Miért írunk róla akkor mégis minden egyes alkalommal? Nem is tudom…
Talán azért, hogy legyen róla emlék, mert ezek az esték is fontos részei a mi szurkerségünknek. Igen, azt hiszem ezért!
Tegnap igazi hülyemunkásnapom volt, napközben beszakadó határidővel, végig bizonytalan lelépési lehetőséggel, ami persze utolsó pillanatban összejött, majd egy 45 perces rohanás a célig, és takkra startra beérés a Futballházba. Ott rögvest az első meglepetés: Eppel összement és szűrőközéppályás lett belőle, Nagy Geri néven. Viszont Kálmán az Kálmán volt, ő csak egy van (na jó kettő, mert Kaszás mester volt a hivatalos felkérdező/konferanszié).
Jött is az első kérdés, hogy hogy élik/élték meg közönségkedvenc mivoltukat, mit jelent nekik a Honvéd, és innetől megint jó két órás utazás, az elején döcögősen beinduló beszélgetés felpörög, a kezdésnek csöndes drukkerek egyre jobban kinyílnak és jönnek a bekérdezések, valaki meghatva bevallja, hogy anno alig merte leszólítani a ’84-es ifi EB-siker után a Lakatos-telepen Kálmit, én meg vagy csöndben ámuldozok egy-egy sztorin, vagy vigyorgok jókat a szurkeri/játékosi beszólásokon, és szerencsére e téren sem a valahavolt és valahalesz kedvenc kispesti csatáromat, sem pedig az újkori keretből az egyik favoritomat nem kellett félteni.
Kálmán persze nagy fazon. Az elején el is vitte a show-t, a nagy indításával, ahogy 10/10-esre hozta a kiégett magyar futballista figuráját (“engem már nem érdekel a Honvéd, nem is követem“), hogy mikor már kezdenék csalódni, persze kiderüljön, hogy majdnem jobban képben van a Bozsik-beli történésekkről, mint mi (hát, ha a sarjak a Táborba járnak drukkolni, nincs mit tenni), és mint a TV-s szakkommentátorkodásain, csak tolja, tolja a szöveget “Kálmán, lőj le, ha sok vagyok“, fordul Kaszás úrhoz, de nem lövik le szerencsére, így folytatja. És hiába tolja le, hogy ő nem utálja nyilván úgy az ellenfeleinket, mint mi, drukkerek a Fradit vagy az Újpestet, amikor egy-egy elejtett megjegyzésben közli a például a ’92 tavaszi Kispest-FTC 0:2-ről, hogy “ronda egy meccs volt, meghúzódtam előtte, pedig azon a tavaszon majdnem mindenkinek betaláltam, erre a padon emésztettem magam, a szurkolók bedobtak Nyilasiékhoz egy füstbombát, azok visszadobták, olyan megjegyzésekkel, hogy… áhh…tipikus fradista viselkedés“, mindehhez a lebiggyesztett Kálmáni ajkak, zseniális. Vagy a belga emlék, amikor légióskodása után évekkel kinn járva leszólította egy faszi, hogy mekkora gólt lőtt anno a Charleroi-nak, “hát, őrült hülye fazonok vannak, én sem emlékszem a góljaimra, valaki meg ezt kívülről fújja“. Na itt már én is kérdeztem, mert ugye ennek a blognak az egyik írója is egy ilyen őrült, hülye fazon, és jöhetett a ’90-es évekbeli múltidézés, ami RW-nek ugye örömünnep az álmoskönyvek szerint, és az is lett, kedvenc részemmel, ami kb így hangzott: Kálmi utolsó hazajövetelekor 5 éves szerződést írt alá Komorával, hogy egyfajta akkor Totti legyen Kispesten, aki 20-30 percekre beáll, “aztán persze rögvest kezdő lettem mert olyan szar cspatunk volt” (vinnyogok), majd jöttek Krémerék és Varga Zoli, utóbbi félt Kálmitól hogy megfúrja, mint Telekék a Fradinál, ezért Komorával visszavonultattatta őt klubtitkárnak, majd jött