Meccstéma: a szervezés magasiskolája

Tegnap a meccsposztban már jeleztem, hogy nem gyenge komplikációkkal jutottunk fel a különbuszokra, amik  végül mégsem a Határ útról 7kor, hanem a Kökiről 3/4-kor mentek (erre lehetett számítani, oké, de ha Hanta nem telózik nekünk a Kökiről a Gurigába, hogy mégis előbb lesz a Határ út, aztán visszafele Köki, és utána egyből Groupama, akkor ebből nem meccsnézés lett volna szombat este, hanem értetlenkedő anyázás az Europark előtt…), és mindez jó fél órával korábban a megbeszéltnél,  nos ezt fel nem fogom, hogy ki találja ki – organizálja össze, de hogy nem egy logisztikai császár, vagy fogyasztóbarát arc, az tuti.

Most azon túllépve, hogy nekem egyedül, gyalog kb. fél óra a házkaputól a Groupama Wekerle közepéről, és ehelyett jön egy várakozásokkal együtt másfél órás trip, + bő egy óra hesszölés az üres Grupiban, oké, legyen, így legalább nem vadásznak le kósza fradista hadak az Üllői 129 környékén (ha ilyen kósza hadak még léteznek egyáltalán, mert benn a stadionban a plázafradisták jelentek meg csak és kizárólagosan). De mivel alapvetően paraarc vagyok, ezt elfogadom. Én nem kockáztatok.

No de a fentiek… Az egész annyira életidegen, hogy… igazából nem is érdemes több szót pazarolni rá, csak mondjuk néha a nagy döntnököknek érdemes lenne egyszer-egyszer álruhában bevegyülni a mezei drukkerek közé, és megnézni, hogy a nagy szabályozásuknak mi az eredménye. Lehet, ha őket túráztatnák így meg, többet nem nagyon találkoznánk ezekkel a megoldásokkal?

Értse mindenki a lényeget, nem a kákán is csomót keresek, csupán jó lenne megkönnyíteni mindenki dolgát az ilyen szervezősdikor. Leben und leben lassen. Más kívánságom nekem nincs.