Fúúúú, azért elég jó, hogy 2002-ben nem kaptunk új stadiont

Emlékeztek azokra az időkre amikor a sportkormányzat még csak simán Orbán-kormány volt, és a sportminiszterét – miután lediplomázott – Deutsch Tamásnak hívták? 2001 környékén egyszer már nekifeküdtek a magyar futball megmentésének, akkor lett Professzionalista Nemzeti Bajnokságunk, majd rögtön újra NB I-ünk, meg mindenkinek beígértek stadiont, ligahitelt, satöbbit. Aztán lett belőle Megyeri út, félkész Dunaújváros, Sopron, Zalaegerszeg, éveken át egy raktárban porosodó beléptetőkapuk, és más semmi. Ja, de. A ligahitel törlesztésébe belerokkanó klubok sora.

Nyolc év szünetet követően, 2010 után újra nekiestek a témának, és most arra vállalkozunk, hogy legalább a stadionok szintjén összevessük mi minden változott azóta. Nyugi, szpojlerezek, de már most mondom, kiábrándító lesz.

// a táblázat forrása: index.hu

Zseniális elmeditálni azon, hogy tizenöt évvel ezelőtt hogyan gondolkodott a kormányzat, és mi minden változott meg azóta.

Debrecen (15 milliárd – tereprendezéssel) és az Üllői út (14 milliárd) megújult, és maradtak a legfelsőbb kategóriában. Győrött Tarsoly épített stadiont részben állami hitelből, részben másból, de utóbbit majd kinyomozzák, hogy pontosan honnan származott. Fehérvárott (11-15 milliárd – tereprendezéssel) most kezdték el az építkezést, viszont méretben egy kategóriaszinttel alacsonyabbat, feltételekben azonban jobbat kapnak. Szombathelyen is szintet léptek (13 milliárd), épp a napokban indult a stadion bontása, és az új építése. A legviccesebb, hogy a közben elkészült felcsúti stadion mai árából (3,8 milliárd) tizenöt évvel ezelőtt két toplétesítményt húztunk volna fel, hogy azokban esetleg némi bővítés után Eb-meccsek legyenek. Félelmetes, hogy mennyit romlott azóta a forint.

Egyedül az Újpest Megyeri úti stadionját fejezték be akkoriban, a tervezett 900 millió forint körüli összeg helyett 1,4 milliárdból. A kategóriájával ellentétben végül teljesen fedett lett, bár az első sorokban annyira nem, ott áznának a jónépek, ha volnának. Tavaly aztán költöttek rá még 200 milliót, hogy a világítás elég legyen a HD-minőséghez, és az idén nekiesnek néhány lelátó rendbetételének, valamint felújítják a Megyeri út felé eső irodaház-szerű valamit, amiben az átadása óta nem volt bérlő, mindvégig üresen állt.

Időközben már nem pályázunk Európa-bajnokság rendezésére (helyette az új hóbort az olimpia), amihez ezek a stadionok szolgáltatták volna az alapot, így a félig fedett és a fedetlen elvárás hirtelen teljesen fedetté változott, mert mégiscsak mi fogjuk használni, nem holmi jöttment turisták.

// 2001-ben az NB I/B. volt a másod-, az NB II. a harmad-, az NB III. a negyedosztály. // * Szegeden sosem volt egyszerű a futball. 2001-ben épp az NB III-ban szerepelnek, mert a Kiskundorozsmából lett, és az NB I-be egy évvel korábban feljutó Szeged LC megszűnik idény közben. 2005 és 2010 között nem indulnak bajnokságban, ma pedig a Szeged 2011 – Grosics Akadémia néven szükségből Gyulán játszanak. Közben egyéb szegedi csapatok is megjárják az NB-s szinteket, majd eltűnnek. // ** Az FC Sopron 2008-ban megszűnt. A soproni pályát az akkoriban NB III-as, tehát negyedosztályú GYSEV-ből lett Soproni Vasutas használja manapság az NB II-ben. // *** A Pápai ELC-ből lett Lombard-Pápa 2015 nyarán megszűnt. A legmagasabb osztályban játszó helyi csapat a Pápai Perutz jelenleg megye1-es. // **** A BKV Előre 2001-ben megnyerte az NB I/B. bajnokságot, de az indulási jogát átadta az NB I-ből kieső Debrecennek. // ^ A Csongrád még abban az évben kiesik az NB I/B-ből, és meg is szűnik. // ^^ A Kunszentmárton visszalép a bajnokságtól. Egy évvel később a megye1-ben, manapság a megye2-ben szerepel. // ^^^ A Nagykanizsa a bajnokságot követően megszűnt. Jelenleg Nagykanizsának legmagasabb szinten megye1-es csapata van.

