Ugyan azzal nem “vádolhatjuk” a csapatot, hogy tegnap este az utóbbi 10 év legsziporkázóbb játékával varázsolták el 5 kontinens futballértő közönségét, de az is biztos: az októberi-novemberi döglődések után egyenesen felüdülés volt viszontlátni a Paks ellen, a kiállításig már meg-megmutatkozó némileg-nagyobb-mint-általában kreativitást a csapaton.
Mivel ráadásul be is húztuk a három pontot, nyilván az rw-i toll is vastagabban fog a hozsannák kiosztásakor, de most az eufória-faktoron túl is lehet dicsérgetni a srácokat. Kemenes nagyjából fókuszon volt, és megint volt egy meccseleji meccsmentő bravúrja is (Paks ellen is egy, most is egy, végre beindul az üzlet?), és végre néhány jobb kijövetele is. A szezon közepére kissé fáradó kisBobál is visszatalált szezonkezdő magabiztosságára. Középen Nagy Geri szokás szerint hordta a vizet fáradhatatlanul, elöl pedig Holender és Prosser is szebb napjaikat idézték, ez főleg Daninál örvendetes, aki elég halvány volt mostanság (bár nem lehet neki könnyű, a Paks ellen úgy üvöltözött vele végig labilis idegzetű Misterünk, hogy már én éreztem szarul magam a korlátnál), a csereként jövő Vernes is nagyot ment tegnap, a góllövő Gyuszkómuszkóról sem feledkezve meg.
No de a győztes hármas:
- Ignja idén talán először idézte teljesen a régi önmagát, cacak-i mészáros at his best. Végig magabiztos volt, lehetett rá számítani, méltán ünnepeltette magát a meccs végén. Ilyen közönségizzítást amúgy utoljára a 2014 tavaszi proszibebasztá-s ‘csútverésen láttam tőle, lehet Hantának igaza lesz, és ez a faszi tényleg érti a Honvéd-Felcsút sztorit? Mondjuk meglepne, szó se róla…
- Gazdag Dani nagy favoritom, tőle várom a következő Vécsei manifesztálódását. Idén az utóbbi hetekben láttam rajta először megfáradást, több lett a rosszabb megoldás, de a hajtás, az persze nem hagyott alább. És mikor már kezdtem volna félteni… Akkor jön, és Felcsúton teszi oda magát, hatalmas meló letéve az asztalra, plusz a Kispesten annyira hiánycikk váratlan mozdulatok, előre passzok sorát. A kispesti Arda Turan… lehet, ha dolgozik ugyanígy tovább.
- Gyuri Bánról meg nem is kell írnom semmit, megint hozta ezt a bekattant katona stílust, aki szétamfetaminozva rongyol előre mocsáron-sivatagon át, mert neki azt mondták, hogy menni kell. Ja, és a végén csak felvette a páncélöklöt is, ha már kevés a csatárgól, egye fene, akkor mindig suvaszt egyet a jó Gyuri.
Remélem, a Vasas ellen hasonló pozitív modorokkal szórhatom tele a következő meccsarc-epizódot. Úgy legyen.