Az első félidő közepéig azt hittem, Nagy Geri lesz az MVP. Aztán úgy a 60. percig biztos voltam benne, a tékozló fiú megtérését hozza a mai este, és annyi kritika után Rikkárdó homlokára helyezhetjük fel a virtuális babérkoszorút. Erre jött a 92. perc…
…és az addig is perfettót nyújtó, az elmúlt hetekhez hasonlóan elöl-hátul alig hibázó, ámde mindenhova odaérő, fáradhatatlan Kambergyuri fogta magát, és persze hogy ő érkezett az utolsó beadásunkra akkor, amikor már mindenki a fülén veszi a levegőt. Hát ő érkezett. És beverte. Úgyhogy Kamber mester idén nem először ülhet a csakblog ítészei által gründolt trónra!
De ne feledkezzünk meg a derék macsói bán két alvezéréről sem, az Ozorai Pipóként a diósgyőri védelmet többször széthülyítő Vernesről, aki az elmúlt hónapokban kapott kritikát rendesen. Jogosan. Erre ma végre azt hozta, amit mindenki szeretne belelátni évek óta a srácba, a fineszes pluszt hozó támadó képét. Remek egyéni megoldások, még remekebb passzok (Nagy Gerinek a forintos zsuga az első félidőben…), látványos szerelések, és akkora sprintek, hogy azt hittem, rosszul látok, végre nem az ivancsicsos szarok bele az egészbe feeling, hanem egy olyan játékos képe, aki megdögleni is hajlandó a csapatáért. Ha ez most még 4-5 fordulón át így marad, akkor Ricsi végre felnőtt!
Másik végvári vitézünk Nagy Geri, akit megint lekapott a végén Rossi (megint fáradtság?), de addig, ahogy megszoktuk, az iszonyat melót megint kitette a középpályára, mint Véber mester a homlokát a pápai bárpultra anno. Jó passzjáték, jó ütemű érkezések, és ha három nagy helyzetéből egyet (vagy kettőt) bever, az est ultimatív hőse is lehetett volna. Végül nem lett, de egy alhősi cím azért mindenképp kijár!
De ez amúgy az egész csapatra igaz. Szép volt, srácok, jövő héten még egyszer ugyanezt az elszántságot, sőt…! De hát tudjátok.