A meccskatarzisos kedd és az utazós szerda után csütin végre a pihenésé volt a főszerep, és hát meg is érdemeljük, azt mondom, ilyen hősies szurkolás után, amit kedden nyomtunk, és annyi vállalhatatlan szurkolói rigmust kitalálva és elénekelve, amit az elmúlt 72 órában abszolvált a gárda. Úgyhogy ma csak egy laza Cannes-ozás volt terítéken, reggel bekisbuszozva a cité-be, majd ott gyalogútra kelve egy olyan parkolóból, ahol centiken és Michelisz Bazsant tehetségén múlott csak, hogy nem kabrió kisbusszal csapatjuk tovább péntektől Monte Carlo felé.
Én a tengerpartra lefele tartva kissé lemaradtam a társaságtól és jól sikerült zeneválasztással igyekeztem beleégetni az agyamba Cannes képeit. Ez régi szokásom – és sokszor sikerrel is alkalmazom. Ha jó zenét választasz városnézéshez a fülessel, akkor évek múlva is otthon feltéve az adott albumot, abszolút visszajönnek az emlékek, illatok, érzések. Radiohead – Amszterdam; JMJ:Equinoxe – Prága; Iced Earth – Holt-tenger; TheGathering:If_Then_Else – Trento. És most Cannesra a Depeche Songs of Faith and Devotion-je szolgáltatta a soundtrack-et, remekül.
Remekül, mert a borúsan szép lemez totálisan illeszkedett a borúsra fordult cannesi délelőtthöz, ami elsőre csalódás volt, mert ha máshol nem is, itt igazán elviseltem volna az echte tűző nyári napot, erre egész nap lógott az eső lába (délután aztán az a láb meg is küldte az oktondi tomporunkat), de a párás levegő nyomaszt rendesen, és a fehér kockaépületek, a grandiózus parti szállodák és a csillogó térkövezésű jachtkikötő menti sétánynál andalogva a többiek után igencsak felültetett az érzelemvonatra a DM. Jó volt.
Ahogy a délelőtti strandszakasz-megtalálás is, innen viszont az nso strandfoci rovatát kell idéznünk.
„2016. június 16.-án került sor Cannes-ban (Dél-Franciaország) az európai Tour de Strande első állomására, ahol nagy örömünkre két magyar alakulat jutott a Splendide Hotel-lel szemben megrendezett Arena du Centre-ben rendezett döntőbe.
A Marco Rossi vezette Korzó-Honvéd a döntőt a Pétit Babar – Mapei, Loctite, KryzWarzycha (utóbbi McFly mezfelirattal) kezdőcsapattal indította, a másik oldalon a Budapest All Stars-szal állva szemben, ahol a strandkapus legenda, az MTK-ból villámigazolt Thomas Pepperoni előtt a megyeri puszták Höwedeseként ismert Be’lah Bazsant fémjelezte védelem takarított, a támadásokban a Burzsi- Laszi Fidelio kettősre számíthatott Garami Józsi bácsi vezetőedző, és mind a Szociológiai Szemle FC-től szerződtetett irányító, mind az ex-ferencvárosi és budatétényi trükkmester, aki saját kérésére, példaképe tiszteletére egy Boateng-mezben játszotta végig a döntőt, remekül teljesített. A mérkőzés második félidejében a sérült Mapei helyett Marco Rossi pályára küldte RW-t is, a kákabelű csatár, akit wekerlei Wardy-ként, de sajnos méginkább Bozsovics II-ként emlegetnek, hiába vállalt két gólt, a győztes találatot végül Lásziék vitték be, így a BP All Stars örülhetett.
A találkozó két legemlékezetesebb jelenetének egyikeként RW egy ízben önfeláldozóan, fekve mentett háromszor a félpályánál 10 másodpercen belül Bazsant majd Burzsi elől, zseniális mozdulatok voltak, bár a nézők közül ránézésre többen ideggörcsre gyanakodtak a kispesti támadónál. Hasonlóképp díjnyertes elem volt Groppioni, akarom mondani Pepperoni robinzonádja a második félidő elején, mikor előbb RW, majd Loctite bombáját is hárította Vlaszák Géza kései reinkarnációja.
Mestermérleg:
Marco Rossi: Meg kell mondjam ez a realitás, a Bp All Starts 14-szer annyi költségvetésből gazdálkodik, mint mi. Köszönöm Hemingway úrnak, hogy egyáltalán ezt a szintet lehetővé teszi, de látni kell, nem versenyezhetünk ilyen gazdag klubokkal. Persze szidhatnak a szurkolók, ha én vagyok a probléma, felállok. Kértem Mapeit, ne vállaljon stupid risk-eket. Játszathatok persze ifiket is, de nem tartanánk előrébb. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Garami József nem nyilatkozott, mert a mérkőzést követően elaludt.
Kapcsolódó hír, hogy Marco Rossi le is mondott a mérkőzés másnapján, utódjának GF Hemingway strandklub tulajdonos a Pinokkió János – Gumó kettőst nevezte ki, 2022-ig tartó kontraktussal.”
Nos, kultúr- és sportélményekben is gazdag napon vagyunk tehát túl, ezt már nem nagyon tudom űberelni, max azzal, hogy a Wales-Anglia meccs közben az egyik parti bárban üldögélve a jó Loctite és Bazsant észrevettek egy helyi arabust, aki „tiszta Petur András a Sport1-ről”, így el is kezdték skandálni felé, hogy „Petrur András, Petur Andrááááás, Petur András é-já-óóóó”, mire az arabus megfordult, és kiderült, hogy olyan szinten hasonlít Peturra, hogy konkrétan ő Petur András. „Marseille-be jöttök?”- kérdi vigyorogva, „Nem, Bordeaux-ból jövünk”, „Királyok vagytok, szevasztok”, és ment tovább, széles mosollyal integetve. Hát így mennek a dolgok az EB-n. Holnap indulás haza, a zárórésszel valamikor szombat este tájban jelentkezünk.
Bonne Nuit!