Sőt, jó szokásunk szerint hármas holtversennyel érzékeltetve, hogy senki se magaslott ki világítótorony-szerűen, ám a sok jó értelemben véve vett átlagos teljesítmény mellett volt pár átlag-pluszos is.
- Endire nem mondom, hogy szárnyalt, de rengeteget vállal előre is, amikor látja, hogy akadozik a kreatív gépezet támadásban. Ez ma sem volt másképp. Viszont a végjáték passzain illene kalibrálni kicsit, hogy a hatékonyság elöl is felnőjön a védőjáték klasszisához.
- Kamber Gyuri szokása szerint hátra-hátrazárt amolyan harmadik középső védőnek, sőt, többször is, mint szokott, így előre fele sok energiája most nem maradt, viszont a szombathelyi támadások haloványsága nagyrészt az ő érdeme. Ezért érdemel kiemelést.
- Boti tegnap dettó, mint Endi. hátul alig hiba, előre fele egyre több vállalkozó szellem, ha pontosabb labdákkal kínálják meg bajtársai, még győztes gól is jöhetett volna a kivarrt balszelestől.
Életérzés-különdíj: a melegítő cseréink között sokáig tanakodtam, ki lehet az a fura frizkós, melegítőgatyás arc. Igazi kövérmelegítőgatyás, borostás, lepusztult harcos, kit takarhat ez a maskara? Aztán mikor Rossi hívta, hogy beáll, ismertem csak föl előttünk elfutva, hogy ez bíz’ a derék Vaszke!
Nos, első kispesti pályára lépése pont olyan volt, mint anno nagy kedvencemé, Zelenkáé: kereste az ütemet és a helyét a pályán (szerencsére Rossi eléggé előre küldte, így nem Vécseihez hasonlóan védekezőközépben vagy szélen kell égnie… bár most talán túlontúl is előre tolta őt az olasz…), de a helyezkedése, labdakérése Pelenkát idézte (sajnos a sebessége is, hehe). Az van, hogy ebből még bármi lehet, új Zelenka, illetve kamberi/botisi módon méltó pályafutás-folytatás, de sajnos Schultzlevis, Hrutkás, Zomborizalános, Miriutás kispesti besülés is. Én drukkolok neki.