az van, hogy baromira nem szeretnék beharangozót írni a felcsút ellen. már eleve az van, hogy nehezemre esik, sőt, fizikai fájdalmat okoz egyáltalán egy posztban említeni minket velük.
például az nem lenne baj, ha mondjuk egy hírverő meccsre utazna le a honvéd, megmutatni magát fejér megye népének, vagy akár a felcsúti akadémia ellen játszana a mi akadémiánk megfelelő csapata, de most ugyebár korántsem erről van szó.
és abból is elegem van, hogy mindezt sokadjára írom le.
inkább beszélni kéne valami egészen másról.
hogy az egésznek mégis legyen valami beharangozó-szaga, mindjárt elő kell kapnom kemenes szabit. úgy vertük el az újpestet, hogy legalább egy félidőn át minden szögletük előtt be voltam szarva, csak most ne jöjjön jó helyre a labda. és teljesen jogosan voltam beszarva, mert szabi ismét furcsán reagált minden beívelésre.
még talán sohasem mondtam ki, de lehet, szabi egy alapvonalkapus? bravúrokra képes, azt tudjuk, láttuk tavaly tavasszal bőven, de közben azt is, hogy képes olyanokat is benyalni, ami akkor sem lenne gól, ha a pályagondnok véletlen ott felejtett volna egy bóját. ez miért van? nem tudom kinek tűnt fel, de nem egy szögletet az amúgy középcsatár bonazzoli fejelt ki a kapunk elől, majd a második félidőre behoztuk ignját.
aki egyébként vajon miért nem kezdett? nagyjából egyöntetű vélemény, hogy személyében az nb1 egyik legjobb belsővédőjéről beszélünk, aki ha csak kicsit nincs formában, akkor is bőven jobb nagyon sokaknál. hatalmas értékünk a srác, így teljesen érthetetlen volt rossi gondolata, vagy csak szimplán nem tudunk valamiről.
aztán ott van a kicsi kingecske. immmmádom (így, sok emmmel) a srácot, ahogy fáradhatatlanul rója a kilométereket, mintha arra fizetnék, miközben tessék-lássék jobbhátvédet próbálunk nevelni belőle. a felkészülés nagy részét kihagyta, alig játszott együtt a többiekkel, azt is műfüvön, kisebb pályán (neki ugyebár az komoly hátrány), majd jött az idénynyitó, erre teljesen fogalmatlanul szaladgált mindenfelé. nem szokott ő ilyet, a cseréje teljesen jogos volt, viszont nem lenne jó, ha így maradna.
és még csak nem is ő volt nekem a legfájóbb, hanem a mi kedves zsiványunk. lőtt egy gólt, amúgy pedig összesen volt 8 jó passza a neki rendelt 75 percben, vagyis (osztva-szorozva) nagyjából tíz percenként egy. ilyen lehetséges? ha kingre azt mondtam, fogalmatlanul szaladgált, akkor a jó zsivány olyan volt, mint a forintpiacra rászabaduló matolcsy györgy. egyszerűen nem értette a szabályokat, hogy mi és miért történik körülötte. úgy pedig különösen fájó, hogy az újpestiek középpályásai átlagosan 50 fölött passzoltak. elképesztő.
aztán még ott van a legújabb vesszőparipám is, hogy miért jó az nekünk, ha három olasz csatárral rohamozunk? job, daud és bonazzoli is azt a futballkultúrát szívta magába, és még ott van bevetésre várva lupoli negyediknek. tényleg ott tartunk, hogy onnan kell hozni minden támadónkat, ahol rudolf teljesítményére nem a helyi trollfoci bukik rá, hanem úgy senki, mert annyira átlagos?
iparosok, rendben. tapasztaltak, rendben. taktikailag érettek, rendben. tudom mennyire fontosak az ilyen szerepek rossinak, de közben azt is látni kell, ha nincs nálunk a labda, ha kontrákra építjük a támadásainkat (közbevetés: ha megszerezzük a vezetést, addig megy a szép játék, majd jön a kedvencünk, a visszazárásból indított kontra.) (közbevetés kettő: ebben a bajnokságban alig volt olyan meccs, ahol mi szereztük volna meg a vezetést, igaz azokat szinte mind megnyertük), akkor legalább vagy legyünk gyorsak elől (bonazzoli, jobi nem az), vagy legyünk fineszesek, mint például holender, vagy prosser, akikből kinézünk valami váratlant, és akkor már felőlem lehet bent statikusan bonazzoli, majd bepaskolja a kapuba, ha úgy adódik.
így viszont csak itt állok egymagam, és nem értem az egészet. az újpest ellen kijött a lépés, de vajon mindig ugyanígy ki fog jönni? van egyáltalán bármi bennünk ami kijöhetne?
nem, még mielőtt félreértés lenne, szó sincs semmiféle pesszimizmusról, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, hogy mit tud ez a csapat.
erre pont jó lesz a felcsút, mert legalább valamennyire képbe lehet kerülni ellenük. ott vannak a tabella végén (nagy az öröm, jajj, de nagy mifelénk), igazából van egy rakat remek játékosuk, még az is lehet, hogy néha kijön nekik a lépés (ld. fradi), de úgy összességében azért nem feltétlen jók. benczés láthatóan akar valamit, és mondom, talán a kerete is megvan hozzá, aztán mégis a vonal elkerülése a fő cél (ami természetesen nem volt sosem cél, hiszen játékosnevelésről szól a klubmodell) (napersze).
mondom, tökéletes kis meccsnek ígérkezik a szombati. az idő is szép lesz, a távolság se nagy, ráadásul a stadionban is nagyjából annyian leszünk, ahányan lemegyünk, plusz a helyiek sleppjeként néhány fő.
részemről már pénteken a térségbe veszem az irányt, igaz előtte leugrom egy megbeszélésre pécsre, de visszafelé csak gántig, ahol majd eltöltök kellemes baráti társaságban néhány napot, közte persze akit lehet, átcsábítok szombaton fehérvárra, lássanak egy kis valamit. aztán vasárnap – az előzetes tervek szerint – úgy néz ki átruccanuk felcsútra, megcsodálni az épülő stadiont. a program szerint ott aztán hőbörgünk vagy magunkban, vagy másoknak is, de mindenképpen.
ilyen egy tökéletesnek induló hétvége, ami még faszább lehetne, ha
1. tényleg igaz, hogy szombat reggel disznóvágásra ébredünk, mert akkor sült vérrel alapoznék a felcsút ellen
2. nyerünk
ennyit kérek csak, kösszépen
