Bár csakblog tervez, Isten végez, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után. Ezek közül az első az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legjobb játékosával, kvázi a “meccs arcával” foglalkozik egy rövid értékelés erejéig. A tegnapi meccs kapcsán szerencsére nem is volt olyan könnyű kiválasztani ezt a VIP-fejet, lett is hát rögtön kettő.
A nyitófordulóban a fenti cím csak pusztán a teljesítmény alapján több srácnak is kijárna, így a végre a játékkal együtt élő, több jó kifutást prezentáló Keminek (akinek a heti éneklés-levezénylésért még különdíj is dukál), Ignja professzornak, aki sallangok nélkül takarított hátul, hogy kedvenc sportmodor fordulatom használjam… Botka Endinek, aki ezzel a megalkuvás nélküli hajtással 90 percen át akkora-de-akkora kedvenc lesz, ha már most nem az (dehogynem), a régi biztos önmagát visszahozó Botinak, a fáradhatatlan Nagy Gerinek, a sokat melózó Hidinek…
Mégis két arcot külön ki kell emelni.
Gyula úr sokáig úgy festett, picit negatív hős lesz a jó negyed órával a vége előtt Holender dínáros labdáját a kapusba lőve. Előtte már fejesével és kis szólójával is tapsot aratott a lelátóról a guineai, de azok kihagyható szituk voltak, ez kevéssé… Sajnáltam is, hogy ez marad meg róla a tegnapról bennünk, mert korát meghazudtoló melót végzett elöl a Hemy úrnak saját bevallása szerint leglelkesebb idényét ön-jósoló Gyulabá, amikor is végre jött a 83. perc és az igazság pillanata. Gyula megérdemelte a gólt, a csapat a 3 pontot, és remélem ez a forgatókönyv-alakulás azt mutatja, jelzi előre a szezonra, hogy idén kevesebb lesz a Gyula-gólcsend, és legalább egy danilói-délczegi szériát legyárt idén az öreg harcos (öreg…pfff…annyi, mint én), 13-14 dugóval. Hajrá!
A másik külön dicsérhető játékosunk a számunkra meglepetésre kezdőbe kerülő Bobál Dávid. Mindenki Lovricsot várta hátra középre, erre Rossi betette Dávidot, akitől picit fáztam, hisz élőben tétmeccsen legutóbb tavaly Debrecenben láttam, ahol még bántóan lassúnak tűnt egy veterán Dombi mellett is. Nos… most nem ismertem rá a srácra. Gyorsaságbeli kisebb hiányosságait (bár ez is javult) remek helyezkedéssel pótolta, példaértékű keresztezések, utolsó emberes érkezések-mentések szerepeltek repertoárján, ez bizony egy míves teljesítmény volt, ilyen fiatalon, egy regnáló bajnok ellen, gratulálunk. ha ez a forma valamennyire tartós tud maradni… De ne jósolgassunk. Ez most szép volt, Dávid!