Átalakítva az előző igencsak hosszú táblázatot, nézzük meg, hogy az idény tabellái alapján az egyes ligaszinteknek mit ígértek:

// Az NB I/B-be 24 csapat nevezett, és közülük csak a Bőcsnek, Celldömölknek és a Monornak nem ígértek új stadiont. // A tábláztat első négy oszlopa a négy kategória (A, B, C, D) megoszlását mutatja az akkori szereplés szerint, a többiben pedig azt találjuk, hogy az akkor valahol szereplőkkel mi lett mára. Tehát például az akkori 12 NB I-es csapatból ma 7 ugyanúgy NB I-es, 2 NB II-es, 2 NB III-as, egy pedig megszűnt.

Jól látható, hogy az éppen a harmadik vonalban vegetáló Diósgyőrön túl, szinte minden akkori első- és másodosztályú klubnak beígértek valami apróságot legalább, függetlenül attól, hogy életképes-e maga a konstrukció, vagy már idény közben megszűnésre van ítélve. Nem számított semmi más, csak a tabella, valamint néhány furcsa elv:

• mindenképp Eb-t akartunk rendezni, ezért az A kategória majdnem, a B pedig könnyen bővíthetően alkalmas lett volna a követelmények teljesítésére.
• a bajnokságot területi alapra helyezték volna, a budapesti klubok számát soknak tartották, a Kispestet például nemes egyszerűséggel elhalásra és/vagy albérletre ítélték. (Részben ennek lett egyenes következménye a 2003-a kiesésünk és az új név.)
• nem számított semmi más, csak és kizárólag a pillanatnyi eredményesség, valamint kis részben egy homályos területi arányosság. Így kerülhetett például a B kategóriába a bronzos Vasas vagy a második, de egy évvel korábban bajnok Dunaújváros. Később mindkettőt felszámolták, évekre eltűntek az élvonalnak még a környékéről is.

Azóta eltelt tizenöt év. Az NB I. újra tizenkét csapatból áll, az NB II. pedig egycsoportos és tizenhatból. Ez összesen huszonnyolc, amiből mindössze a felét, tizenötöt találhatunk meg az első stadionfelújítási program kedvezményezettjei között. Nézzük meg az új belépőket:

Tisztán kitűnik az adatsorokból, hogy a 2001-es bajnoki tabellákon és egyéb furcsa elveken alapuló első stadionfelújítási programot egy másik, szintén érdekes megoldás követte. Jelenleg olyan településeken épül (sokszor nem a település önerejéből) stadion, ahol egykor nemhogy NB-s szintű futball nem volt, de maga az egyesület sem létezett, viszont abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy legalább egy államtitkári szintű elszármazottja van a kormányzat közelében. Eközben tartósan élvonalbeli egyesületek sora várja, hogy valamikor rájuk essen a sor.

Másik változás, hogy sok esetben komolyan megváltoztak az egyes kluboknak tett ígéretek. A Honvéd például akkor szinte semmit sem kapott volna, most pedig a második kategóriába esik, ha lehet még kategóriákról beszélni. A Haladás és a Miskolc szintén szintet lépett, bár az építkezés egyelőre csak Szombathelyen indult meg.

Eltűntek viszont az akkori második kategóriából olyan fellegvárak, mint a Kaposvár, Pécs, Siófok, a Fáy utca, de megmaradt például a labdarúgásunkban ugyanúgy marginális szereplő Szeged. A Dunaújvárost és a ZTE-t már említettük, ott csak be kell fejezni az akkor félkészen hagyott stadionokat. Az egykor harmadik kalapos Sopronnál szintén hasonló a helyzet.

Furamód úgy alakult, hogy aki az első eresztésben legalább részlegesen stadiont kapott (UTE, ZTE, Dunaferr, Sopron), azok vagy megszűntek, vagy csődbe mentek mára, vagy csak szimplán annyira elszegényedtek hosszú évekre, esetleg kifaroltak mögüle az odavezényelt állami, vagy államközeli szponzorok. A Dunaferr külön kaszt még ebben a négyesben is, mert mire elkészült az első ütem, addigra csődbe ment, majd tavaly, amikor belengették, hogy befejezik, akkor pont NB I-es volt, majd kiesett, és most télen gyakorlatilag újra csődbe ment.

Egyébként az is lehet, hogy maga a stadion okozz a problémákat. Az éveken át a bajnoki címért menő Debrecen a Nagyerdei átadása óta középcsapat, a Győr belebukott tulajdonosa pénzügyi machinációiba (Stadler-effektus?), a Fradit pedig annyira felpumpálták mostanság állami pénzzel, hogy fogalmunk sincs mire menne piaci alapon. És kicsit mi is így jártunk. Az elkészült stadionba Hemingway és Supka összerakott egy kvázi bajnokcsapatot, hogy egy remek tavaszon befussunk nyolcadiknak. Azóta hol a negyedik, hol a tizenkevesedik hely környékén kell keresni a Honvédot.

Kijelenthető tehát, hogy sem az első, sem a második stadionfejlesztési program nem tartalmazott semmiféle komolyabb koncepciót, nem volt és most sincs mögötte semmi fenntarthatóságra vonatkozó tervezés, teljesen a mának, az ad-hoc megoldásoknak, a pillanatnyi politikai kapcsolatoknak szól.