza, amiben ott van az MLSZ, ott van az összes játékos (rovar-bogár bontásban), ott van Lanza, Hemibá, és mindenki, aki él és mozog a magyar futballban.
Igen, összeköltözünk Hantával. Várjuk az első közös gyereket, és úgy döntöttünk, itt az ideje hivatalossá tenni, hogy együtt élünk. Persze, ez erkölcsi kérdéseket vet fel, tudjuk mi is, de bízunk benne, hogy nem ítélkeznek felettünk azok, akik egyébként hozzánk hasonlóan erkölcstelenek, csak nem vállalják fel, és ügyesen titkolják.
Nem vagyok Honvéd-szurkoló, sőt, a magyar futballt sem követem most már lassan egy évtizede. Nem azért nem követem, mert szar, hanem azért, amit Gyárfás mondott egyszer, amikor arról kérdezték, miért az úszóknak szerez befektetőket, és nem a magyar focinak: „A perselybe pénzt rak az ember, a köpőcsészébe meg mást.”. Valószínűleg olvasóink közül sokan követik a magyar futballt, vagy azért, mert a lakóhelyük csapatát szeretik, vagy családi hagyományokból kifolyólag, esetleg azzal az önironikus akasztófahumorral, amivel ezt a szarkupacot magát intelligensnek valló ember követheti. Nem is kell szorosan benne lenni a dolgok sűrűjében ahhoz, hogy az ember tudja, mi folyik a magyar futballban. Vagy tegyük fel, hogy már nem folyik úgy, mint pár éve, amikor néhány csapat megélhetési szinten csalta el a meccseit, de ha némi javulás be is állt, az NBI játékosait nem sikerült lecserélni.
Nagyon kíváncsi lennék, hány olyan játékos van most is a magyar első osztályban, akik fogadtak el bundapénzt. Arra nem vagyok kíváncsi, hogy hányan léptek már pályára manipulált meccsen, mert arra tudom a választ: valószínűleg az összes. Leszámítva a szerencsétlen hülyéket, akik elképedve, nézték, ahogy a középhátvédjük negyedik próbálkozásra csak lerúgja az ellenfél csatárát az ötösön, a bűnösök itt járnak közöttünk. Hogy ki volt ártatlan, az abból a szempontból mindegy is, hogy az egész szarkupac részét képezik.
Valójában a Lanzafame-ügy sem lépné át az ingerküszöbömet, de kétszeresen is érintett vagyok (mindkétszer marginálisan). Választott élettársam, Hanta egyrészt ugyebár dzsihádot hirdetett az NS ellen, amiért igaztalanul bántják a Honvédot, másrészt Lanzafame annak idején Juve-játékos is volt, így egy kicsit jobban figyelem az eseményeket. Nem gondolom, hogy Hantának teljesen igaza lenne, hiszen erkölcsileg valóban támadható, ha egy klub leigazol egy légióst, aki a hazájában beismerő vallomást tett egy bundázási ügyben. Ugyanakkor ez az érvelés megállja a helyét mondjuk a svájci első osztályban, meg talán a svédben is (bár ott annyi a bevándorló, hogy erre már nem vennék mérget), de a magyarban erkölcsi aggályokat feszegetni körülbelül akkora baklövés, mint lekötni egy edzőmeccset Izraellel.
Itt még a szabályokat sem tartja be senki, mert nálunk (nem csak a futballban, szerencsére) jobbára nem alkalmazzák, hanem értelmezik őket. Hemi bá’ betartotta a szabályokat, jogilag támadhatatlan, amit csinált, hiszen kikérte az olaszok és az MLSZ jóváhagyását is. Egy sajtóhíren kívül nem volt akadálya annak, hogy leigazolja Lanzafamét, és amikor most azzal baszogatják, hogy „erkölcsileg támadható”, amit csinált, visszakérdez, hogy itthon miért nem jelennek meg újságcikkek olyanokról, akikről a magyar futballt szőrmentén követők is röhögve mondják, hogy bundakirály.
Én utáltam Lanzafamét, amikor a Juventusban játszott (pár meccset), mert egy indolens, nagyképű kis suttyónak tűnt, és ezt a Honvédnál is bizonyította, csak itt annyival jobb játékos volt a többieknél, hogy haszna is volt. Lehet, hogy emellett még csaló is. Sőt, eléggé valószínű, ha már egy újságírónak bevallotta. Nem tudom. Annyira nem is érdekel, hiszen a Honvéd (a szabályoknak megfelelően) abban a pillanatban, hogy hivatalosan is eljárás indult ellene, kivágta, mint a gerelyt. De a vihar nem ült el, klubvezetők és elnökök fogalmazzák meg erkölcsi aggályaikat a Lanzafame-üggyel kapcsolatban, de azt még valahogy sehol nem olvastam, hogy ez az egész most micsoda?
Erkölcsi szabálysértést követett el a Honvéd? Oké, mi a bünti? Le kell írniuk százszor, hogy „Többet Nem Igazolok Bundás Légióst, Még Akkor Sem, Ha Toronymagasan A Liga Legjobb Játékosa, És Az Elmúlt 20 Év Legnagyobb Sikerét Érem El Vele”. Mondjuk a feleségem Rákospalotán lakott, és az udvarlás alatt emlékezetem szerint nem volt a REAC-pálya környéke telefirkálva hasonlóval, és nem látsz ilyesmiket a pápai, siófoki, egerszegi, stb… stadionok mellett sem. Mert szankcionálható bűnt csak akkor követett el a Honvéd, ha az MLSZ-től téves tájékoztatást kapott a játékos státuszával kapcsolatban. Ebben az esetben viszont az MLSZ-nek saját magát kellene szankcionálnia, mert az semmilyen formában nem elképzelhető – már ha ez még értelmezhető Magyarországon -, hogy az ismertek fényében a Honvédot kúrják meg.
De ami igazából idegesít ebben az egész ügyben, az a képmutató magyar futballközeg. A klubvezetők, akiknek van pofájuk erkölcsről prédikálni, holott semmi mást nem kéne tenniük, mint kussolni, mert nyakig szaros az összes. Mint amikor két útszéli ribizli összeverekszik, és azt kiabálják egymásra, hogy „te büdös kurva!”.
