És ez így ment minden szünetben.
A szezon végéig, mert akkor a fogyatkozó keretben megnyílt az út a kezdő felé – hogy Pápán Rossi minden tiszteletbelei keresztatyai szeretete ellenére úgy kapja le az legszebb illésbélai alibihagyományokat megidéző kis taljánt, mint Kabát Peti az akciós xxxxl-es implantátumot a polcról a plasztikai sebészet raktárán.
Ez elég sovány, szívtam a fogam, de közben azért egy Vécsei Bálint csak kijutott egy török edzéshétre, és a fejemben már előrevetítődött egy gyümölcsöző kapcsolat képe (bár ha eszembe jut, hogy a klubkommunikáció e szót legutóbb Kozármisleny kapcsán használta Honvéd kontextusban, akkor inkább felejtsük el amit írok), Bálinthoz hasonlóan a profibb világba legalább beleszagolni lehetőséget kapó további fiataljainkkal, 1-2, a törökök számára épp keret-feleslegnek minősülő, vagy tág kapcsolati hálójukban elérhető, nálunk igencsak használható légiós itteni megjelenésével (volt is szó pár hete valami friss Galata igazolás argentin vagy uru ászról, aki nálunk szokta volna meg az európai légkört egy féléves kikölcsönzés során, illetve kicst csúsztatok, szóval mi is felmerültünk 4-5 másik európai klub mellett). Lényeg a lényeg, a Rossi-Mancini baráti kapcsolat (legalább halovány) alapja lehetett volna a leírt optimista jövőképnek, főleg, hogy ennek pici jelei már manifesztálódtak is.
És akkor most a kisMancio mégis lelép? És nem a BKV-hoz, ahogy Gyuri megálmodta? Kíváncsian várom a fejleményeket.
Máncsó is back!
Keine panik. :)
A Bp. Honvéd–Dunaújváros PASE meccsen már itt lesz.