a szenvedés meccseken át, és Komora meséli Kálmánnak, hogy Krémer és Varga fel fog állni a Fradimeccs után, már mondták neki, mert akkor van hónap vége és még megvárják a fizut ami akkor mindig akkor lett kiadva, mire Kálmán: “De Imre, ez így nem jó, milyen dolog az, hogy a csapat tudja, az edzők mennek, hogy hajtanak majd így? Hagyod, hogy ezt csinlják?” Komora bólintott, igazad van, és mikor jött edzést tartani Varga és Krémer, felhivatta őket az rodába Kálmánnal, majd Kálmánt idézve “Komora a maga sajátos stílusában leültette őket és közölte, ‘Mondja itt a Kálmán, hogy mi a p***át kerestek még itt ha úgyis leléptek? Lépjetek le most’“. Szóval mégis megfúrta a Vargát a Kálmi, pedig nem is akarta, Imre bá diplomáciai érzéke pedig már akkor is legendás volt. Itt már RW csöndben sírt a sarokban…
Nagy Geri pedig újpestdrukkernek születéséről, majd a lila szín 3 kispesti akadémiai év alatti lesikálódásáról beszélt, de olyan tűzzel a szemében, hogy sokadszorra is elmosolyodtam: a játéka mellett ezért is bírom a srácot, mert azon kevesek közé tartozik, akinek még így, a jelenlegi tépázott imázsával is sokat jelent, hogy kispesti focista lett. Amúgy a show nagy részében inkább tisztelettel hallgatta Kálmánt, akiről képben is volt rendesen, de ha őt kérdezték, nem kellett félteni őt sem, nem horváthadriáni tőmondatokban érkeztek a válaszok, sztori volt itt is bőven, amit kiemelnék, mert jó volt hallani, az az öltözői hangulatróli helyzetjelentése, ami igencsak biztató, a sokunk által régóta várt gerinc már Geri mondataiból is lenyomozható (Kambi, Vaszke és Lanza konkrét kérdés nélkül is megjelentek, mint vezérek a gárdában, az előző kettő hangerőben is, utóbbi inkább a pályán, a játékával és Rossi által is erősen kiemelt vezérürü, VIP-player-státuszával). “A jó öltöző a sikerek alapja“- összegzett végül Kálmán, és legyen igaza, kijárna ez nekünk és a jelen keretnek egyaránt.
A végén még maradtam egy pár percre dumálni Gergővel, csak úgy informálisan, hát mit mondjak, bár nagyon nem kellett, azért mégiscsak megerősödött bennem csak még jobban, hogy a srác fejben is rendben van, és hogy sokáig szeretném még vörös-feketében látni a korzókorlát mellől a pályán, és drukkolok neki egy jó külföldi kalandért is, azért meg méginkább, hogy új Kovács Kálmiként ő is ide jöjjön majd haza. Mert amitől sokszor félek, hogy a tucat MFA-sokban mennyire alakul ki HONVÉDOSSÁG, az Gergőben nem hibádzik, és karakterre (de még játékfelfogásra, szerepre, tudásra is) én lassan bele tudnám látni a kedvenc Honvédjaimnak legalább a padjára, ha lassan nem a kezdőjébe. Amikor pedig a nagy céljai között elmondta, hogy nézhetik akármilyen hülyének, legnagyobb álmai között ott van, hogy “bajnok akarok lenni a Honvéddal“, és mindezt nem a PR-szöveg köntösben, hanem olyan elszántsággal, mint ahogy a beamfetaminozott Juhász mászta meg Kamber Gyurit két hete, hát, ha nem vagyok a visszafogott RW, még meg is öleltem volna. Na de azt majd akkor, ha bejön az álma (sajnos nyugodtan lehetek könnyelmű…).
Hát ez volt a tegnap zanzája, de tényleg csak zanza, és ismétlem magam sokadjára is: ha lesz még ilyen, gyertek, gyertek, tényleg jó, megédesíti egy ilyen alkalom a szürke csütörtököket.