Harmadik: a főpróba

Harmadik, és ezen felkészülési időszak-béli utolsó meccsemre csoroghattam ki tegnap délután az időjárás által már-már szinte tényleg tavasznyitó jellegűvé szentelt verőfényben a Bozsik-stadionba. Nyilván frappáns felütés lenne, ha azzal kezdtem volna, hogy ha már pénteken Szabi rámszólt a Futball Házban, hogy „holnap edzőmeccs„, akkor illett kimennem, de mivel ettől függetlenül úgyis ott vagyok, ha tudok, most nem lesz frappáns felütés.

Aztán maradva a „frappírozásnál”, lefrappánsozhatjuk a tegnapi győzelmet is, amely megkoronázta az egész téli pauza győzelmi sorozatát, de ettől én kicsit fázok. Igen gyengusz ellenfelekkel játszottunk az elmúlt hetekben (amúgy épp ezt ismerte el az előbb egy m4-es interjúban Nagy Geri is, mikor reggeli közben kapcsolgattam a csatornák között), nagyon kérdéses ezek tényleges értékmérősége.

„Miért, az elmúlt években MIKOR játszottunk erős csapatokkal?„-torkollt le a korlátnál tegnap együttesen Lovifotós és Hantaszerkesztő, amikor ott is előhozakodtam ezzel a felvetéssel. Hát, valóban. Erős ellenfelek utoljára tán a ciprusi edzőtáborokban voltak, még Supka alatt. Apropó, Supi, a tegnapi vendég GYSEV-et még mindig ő vezeti, ki is bontakozott körünkben róla kis polémia, van aki elismeri itteni munkásságát, van, aki szerint „á, hagyjuk”, én az első érájában nem kedveltem, a másodikban határozottan átfordult a véleményem szép lassan, kicsit csodálkozom is, hogy Debrecenen és rajtunk kívül máshol nem termett számára babér. Nem rossz kis edző Supi, Bohócliga szinten, a magyarfoci nevű sporthoz. Igen, ezzel a két szigorú megkötéssel. Ha egyszer klubtulaj lennék és bajnokcsapatot akarnék csinálni, ő benne lenne abban a 2-.3 edzőben, akire rá merném bízni a csapatom, aztán ha kijutok nemzetközi porondra, jöhet egy arra alkalmas edző.

Honvéd. Gyenge ellenfél, így mondom, nehéz levonni ismételten a tanulságokat, de a góloknak így is örülhetünk. Jelena sokadszor talál be. A srác mozgását nézve még nem tudom eldönteni, hogy lomha, vagy csak Cavani-s, remélem, az utóbbi. Vagy mondjuk úgy, hogy bízom benne, nem Palásthy-, hanem Balogh Norberti úton indul majd el. De a helyzetkihasználás a mostani alapozás alatt Darura emlékeztet. Reméljük kispesti pályafutása nem Bencéjére fog. Gyuszi szépen használta ki ziccerét, bár kissé grundjelleggel, annyira szétesett körötte a soproni véderő. Viszont az egy-az-egyben helyzetét ostobán hagyta a kapus kezében. Ha ez azért kellett, hogy a Hali ellen már tudja, mit kell tenni, akkor nem szóltam. De ha ez lesz tavasszal…. Lovreszre dettó ez igaz, csak hátul.

Tetszett még Kamber (meglepő, gondolom), Nagy Gergő, Holender. Egyik se extrázott, csak a sima alapot hozta, de az utóbbi félévben náluk ez is egy jó bázis.

Csatárok. Itt volt ugye gond ősszel. Eppel-Dark papíron erősítés, Eppel eddig a gyakorlatban is, most persze rajt előtt egy héttel beteg lett, Dark Zoló pedig ugye 2, 3, 4, vagy 6 hét múlva, vagy valamikor talán (?) játszik. Vagyis, akkor eddig egy kapusigazolással vagyunk beljebb? Ej-ejj. (Oké, most erősen sarkítottam, hisz Eppel Marci azért hamarosan ott lehet a kezdőben, de a pénteki optimizmusom kissé kapott egy gellert tegnap, ha csak jelzésértékkel is. Mondjuk ez főleg a körülöttem szöttyögő többiek miatt alakult így elsősorban. Fura év eddig ez a 2016, én tolom a derűlátást, a korzó-kollegák meg visszahúznak a realitás posványába. Felborult minden.)

Tizik. Ezzel mi lesz? Az ősz botrányos volt. A felkészülés alatt kettőt láttam, Holenderét majdnem védte Vajda Dani egy hete, bele is kapott a nem tökéletesen helyezett löketbe; tegnap meg Vernes Rikk vernesrikkelt egyet fölé – gálánsan, lezseren (több jelzőt nem írok, mert elszáll az agyam). Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet, ez így nem lesz jó…

Egyéb kardniális témák, amik elhangzottak a korlát-környékemen: „miért nem ad a Macron piros-fekete technikai felszerelést, miért csak piros-fehéret?” (lol), „Holé úr aljas, mert nem készül délidőben legalább zsírosdeszkával, hát hogy képzeli?!” (LOL), „gyönyörű kora-koratavasz van, miért nem most kezdtük az idényt?” (Milyen igaz!)

Utóbbi kitétel kapcsán még álmodoztam én is egy raklapnyit hazafele, ami most egy kibővített sétát jelentett, mert szakítva hagyományaimmal (és mert Lőrincen volt dolgom), keresztülgyalogoltam a Hengersoron az Üllőiig, az a napfényszonett, ami ott támadott, keresztbe-szét-össze-vissza reflektálódva körülöttem a sárga és fehér házfalakról, gyártelepi homlokzatokról, rég használaton kívüli rozsdás sínekről és kopott vaskerítésekről, az olyan csodálatos volt, mint Csehi Tibi szabadrúgása az MTK ellen 25 éve. Úristen, 25 éve… Na mindegy. Szóval igen, olyan csodás volt, hogy egészen mélyet sóhajtottam, és már tudtam, hogy ezt a posztot egy ilyen tavaszvárós felkiáltással zárom majd.

Egy hét.