No, ebből még akármi is lehet, hogy Doki barátom örökérvényűjét idézzem. Röviden úgy összegezhetnék: láthattunk egy típusos “utóbbiévekbeli” Fradi-Honvédot, zsákszámra kihagyott helyzetekkel és ostoba védelmi hibákkal a mi, semmi különös teljesítménnyel és 1-2 klasszisjátékossal az ő oldalukon. És persze megint ők nyertek.
De most csak egy góllal – és az MK-ban van ugye visszavágó is. Nem lefutott ez még.
Rengetegen voltunk tegnap. Ugyan a Kökire kiérve Hanta azzal fogadott: “szellősen vagyunk, Faterom“, és bizonyítékul mutatta a pláza-mozgólépcső tetejéről lőtt képét, ami tényleg szellősnek tűnt, de lenn állva a tömegben a vörös-feketébe öltözött arcok 3/4-e ismeretlen volt számomra és nagyon nem tűntek kevésnek. Később, a vendégszektorban állva, majd az arról elkészült fényképeket elnézve nagyon nem is voltunk kevesen. Bárcsak mindig ennyien, ugye…
A meccset a csapat úgy kezdte, ahogy Rossi mostanában kezdi a Üllőis vendégjátékainkat: nekiesve a Fradinak. Úgy látszik, a saját maga által taktikavariáns-mágusnak feltüntetett Mister e téren mégis ragaszkodik a bevált sémákhoz, és azt kell mondjam, míg 2015 őszén még csak csóváltam erre a fejem, hogy el fogunk fáradni a nagy nyomásban, s lőn… addig most nem féltem, mert már az őszi 3:2-es vereségkor sem a sztaminával volt baj, hanem a védelmi ostobaságokkal és a kishitűséggel, a keret már megvan (hellyel-közzel) a Fradi ellensúlyozására. Nos, fájdalom, védelmi ostobaságból, mint kiderült, most sem volt hiány.
Az első percekben szokás szerint a taktikai felállás megfejtésével foglalatoskodott a szektorunk, és nem is értettük, hogy ha Laczkó a kezdőbalhátvéd, akkor mi Holender posztja. Kellett 2-3 perc, mire leesett, hogy Laczkó nem a balfutó, hanem a Chiellini, és Holender maradt az őszvégi új pozíciójában, amit a tar mágus talált neki (Juve-analógiánál maradva helyiérdekű Alex Sandróként). Azt végülis nem tolta rosszul, ám legyen, de Laczkó mint belső(bb) védő? Akkor miért nem kisBobál? Tudom, Laczkót 3 éve akarja a Mister, hát akkor bízzunk benne, ő ért hozzá.
Biztos?
A meccset elnézve megint vannak kétségeim. A két gólból másfélben benne volt az új szerzemény. Az elsőnél félig felmentem, mert Kamber passza is pofonfarázós volt, ráadásul utólag megtudhattuk, a zöldek új csoktárja kézzel is okosított a Laczkó melletti labdaelvitelnél, de ettől függetlenül csúnyán aláfutott a dolognak a Hanta által csak “Buksinak” keresztelt kiélt bohócliger.
A második gólnál viszont nincs kire hárítani a felelősséget. Mintha magam látnám a csütörtöki focikon! Elkezdek fogni valakit, az lemozog rólam, én meg ahelyett, hogy üldözném, állok kedvetlenül egy helyben. Mert egy lusta és akaratgyenge hobbifocista vagyok. De Laczkó nem az (elvileg). Jön a szöglet a Fradinak, L. rááll Gerára, labda száll be, L. hirtelen (miért??) átvált a Lovrics által is fogott másik emberre, Szotyi üresen, a labda ide-oda pattog, 10 mp múlva persze hozzákerül, ő akkor már balladai magányban, fejel is nagy ívben, senkitől sem zavartatva át Gróf (te meg hol mászkálsz megint, gyerek…) felett, Leandronak már csak bele kell kapnia. Gratulálok.
Itt már a Kopasz is érezte, hogy nem az évszázad ötletét húzta, és jött a mindig előkapott beugró Boti. Kár, hogy ehhez mínusz 2 gól kellett. Jó reggelt!
A másik dolog, ami kicsit Rossi lelkén szárad, az a jogos felismerés Ábel és Gyuri uraktól.
- Ábel: “Botka látványosan ideg a folyamatos fütyüléstől, hihetetlenül indiszponált. Erre nyilván nem az ő oldalán játszunk“.
