Rossi mostanában elkezdte keverni a lapokat. Lett egy csomó új magyar játékosa, lett egy Vaszkéja, és távozott Vécsei, vagyis nem kicsit alakult át a keret az elmúlt két hónapban, miközben darabra ugyanannyi maradt.

Innentől egy kis statisztika jön, ahol az InStat által közölt hadrendi felállások mentén nézzük meg, hogy mekkora a különbség a Kopasz sztenderd 4-3-3-ja és az egyéb ötletei között.

4-3-3

9 mérkőzés, 4 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, 11-8-as gólkülönbség

4-1-4-1

2 mérkőzés, 0 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 1-2-es gólkülönbség

4-2-3-1

2 mérkőzés, 0 győzelem, 0 döntetlen, 2 vereség, 1-5-ös gólkülönbség

5-3-2 és 5-2-2-1

2 mérkőzés, 0 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 1-2-es gólkülönbség

Alapelállásunk vs. más

• 4-3-3 // 9, 4, 3, 2, 11-8, 15 pont, 56%
• más // 6, 0, 2, 4, 6-12, 2 pont, 11%

Nincs mit kommentálni, ég és föld a különbség. A vereségek elkerülése érdekében tett taktikai változtatások látványosan nem hozzák az elvárásokat, vagyis felmerül a kérdés, hogy miért kell belenyúlni a nagyjából létező játékunkba?

Táblázatunkból elég jól látszik, hogy az egyes meccsekre vetített átlagokban mekkora eltérés mutatkozik, attól függően, hogy a saját játékunkat próbáljuk játszani, vagy épp alkalmazkodunk az ellenfélhez, netán próbálunk előre menekülni valami új kipróbálásával.

Rögtön az első, amit észre kell venni, hogy a labdabirtoklást dobtuk. A korábbi plusz két és fél percből simán csináltunk mínusz hetet, vagyis adunk kilenc perc labdás játékidőt az ellenfélnek ajándékba. Ez rettenetesen sok, mindjárt látni fogjuk, hogy miért.

A birtoklás feladásából következik, hogy kevesebbszer jutunk lövéshez, így kevesebbszer is találunk kaput, ergo szükségszerűen kevesebb gól is lövünk. Eközben ellenfeleink köszönik szépen a labdát, és az időarányos ajándéknál valamivel magasabb arányban ki is használják. Mivel minden harmadik kapunkat eltaláló labda gól, így óriási luxus támadási, és így lövési lehetőséget biztosítani magunk ellen.

Amíg a másodpercben mért labdabirtoklásunknak csak az ötödét veszítettük el az egyéb jellegű felállások használatakor, addig a pontos passzaink csaknem harmadát (negyedét). Tehát nem csak kevesebb ideig van nálunk a labda, de az még pontatlanabbul és lassabban is járatjuk. Aztán ha nincs nálunk, akkor futhatunk utána.

Elhiszem, hogy félelmetes ellenfél a Debrecen, a Fradi, a Videoton, netán az MTK, de úgy tűnik, semmi sem indokolja a korábbiakban begyakorolttól merőben eltérő felállások használatát. Sőt, inkább kontraproduktív.

Lehet menekülni a debreceni 0-0-ba, vagy az Újpest elleni első 60 percbe, hogy igazából sansza sincs az ellenfeleinknek a gólszerzésre, vagy ha igen, akkor azt megússzuk valahogy, csak éppen nem biztos, hogy érdemes, hogy nem valamiféle önáltatásba csúszunk bele.

Ez a keret egy védekezőbb, kontrázós, a középpályát nagyjából ignoráló 4-3-3-ra lett felhúzva, teli remek kis szélsőkkel. Nem fogom Vaszke érkeztére kenni, mert neki én is örülök, de az is igaz, hogy Vaszke, vagy Kamber többfeladatúsága, valamint a korábbi légiósok magyar útlevele lehetőséget teremtett egyéb ötletek megvalósítására, ami nem biztos, hogy benne van a keret összetételében. Próbálgatni persze ettől még lehet, de közben azért vegyük figyelembe, hogy az elmúlt hónapokban megint elkezdtünk nem nyerni, és ez egy elég rossz állapot.

// megjegyzés: a mérkőzéseknél a kezdőfelállásokat vettem figyelembe. Az Újpest ellen például már négyvédős rendszerben kaptuk a gólokat.