Nyilatkozott ma az Öreg a Nemzeti Sportnak, és azt kell mondjam, elképedtem, mint egy szakállas endékás úszólány az esküvői ruhaszalonban. Olyan tételmondatok sorjáznak benne, amiket egy normális világban még évek múlva is az ember fejéhez vágnának.
Hemingway: Nem az állam tartja el a magyar futballt! – NSO
Kezdjük mindjárt a poszt címébe is átemelt, egyébként nagyon helyes helyzetértékeléssel:
Az őszinteség teljes hiányát tartom a legnagyobb gondnak.
Dettó. Például akkor is, amikor a nyilvánvaló állami pénzekre két kérdéssel korábban azt válaszoljuk, hogy az minden, csak nem állami pénz, mert ha az nem volna, akkor foci sem lenne.
Nem igaz, hogy az állam tartja el a futballt Magyarországon. A klubok egyetlen forintot sem kapnak működési költségekre az államtól.
Ugye-ugye? Működési költségről beszél az Öreg, hogy arra nem jön az államtól. És való igaz. A felnőttcsapatokat üzemeltető gazdasági társaságok közvetlenül működésre nem kapnak egy fillért sem, az pedig legyen mondjuk közvetett, hogy az egyéb helyeken azért jócskán megjelenő állami források honnan hova szabadítják fel a pénzeket. Olyan nincs, hogy szétválasztjuk, és azt mondjuk, az állam nem támogat, mert nem támogat működést. Mintha csak működési kiadása lenne egy sportvállalkozásnak.
A szerencsejátékból és a televíziós jogok eladásából befolyó pénz pedig azért más, mert ezeket nem ingyen kapják a klubok, cserébe nyújtanak is valamit azzal, hogy fogadni lehet a mérkőzésekre, hogy azok láthatók a televízióban.
Ez például igaz. Mármint minden szeletében igaz lenne egy másik, normális világban. Magyarországon jelenleg a tévés közvetítések jogdíjai nem piaci alapon működnek, hanem egy nyári államosítás után, sehol nem publikált, tehát ellenőrizhetetlen mennyiségű közpénzt pumpálnak a profi labdarúgásba. Szó sincs tehát a klubok teljesítményéről, egyszerűen egy döntés van a háttérben, hogy az NB I. márpedig a köztévén legyen, kerüljön bármennyibe.
Félreértés ne essék, ezért egyáltalán nem a klubok a felelősök, ők ugyanúgy előállítják terméküket (a mérkőzéseket), mint tették korábban, viszont nagyon szemellenzősnek kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel a háttérben lezajló tényleges folyamatokat – és azok eredőjét.
És ha már állami pénz és őszinteség:
Például kétezer-tizenkettőtől a mérkőzések színvonala emelkedett. A jelenlegi szezonban a Ferencvárost a tömérdek pénz, amiből a klub gazdálkodhat, rendkívüli módon kiemeli a mezőnyből.
Hirtelen össze sem tudom számolni mennyi cikk foglalkozott az elmúlt egy évben azzal, hogy a Fradinál mennyi a piaci bevételek és a közvetlen/közvetett állami támogatások, bújtatott szponzori szerződések aránya. Nem akarok hülyeséget mondani, de emlékeim szerint jócskán az utóbbi irányába billen a mérleg, talán majdnem annyira szemérmetlen módon, mint Felcsúton.
Egyik nagy kedvencem például az OPAL Tartálypark Zrt. 350 milliós támogatása, ami azért is érthetetlen, mert az OPAL Tartálypark Zrt. a Magyar Szénhidrogén Készletezők Szövetségének tulajdonában van, igazából gázt meg ilyesmiket tárol, reklámra ellenben annyira nincs szüksége, hogy az már fájó. Le merem fogadni, valami rendelet, netán törvény kötelezi is a szénhidrogéneseket, hogy benne legyenek. Vagy a másik, hogy a kormány döntése, hogy a korábban a Győr mindenféle csapatait támogató Audi/Volkswagen egy szerényebb összeggel inkább a Fradihoz ment.
Akkor miért nem vagyunk őszinték, amikor ezekről kell beszélni? A bajnokság mindenki számára nyilvánvaló elcsalásáról, a futballunk teljes eltorzításáról, a valóságról való leszakadásról? Az álomvilágba menekülésről? És közben simán lemegy keretesben, hogy idén 2260 az átlagos nézőszámunk, ami 500 fős növekedés a tavalyihoz képest, de persze amikor valaki megszámolta darabra, akkor a fele se jött ki az átlagnak.
