Pietro Vierchowod a padunkon… kis túlzással számomra ez a tranzakció már akkor megérte, ha 2 meccset kap össz-vissz a Cár, aztán lelép, vagy elküldik.
Mintha a Paradise Lost játszana élőben a majdani esküvőmön… (ami egyébként, bevallom magamnak, elég súlyos kép lenne, most így belegondolva). Mindegy. Az is elég súlyos hogy ifjúkorom idolja most a padunkon fog ülni kis külvárosi pályánkon. Hihetetlen.
A Cár… ilyen pofonfarázós nevet is sokakra akasztanak, és mégis, keveseknek áll pofonmentesen jól. Bármilyen modoros e nicknév, nekem 3 kedves focistám is viselte ezt: az ex Benficás és Celtás orosz karmester Alekszandr Mosztovoj, a mi kis fékezett habzású Ivan cárunk, Lovresz, és – és Pietro Vierchowod. Na de ő miért is lett Cár? Mert egy ex- Vörös Hadsereg katona fia volt…mekkora háttérsztori, bizony, az ilyen legendák miatt jegyez meg az ember 1-1 spílert örökre fiatalkorában. Aztán méginkább a teljesítménye miatt. Az utóbbi pedig nem volt semmi…
Hanta a Sampot emlegeti a múltjából, és emlékszünk is, játszott itt ellenünk, Pagliucával ő hozta össze Pisike gólját. Kb. az egyetlen hibája volt sok-sok meccsén amit láttam a TV-ben. Nekem ő azonban mégse Samp, az ott lehúzott majd’ egy évtizede ellenére sem.
Egy idényt tolt le mindössze a Kispest és a Bayern melletti harmadik kedvenc csapatomban, annak is a számomra örök kedvenc 1995-96-os keretének tagjaként. Micsoda évad volt… BL-győztes Juve, MK-győztes Kispest. Annak a Juvénak az alapkezdője a ’91-es bajnokcsapatunk és a 2001-es BL-győztes Bayern meg az idei Atleti mellett örökös tagja a foci -Valhallámnak. Máig megy kívülről:
Peruzzi – Pesotto, Ferrara, VIERCHOWOD, Torricelli – Di Livio, Deschamps (Paulo Sousa, Jugovics), Conte (Lombardo) – Vialli, Ravanelli (Padovano), Del Piero.
Az idény végén, szinte hibátlan teljesítménnyel a Cár vette is kalapját, 37 évesen búcsút mondva a TOP-szintnek – hisz a csúcson kell abbahagyni (azért a Milanba még elment vegetálni, hehe).
Reméljük, kispesti ténykedése legalább ilyen, de ha lehet, még hosszabb lesz.
Az elmúlt hetek után, sőt reálisan nézve a helyzetünket, nem kéne hurrá hangulatban lennem, de nem tudok mit tenni…
Ma feléledt a tinédzserkorom focirajongása egy kicsit. És ez sem kis dolog – úgyhogy:
Isten Hozott, Pietro, sok sikert nálunk!
Fotó: storiedicalcio.