Saját maga a másodikát tartotta, bár gondolom nem azért, mert ki akart térni a szintén április elsejei Király Gábor elől, hanem mert nem tudom. Viszont egy csomó bizonyíték van arra is, hogy a napvilágot mégis elsején látta meg, tehát ünnepelhetjük külön azt, amióta volt, és amióta magát gondolta.
Mondom, ilyen csak a legnagyobbaknak jár, vagy akkor, ha két emberről beszélünk.
Belekavarodtam, de a lényeg, hogy újra egy nap, amikor érdemes Öcsi bácsira emlékezni, mert az nagyon jó dolog, hogy Öcsi bácsi – bár kicsit jobban futballozott a többségünknél – azért mégis csak egy volt közülünk: kispesti.
