Közönségünk egy jó része is részt vett a „rendkívül népszerű” bojkottban. Így szép lassan az összes divatszurkoló elmaradt, és csak az ízig-vérig Honvéd szurkolók látogatták mérkőzéseinket. Természetesen a szereplés és a nézőszám csökkenés miatt a hangulat sem volt jó. – via nb1.hu
Attól a komolyabb logikai bukfenctől most tekintsünk el, hogy a divatok eltűnésével a hangulat sem volt jó, ergo a divatok csinálták a hangulatot, mert nem ez a lényeg.
Hanem maga a D.I.V.A.T.
Felesleges mondanom, hogy itt a blogon mi még a velünk távolról szolidaritókat is honvédosnak tekintjük, mert milyen alapon mondanám azt én, hogy más nem? Vagy csak kevésbé? Többször leírtuk, mert csak így lehet gondolkodni. Ha valamikor el szeretnénk érni újabb tömegeket, akik majd kilátogatnak a stadionokba, akkor nem szúrhatunk már jó előre oda, nekik és bele, pláne nem így, lendületből, gondolkodás nélkül képernyőre vetve.
Miért divat az, akinek nem tetszenek bizonyos kormányzati és labdarúgó szövetségi rendelkezések, akik nem tudnak azonosulni a jelenlegi kispesti klubvezetés döntéseivel? Deák Ferenc talán divat volt, amikor Magyarország sorsa felett sajnálkozva a passzív ellenállás intézményét választotta? Esetleg Nehru?
Merthogy a logika ugyanaz. Nem csinálunk forradalmat, de nem is veszünk részt egy színjátékban. D.I.V.A.T.
Miért?
Miért jó emberek lelkivilágába gázolni? Kiesésközeli csapat, üres stadion, teljes nihil. Ilyenkor minden szavunkat patikamérlegen kéne kicentizni, pontosan és korrektül kommunikálni, nem pedig gondatlanul vagdalkozni, jelzőkkel sértegetni.
Részemről, mint – a frissen bevezett fogalom szerint – nemdivat szurkoló, elhatárolódom a rám aggatott jelzőtől.
Mert nekem nem a divat mondja meg, hogy ki vagyok.