- Gyuri: “Nem hiszem el, hogy Holender a most már be is sárgázódott Botkára nem vezeti rá egyszer sem a labdát! King fel-alá zakatol a másik oldalon, de a baloldalunk nulla. Hozza már be Zsótért oda. Ő legalább felvállalja az egy-az-egyet.“
Persze a szünetben nem volt csere, csak Laczkó második alakítása után, majd arra újabb 5 percre, Holender le, és… Dark be. Dark? Futónak? Vagy dupla toronyéknek Eppel mellé? Nem értem. [A titkos fegyver.]
Öcs viszont megjósolt egy másik cserét: az indiszponált Gazdit Vaszkére váltotta volna a szünetben, amit egyikünk sem értett, de Rossi meglépte az utsó 10 percre (35 perccel Öcs rendelése után), és akkor világos lett: Dusan tényleg dobott a támadásszervezéseken, kreativitáson. Több időt is kaphatott volna.
Ami szerencsénk volt, hogy a szokás szerint fogalmatlan taktikát toló (fogalmazzunk inkább úgy: taktikát NEM toló, csak sokadjára is játékosai egyéni skilljeiben bízó) Fradi meg is elégedett a 2 góllal (elolvasva az NSO tudósítását, ez nem csoda, a Nemzeti Szöllősilap szerint a 2:0-lal már el is dőlt volna a továbbjutás, látszik, nagy bizalommal élnek velünk szemben, hehe), 1-1 veszélyesebb újcsoktár / Djuricin elfutást leszámítva nem nagyon erőlködtek. Illetve volt még egy Böde Dagi éles lövés, amit a vonalon legalább kemenesi bravúrmagasságokban szárnyaló Gróf tényleg gyönyörűen védett. Ennyi, utána bealvás, így az őszi 3:2-höz hasonlóan Lanza megint tudott büntetni a végén.
És ez sokat érhet. Meg persze semmit sem, ha továbbra is óvodás védekezést választunk a Fradi hazai szinten tényleg klasszis támadói ellen, vagy berosálunk a magunk teremtette lehetőség előtt. De ne feledjük: a visszavágó otthon, ott pedig még az Üllői útinál is jobban be tudjuk pörgetni a srácokat, Rossi pedig ott már legalább egyszer megverte Dollt, még ha az Üllőin folyamatosan le is szopolázik a derék ex NDK-s selfmarketing edzőtől. Nem veszett még el semmi, nem volt véletlen Lanza ekkora kitörő öröme sem a gólnál, s integetése felénk, ő is érezte, hogy ezzel visszahozta a párharcot valahova a “talán nyerhető” mezőbe.
PS1.: Zárásként még egy dolog: Eppel felé talpaló Szotyi, a partjelző előtt Lovricsot lekönyöklő Bűzös, agyatlanul másokba szálló kis Sennheiser, sokadjára is csak bámulok, hogy eredetileg normálisnak gondolt, a válogatottban néha kedvelt játékosokkal mit tesz a zöld-fehér mez felhúzása, és az agyukra ereszkedő gőz. Gusztustalan, szomorú vagyok. Az, hogy bírói megtorlás fasorba sincs, az nem újdonság, de hogy ezekben a srácokban ennyi önbecsülés ne legyen, hogy ne ezt az alpári stílt nyomják, hát elgondolkodtató.
PS2.: Az este czukk jelenete: a VIP alatti kiemelt lelátórészen, pont a talpaspoharas-fancykabátos zsúrpojácák alatt ki tűnik fel Villám Balázs meg a Kaszás Kálmán mellett? Youla úr! Párjával meg egy kis Youlával! A tábor baloldali harmada el is kezdte skandálni a “Szer-vusz Gyu-la, szer-vusz Gyu-la” szólamot, mire az excsatár meghatottan integetett vissza. Az ilyen jelenetek miatt jó kijárni, néztünk egymásra Öcsémmel, aztán visszafordulva a pálya felé Botka épp egy sárga lapért rúgta le az egyik fiúnkat, úgyhogy a kellemes szájíz tovaszállt a februári estében, mint egyszeri kákabelű kispesti csatár a Váli-völgy felé.
Március elején folytatás.
Jók voltak: Kingecske nagyot melózott, Lanza császár, még így, sérülés utáni fél-formában is (az az összjáték Kinggel…), Hidi az egyik legjobb kispesti teljesítményét hozta le, a meccs embere viszont nálam NAGY GERI, szinte hibátlan teljesítmény volt, ha nem kezd az MTK ellen, megharapom a Kopaszt. (Nem fog.)