Ilyen se nagyon volt még. Nagyjából megírtam az anyagot a szombati meccs elé, amikor kijött a Nemzeti Sportban Szijjártó Pista nyilatkozata, amiben olyanokat mond, hogy a “ocsmány támadás folyik ellenük”. Bakker.
Mivel nyilvánvalóan benne vagyunk mi is a lejáratók sorában (illetve valószínűleg, bár mi nem írtunk az MTK-Felcsútról semmit – szándékosan, ellenben minden másról igen), így fogtam a posztot, és változtatás nélkül bennhagytam a rendszerben, hogy most elébe betoldhassak néhány apróságot:
Az még valahol elfogadható, ha Puskásról a tisztelet jeleként akadémiát, fiatalokat nevelő intézményt neveznek el, azonban, ha egy Kispest az NB1-ben kell pályára lépjen egy Puskás ellen, az talán jogosan veri ki a biztosítékot. És itt erről lesz szó, nem másról, ahogy azt korábban is hangsúlyoztuk. Számunkra ez a fajta gátlástalanság az elfogadhatatlan, és szeretnénk, ha többet nem fordulna elő.
Ezért is tartjuk károsnak, hogy miközben mi szándékosan kerüljük a klub háttere körül megfigyelhető – finoman szólva – anomáliákat, addig a válasz mindig az, hogy politikai síkon és okokból támadjuk a klubot. Nettó hazugság. Ahogy eddig, úgy továbbra is az erkölcsi alapnormákat fogjuk számon kérni, ez pedig a Puskás név használata köré fog besűrűsödni.
Talán a Felcsútnak is ki kellene lépnie a burokból, és megmérettetnie magát a valódi piacon, ahol már kevés Orbán Viktor neve mögé bújni, és minden velük kapcsolatos mondatba politikai szándékot vizionálni. Igen, könnyen előfordulhat, hogy mást is találnának, ami miatt manapság talán nem véletlenül tartják őket sokan (sőt, tömegek) a legellenszenvesebb klubmodellnek. Legyen elég a szemellenzős, kreált valóságból. Saját magunknak felesleges hazudni.
Egyszerűbben fogalmazva: a teljes védelmük arra épül, hogy a felcsúti intézményhálózatot sohasem szakmai kritika éri, hanem mindig politikai támadás. Mindig. Az ilyet pedig vissza kell utasítani.
Vajon egy olyan egyszerű üzenet, mint, hogy a Kispest nem játszhat Puskás ellen miért nem megy át? Miért ütközik értetlen tekintetekbe, és miért csak a felcsúti klubnál? Ha valamit tízmillióan értenek, akkor az csak úgy van, nem?
Az eredeti anyag ez lett volna. Vessétek össze Szijjártóval, és rögtön meglátjátok: ocsmányul lejáratunk, politikai cidrit hajkurászunk, vagy pedig teljesen européer szurkolók vagyunk?
~o~
Szimbolikus harc – talán így tudnám a legjobban körülírni két szóval, hogy mi vár ránk. Nekünk ugyanis a Felcsút nem ellenfél, a felcsúti labdarúgást nem tudjuk önálló történelmi keretben értelmezni. Mi nem az FC-vel fogunk játszani, hanem a hozzátapasztott egyéb tartalmak ellen.
Annyi minden széthúzta a kispesti szurkolókat az elmúlt években, hogy azt már összeszámolni is lehetetlen. Van aki Hemingwayt nem bírja elviselni, van aki a másik szurkolót, van aki a kártya miatt kopott el, van akit nemes egyszerűséggel távol tartanak a stadiontól, és van még ezernyi más ok, illetve tetszőlegesen lehet mixelni is ezeket, a lényeg, hogy nem csak kevesen maradtunk, hanem elveszett az egység is.
Most itt a lehetőség. Ha nem is egy új kezdetre, de egy szép napra, amire majd emlékezhetünk, amihez majd tudunk nyúlni, ha az identitásunkat, a csoportélményt keressük – a kispestiséget. Tudom, nem egy pozitív élmény lesz az alap (mi, megmutatjuk), hanem egy versus, a valamivel szembeniség, de ha ez kell, ha ebből vezetjük le ezt a néhány órát, akkor legyen.
Hiába vagyunk hangosak, hiába érzi egy egész ország, egy világ, hogy nekünk van igazunk, hogy Puskás Kispest, ha a hatalmasságok nem így gondolják, akkor majd elmagyarázzuk nekik – bár úgysem fogják megérteni. Egyszerűen mert nem így működnek. (Különben járhattál volna az elmúlt évben vasárnap is vásárolni.)
