Őrült RW-péntekre milyen Kispest-szombat jön?

Amikor tegnap előbb a Bozsik lőrésszerű jegykiadó ablakainál futottam lyukra, majd a bicómra felpattanva hazakerekezés közben egy vén hülye kertész fejbepermetezett (!!) a Vas Gerebenen, még nem gondoltam, hogy optimista beharangot írok ma reggel, de aztán mégis. Lásd a hajtás után!

Igazából eddig egy nagyon jó heten vagyok túl (ritka ez nálam). Hét közepére befejeztem (időlegesen) egy komolyabb munkaetapot (melynek folyományaként, mármint nem a befejezés, hanem a dolgos hétköznapok miatt, megint blognéma voltam hetekig), kedden a Borknagar letolta nekem 2013 óta a legjobb koncertemet, úgy, hogy még most is a dalaikat dúdolgatom, az idő kellemes későtavasziba váltott, pénteken még egy adag melóval végeztem, leadtam az egyetemre egy házidolgozatot, bónuszként pedig Balázs kollega, aki egy igazi hardcore Romanista, és Serie A – fan, de mióta egy szobában ülünk, alkalmankénti csakblog-olvasóvá avanzsált és rendre követi a Kispest eredményeit (ez a hozzáállás egy olyan, kurzusfradistáktól tobzódó munkahelyen, mint a miénk, több, mint dicséretes), szóval ő meg elhatározta, hogy kijön ma a meccsre, micsoda remek hétzárás, igaz?

Nos, erre előbb jött egy fogbekattanás, de az szerencsére jól sült el tegnap kora délután, abban maradva a fogászhölggyel, hogy gyökérkezelést még ne, nem eszik olyan forrón a kását, mivel a hátsó örlő jelenleg visszafogottabban viselkedik, mint betonfalas esete óta Varga Roland ferencvárosi helyiérdekű michelisznorbert, ezért most még nem faragunk, így a hirtelen felszabadult időt arra áldoztam, hogy megvegyem a jegyet Balázsnak, ne holnap kelljen ezért előbb lelépnünk a Gurigából, megkockáztatva egy ütősebb ábeli történelmi elemzés vagy súlyosabb hantaizmus (a harcsapaprikást csak túróscsuszával fogyasztom, Faterom) elmulasztását az árnyas kerthelyiségben (eufemizmus, de nevezzük kerthelyiségnek az utcafronti kiülőst). Nos, meg is érkeztem a kispesti kertek (pontosabban kertváros) alatt a stadionhoz, zsebben a teló, rajta e-mailben a kollega személyi igazolványszáma, meg az obligát születési dátumok, térdelek hát be az ablakhoz, a kasszírhölgy kéri az igazolványt, mondom a számot, nem, az nem elég, kéne az igazolvány, de kezicsókolom, most meséltem, hogy nem nekem lesz a jegy, sebaj, ő azért kéri, de hát nincs nálam a kollegám ID-ja (!!!), hát akkor hozzak fotót (…). Innentől elkeseredett telefonos, hangouts-os, e-mailes üldözés fél órán át, Balázs persze épp nincs telóközelben, kissé fancsalodott (áh, ne szerénykedjünk, mondjuk ki, atomra felbaszott) orcával indulok haza, előttem még egy délczeg balkanyarral kiosonkodik VW-jével Papa H. a Bozsikból, csodás képek, és akkor jön a napi VIP-jelenet, a fentebb említett Vas Gereben utcai nyugdíjas kerti munkás pörformansza, aki a kis permetezőkészség hosszú csövével kinyúl az utcára és arconfúj. Még jó hogy épp lenéztem egy reccsenő gallyra, különben most a szemklinikáról írnám az utolsó csakblog posztomat braille írásban… és az öregnek le sem esett, hogy miért nézek rá úgy, mint felcsúti rőt szőrmókra az egyszeri Honvéddrukker ha találkoznak.

Végül persze minden rendeződött, este még lett egy köröm a stadionnál, már fotóval felszerelkezve, s a jegy is meglett, de ez a péntek délutáni agyfax azért nagyon kellett, köszönöm szépen. Elég rég vettem már jegyet, mert ugye évekig sajtó, aztán most saját bérlet, amit megveszek minden év elején, szóval a simajegyes mizéria kicsit elment mellettem, de azt hittem, a szurkolói kártyás MLSz faszongás eltörlése óta a szkennerfradit leszámítva nagyjából olajozott a bemenet… hát lóprikket. És mindezt most úgy, hogy 1 kilométeres körzetben az egyedüli jegyvásárló voltam, így tartott (sarkítok, de) nyomozással együtt másfél óráig a tikettbeszerzés.

Beharangnak ennyi elég is, a meccsről vagy jót, vagy semmit, jót most pedig nem nagyon tudok előhalászni, azt leszámítva, hogy győztünk a rajztanárék ellen a vasgyárban, de az egyedül gólerős Eppel sérült, Gyuszkó formán kívül, Rossi motivációeséssel mosakszik már előre a nyilatkozatokban, úgy fest, a torzszülött Váli-völgyi futballgnóm klubot mégis benn akarják tartani csakazértis alapon, remélem mi nem az adakozó oldalon leszünk ma ebben a folyamatban… S ha pont, hogy nem , akkor meg elvileg az Előrének kéne drukkolnom, hogy győzzenek, mi meg a ‘csútot verjük le jövő héten… de ilyet nem teszek, mert 2003-mas kiejtetésünk óta nem bocsájtottam meg az abban, ha minor szerepet is, de csak játszó Békéscsabának, kamás szereplésre még nem ösztönzöm a saját csapatom. Akkor inkább győzzünk, maradjon benn a Torz, és csapjuk meg őket jövőre is oda-vissza.

De a legszebb az lenne, ha jövő héten a névrablók búcsúját ünnepelhetnénk a ‘csúti cukrászdában.

Hátha.

Most viszont indulok át Doki barátomhoz, aki sóágyon sült csirkét ígért ebédre a baráti beszélgetés után, ezt pedig, ugye, vétek lenne kihagyni.

Este találkozunk!