Moszkva, 1945. május 9. (vagy nem, ismerve a szovjet hírügynökségek hozzáállását a hiteles tájékoztatáshoz)
Május 9. a Győzelem Napja, a Nagy Honvédő Háború, és egyben a második világháború végnapja, amit a szovjet hagyomány miatt Európa ezen felén ugyebár egy nappal később tartunk. Ilyenkor aztán lehet felvonulni, megmutatni, hogy milyen haditechnikával rendelkezünk épp, hadd röhögjön rajta a képzelt ellenség, aki úgyis tud addigra mindent, sőt kicsivel tán többet is mint mi magunk. A lakosság meg szórakozik, ezt hívjuk parádénak.
Mikor verjük el a Kecskemétet, ha nem ma? A szómisztika mellettünk szól, mivel más nem: győzelem napja és honvédő háború. Győzelem és Honvéd. Ennyibe kapaszkodhatunk.
Veteránok a 2005-ös parádén, korhű járgányokban. Nincs is jobb, mint nyolcvan plusszosan, egy lengéscsillapítatlan járművel felvonulni a macskaköves Vörös téren. Vesekőprogram orosz módraHagyományosan ilyenkor villantanak az oroszok új fegyvereket. Idén leginkább a friss fejlesztésű Armata T-14 tankra lesznek kíváncsiak a népek, amivel az oroszok a hagyományos tömeghadsereges hadviselés ikonikus járművét kívánják átvezetni a XXI. századi konfliktusok terepére. Nálunk ezzel szemben az a kérdés, hogy a kilenc új csodafegyverből hányat vetünk ma beAz én kedvencem azonban a díszlépés. Ha az orosz egyes fogható lett volna nyugaton, akkor mindenki láthatta volna, hogy a Monty Python honnan lopta a Hülye Járások Minisztériuma c. szkeccsének alapötletét