Mi tehát egyrészt síkra szállunk a saját becsületünkért, a kispesti múltért, az erkölcsi alapnormák igazságáért, és ne hagyjuk, hogy politikai tüntetéssé silányítsák le, vagy próbálják meg azzá tenni néhányan. Ennél többet érünk. A mai percemberek teszik, amit tenniük kell, ők erre, mi pedig arra vagyunk kárhoztatva, hogy lefekszünk nekik, elfogadjuk a hatalmukat. Mert így működik, és csak így működhet. Az legyen a társadalmunk önnön szánalmassága, hogy ezt a bandát sikerült kitermelnie magából.
Szóval ne arról legyen szó, hogy ha Puskás Kispest, és mivel azt akarják elhitetni velünk, hogy Puskás inkább Felcsút, akkor az mindenképp egy Patás Orbánozásba kell átcsapjon. Igen, van összefüggés, de próbáljunk meg példát mutatni. Orbán és köre valóban felelős, mert alap erkölcsi nívó, hogy nem nevezek el olyan futballklubbot Puskásról, ami nem a Kispest. (Megjegyzem, mi meg azért nem nevezzük így magunkat, mert ha már sem a Kispest, sem a Honvéd nem elég jó, akkor Puskás sem lehet az. Ebből következik, hogy Öcsiről nem nevezünk el futballklubot a világon, pedig képes lennék akár várost, megyét, bármit, és szívesen látnám arcmását az ötszázastól a húszezresig minden címleten.)
Azonban ezen a napon Orbánék nem politikusként lesznek felelősök, hanem emberi tartásukban – és azt kell mondjam, itt bizony csúnyán elbuktak. Ahogy viselkednek a klub élén, és a klubhoz tapadva, az valami egészen gyomorforgató. Talán nem véletlen, hogy a Felcsút-Kispesten szinte egy ország fog nekünk szurkolni. És igen, sokan nettó orbángyűlöletből, amit szintén meg lehet érteni, de mondom, én nem szeretnék ezzel foglalkozni, mert bár valóban sok köze van a jelenséghez, most inkább ne erről szóljon.
Hanem a bukott modellről. Hogy a világ minden pénzéből, hogy a szabályokat folyamatosan átírva és a Felcsútra szabva (emlékezhetünk a feljutásuk körülményeire, a fiókcsapat áttranszformálására, vagy a stadion rajtengedélyére), hogy a hatalmas hátszél ellenére is képesek kihullani a rémesen gyenge magyar bajnokságból. Hogy az ország elsőszámú akadémiájának hirdetik magukat, de a töredékpénzből gazdálkodó, saját pályákkal nem rendelkező Magyar Futball Akadémia mégis körökkel veri őket.
Történelmet ugyanis nem lehet vásárolni – ezt érdemes lenne megtanulnia nem csak Felcsútnak, hanem most kicsit kiszólok a blogból: az egész kormányzatnak is. A történelem az egyik legerősebb identitásképző erő. Egy kispesti akadémista nem csak egy átlagos bajnokit fog játszani a felcsútiak ellen, hanem tudja miről szól a mérkőzés, tudja mit jelent a szurkolóknak – és mit jelent saját magának. Lehetünk gyengébbek, lehetünk rossz formában, a Felcsút ellen akkor is fel fogjuk szívni magunkat. És győzni.
Tartom, az egész tényleg nem több egy szimbolikus harcnál, mert a Felcsút egyszerűen nincs, nem létezhet egy normál világban, és így is érdemes kezelni őket. Mutassuk meg, hogy Puskás Kispest, hogy a Kispest ab ovo NB I-es, hogy a Kispest egy létező entitás, hogy a Honvéd a történelem egy darabja, és ami szemben áll vele, az egy torzó, egy hamis kép, egy pofátlan agyrém, aki a képünkbe próbál röhögni, annyira biztonságban érzi magát. Igen, nincs esélyünk ellene, mert nála a hatalom, nála a jog, nála szinte minden, amit uralni lehet, viszont nálunk az erkölcs, mögöttünk a társadalom – és hosszú távon általában mi szoktunk nyerni, együtt.
Kozma György (közmagyar) szavaival élve:
Tudom, hogy tudod, elmúlik
egy kicsit rossz most, de elmúlik
meg a mindig más is elmúlik
és a nagyon rossz is elmúlik
meg a nagyon jó is elmúlik
egyszer szörnyen, egyszer jól
és ez így, ez így van jól
olyan jó ez a szenvedés
olyan felemelő az egész
olyan szörnyen érzem magam
olyan szörnyen, szörnyen jól
(Extra: úgy jelenítettem meg az imént egy dalt szövegkönyvileg és hangban, hogy simán kihagytam belőle az Európa Kiadó nevét. Ugye milyen szar, ha elhallgatjuk a valódi tulajdonost?)