Magyarországon az egyetlen hatalmi centrum a futballban az MLSZ. Amikor még én voltam az NB I-es bizottság elnöke, nagyobb hatást tudtunk gyakorolni, de jelenleg a kluboknak nincs beleszólásuk az irányításba. Ez is egy vezetési felfogás. Így is lehet csinálni, ez működhet jól is, rosszul is.
Nekem ez a legkeményebb rész. Az Öreg azt mondja, hogy az MLSZ az egyetlen hatalmi centrum jelenleg a focinkban, miközben korábban elismeri, az állami pénzek nélkül itt semmi sem lenne. De a lényeg az, hogy korábban a kluboknak volt beleszólásuk a közös dolgaikba(!!!), most viszont kézivezérlés van, vagy legalábbis valamiféle társbérlet a politikum szándékai mentén.
Az elmúlt kilenc évben elolvastam, meghallgattam nagyjából mindent, ami az Öreghez, a Honvédhoz és a focihoz köthető dolog volt, így talán merem állítani, a sorok közt és a maga módján, de keményen odaszúr itt a rendszernek. Nem az célt kérdőjelezi meg, még azt is elfogadja, hogy az út jó, csak épp hiányzik belőle az együtt. Futballt a klubok nélkül nehéz lesz csinálni, ezzel jobb tisztában lenni.
Vagy csak egy szimpla para van a háttérben, hogy a hatalom bedarál, ha nem fekszel le neki, vagy legalább maradsz csöndben? Hogy lehet más klubokkal is csinálni tovább? Ebben az esetben az Öreg összehozta a valódi duplacsavart, a magyar futball elmúlt éveinek egyik legőszintébb nyilatkozatát azzal, hogy
pont az őszinteségről beszél, gondosan beleágyazva a lehető leglátványosabb elhallgatásokba, kommunikációs kísérletek tömegével elfedni próbált államosításokba, a hatalom, vagy a hatalom néhány emberének saját játékának visszásságaiba.
Mert ez az interjú egyszerűen másként nem értelmezhető. Értem én, hogy mit próbál védeni, de azt is meg kell érteni, ezek sem egy blokkban kezelve, sem darabonként, tehát sehogy sem nyomhatók le a társadalom torkán úgy, hogy a végén még mi köszönjük meg, netán kérjünk egy újabb adaggal. Félelmetesen pitiáner és átlátszó mutyik Patyomkin-faluja lett a magyar futball állami vezetőkhöz hű(bb) szelete, európainak beállított külsőségekkel próbálja elfedni a teljes tanácstalanságát és saját életképtelenségét.
A magyar futball jelenleg nem visszarántódik egy normális pályára, hanem még jobban letér, és már rég az árkon túl, valahol a mező közepén vonaglik. A magyar futballban megszűnt a magáért és a futballért való önérdek, megszűnt a piaci folyamatok logikája, megszűnt szinte minden, ami nem a további állami pénzek lehívásáról, a szánalmas percemberekhez dörgölőzésről és a kritika nélküli szervilizmusról szól. A magyar futballban innentől felesleges eredményekről beszélni, mert azokat nem elértük, hanem megvettük, a magyar futballt nem felépítettük, hanem behazudtuk.
A vicc az egészben az, hogy még lehet mázlink, és egy Eb-re való kijutással tudjuk húzni-halasztani a keserű valóságot, hogy Zseljeznicsárok simázzák a kirakatcsapatot, hogy bármiféle nemzetközi összevetésben mindig és kivétel nélkül veszítünk, leégünk, felsülünk. A rendszer szerencséje, hogy évente mindössze egy hónapig, júliusban vagyunk csak érdekeltek Európában. A maradék időben így azt mesélhetünk be magunknak, amit nem szégyellünk.
Sajnálnám, ha a klub valamiféle piaci működés felé terelése után az Öreg is belesimulna ebbe a közegbe. Esküszöm, én hiszem/hittem azt, hogy ha itt egyszer nem lesznek ennyire kedvező feltételei a futballklubok üzemeltetésének (és nem a futballnak!), akkor egyik pillanatról a másikra hirtelen mi leszünk az életképesek, mert mi függünk az egyik legkevésbé az államtól – gondolkodásilag. És ez bizony érdem, bárki bármit mond, mert a fenntarthatóság itt kezdődik.
