Igazából konkrét meccsarcot most sem választok, de nem a Vasas elleni indok okán, amikor egységesen szürkült mindenki… Most is egységeset hozott ugyan, de ezúttal inkább kalapemelésre késztető teljesítményt, a csapat. No, azért nem minden tökély, ez a kalapemelés inkább amolyan tisztelgés a hozzáállásért, semmint az igazán klasszis produkciókért, mert abból most nem igazán jött egy sem, inkább sok majdnem-et láttunk, csak mindig hiányzott az e sok majdnem-et teljes egésszé tevő korona.
Azért pár játékosról így is megemlékeznék, pont a majdnem-ek kapcsán.
Az első harminc percben azt hittem, idén harmadszor Bobál lesz lesz a meccsemberem. Iszonyat elszánt teljesítmény, jó érkezések-keresztezések, mindig odaért, ha kellett. Aztán jött a két gól, és bizony a védelem egyiknél sem állt a helyzet magaslatán, így sem ő, sem Ignja nem tartotta meg az esélyt a VIP-címre.
Ennek ellenére Dávidnak ezúton is kijár egy erős dicséret az idei őszért eddig, reméljük tartja a formát és se nem száll el fejben, se nem elégszik meg az eddigiekkel, mert utoljára ilyen stabil védőberobbanásunk Botitól volt. Ja, meg Enditől. Hm. Nem is állunk olyan rosszul…
Gyula úr beverte amit be kellett, és sajnos eltökölte, amit szintén be kellett volna a biztos győzelemért. Sokszor érzem azt, Gyula úr a klasszikus második számú csatár, aki egy évi 15-20 gólt vállaló ék mellett a maga 10-12 évi góljával az lehetne, mint Mancini volt Vialli mögött a Sampnál, mint Paunovics a Pantics mögött az Atletinél, mint Rebrov Sevcsenko árnyékában a Dinamo Kijevnél / ukrán válogatottnál. Mint Anderbügge Martin Max mögött a Schalkénál. A kurva jó kettes számú (félreértés ne essék: ugyanúgy kezdő!) csatár. Hát, valahogy így.
Gazdag Dani úgy kezdett, mint amilyen a Békéscsaba elleni egész meccse volt, harcosan, bátran, már-már a szükséges pluszokat hozva… Aztán az első gólnál sajnos nagy “érdemeket” szerzett, hogy rutintalanságát kihasználva a hazai szinten klasszis Lamah-t hagyta elmenni, a belga megette őt reggelire – most még. Jövőre ez már máshogy lesz.
De a mezőnymunka már most biztató, még inkább Dani bátorsága egyes szitukban, nincs ott a béklyó a lábain a félelemtől, és ez nagyon biztató a jövőre nézve.
Kamber Gyuri bácsi pedig hatalmasat zakatolt most is, kár, hogy az a plusz, az “X Factor”, ahogy a Maiden klasszikus 10. lemeze is taglalja, most hiányzott, így csak egy erős hatos lehet a jutalma, egy esetleges vendéggyőzelemhez kellett volna a 7-es is, az a bizonyos kamberi plusz. Ez most nem jött.
* * *
Ezért nincs most meccsarc, látjátok, de nem úgy, mint a Vasas ellen. Most inkább legyen meccsarc a csapat an blokk, meg a tábor. Ebben kiegyezhetünk.