Én például könnyen előfordulhat, hogy sűrűn átkozódni fogok mindenre és mindenkire, és még az sem kizárt, hogy a niksici túrán kissé megviselt szalmakalapomat is bevetem. Mondom, nem jó ez így, de persze én vagyok a hülye, hogy mindezek ellenére mégis hajlandó vagyok fogyasztani az úgynevezett terméket. Például konzerv körömpörköltet nem eszek, ahogy tandemugrásra sem szoktam jelentkezni, cserébe ennyi hülyeségem hadd legyen már.
Az egészben amúgy igazából egy dolog zavar, de az nagyon. Ilyen időben fokozottan ajánlott a rendszeres és bő folyadékbevitel, valamint a viszonylag kevés napon való tartózkodás. Előbbi ugyebár csak térítés ellenében megoldható egy meccsen, mert a bejáratnál mindent elvesznek, ami palack, így a vizet is. Bent viszont csak büfé van. A tető fájó hiánya szintén rendszerszintű probléma, és bár lennének rá megoldások, félek, szurkolóink büszkesége nem engedi meg, hogy például kedves kis esernyőkkel jelenjenek meg a kanyarban. Pedig kuncognék egy nagyot, ha mondjuk kétszáz szalmakalapos arc bambulná onnan a pályát. (Megjegyzés: sapka és naptej használatára természetesen felszólították társaikat a mindig felelős ultrák!)
Mindegy, volt már rosszabb, és még ez is lehet, ha például nem nyerünk és hasonlók.
