Szóval a lényeg (most azon túl, hogy Szentes Blézer edzőgéniusz, nem az ő hibája a vesszőfutás, hanem a játékosoké, de Iszlai és Fehér a legnagyobb arcok):
„Szívesen folytatnám az NB I-ben, szeretek a Haladásnál játszani. Az a tervem, hogy veszek egy házat Budapesten, és nyitok egy olasz éttermet a fővárosban. Nagyon tetszik az élet itt. De nehéz döntés előtt állok, mert kaptam egy ajánlatot Amerikából, és hamarosan választ kell adnom, valamint az NB I-ből is megkerestek. Most azonban a Haladás hátralévő meccseire akarok koncentrálni” – mondta Mancini.”
Arról nem szól a fáma, hogy az amerikai ajánlat focira vonatkozik-e, vagy ott is egy pizzázót nyitna a derék Andrea, de lehet, hogy nem hozna rosszabb döntést az utóbbival. Úgy fest, ezt kezdi ő is belátni. (Az, hogy „az NB1-ből kerestek”, valszeg egy telefonhívást takar Pandúr Robitól, hogy Junior itthagyta a papucsát télen, valamikor ugorjon be érte a Bozsikba, de gyorsan, különben elhordja majd a Palacios).
Azért a budapesti étteremre befizetnék, főleg a nagyjelenetre, amikor az egyik, a tabletjén épp a csakblogra posztot író vendég int a pultnál szemlélődő főhősünknek: „Kézcsók, Faterom, egy négyévszakot, leszelszíves, plusz egy korsó Moretti”.
Ha már bohóc-top:Említést érdemel a friss győri fojtogatós sztori is, de Döme néhány üllői úti nyilatkozata is Pulitzer díjért kiált.