A szurkolók támogatják az MLSZ stratégiai céljait és eszközeit
– ezzel a címmel publikálta az MLSZ az elmúlt hetekben futtatott “kérdőívének” az eredményeit. Azért tettem idézőjelbe, és raktam át dőltbetűssé a kérdőív szót, mert ha nem teszem, akkor a bennem lévő szociológus spontán öngyulladásba tör ki.
A lényeg, hogy publikálták az “eredményeket” (l. a formázás okait fent) azzal a felcsapással, hogy a szurkolók támogatják. Tessék a 8. pont “grafikonjához” lapozni, hogy lássuk, mennyire:
Szövetségi aggyal gondolkodva a bekarikázott érték azt jelenti, hogy a szurkolók mintegy fele szerint a sportszerű szurkolás egyáltalán nem fontos. Ez például annyira találkozik az MLSZ stratégiai céljaival, hogy
22 forduló alatt 79 büntetést osztottak ki, összesen 13 millió forint értékben, és ennek csaknem felét (34 esetben) az MLSZ szidalmazásáért!
Ba-da-bammm-tssssssh – hallom a dob-dob-cintányért a háttérben vihorászó zenekartól.
Azt a részt most hagyjuk el, hogy a kérdőív olyan alapvető szakmai minimumnak nem felelt meg, mint
- az összevethetőség, értelmezhetőség biztosítása, vagyis nem ártott volna valamiféle ellenörzőkérdéseket beletenni. Teszem azt:
- nem (férfi? nő? nem mindegy); kor (fiatal? idős? nem mindegy); lakhely (nb1 közelében? alföldön, mindentől távol? nem mindegy); anyagi helyzet (egyáltalán van pénze a focira? nem mindegy)
- aktív meccsrejárás? egyáltalán kitől akartak kérdezni? akik járnak meccsre, vagy akik járnának?
- mivel biztosították, hogy egy szurkoló/érdeklődő csak egyszer töltse ki az ívet?
De tényleg, mit akartak egyáltalán?
(Azt pedig végképp zárójelbe, hogy már az első “grafikonnál” kilóg a lóláb. Itt az NN I. és az NB II. csapatszámáról kérdeznek, és a válaszolók 70%-a szerint a 10-12 kevés. Ismételjük át a címet: A szurkolók támogatják az MLSZ stratégiai céljait és eszközeit)
Mindegy, úgyis Újpestre megyünk
Fáy, Bozsik, Megyeri – egy bajnokságon belül a harmadik stadionban játszunk az Újpesttel. Nem rossz. Ráadásul a 2007-es kupadöntő óta először szurkolhatunk az eredményjelző alatti szektorból, vagyis onnan, ahol eddig a lilákok.
A Megyeri út valahol a magyar futball állatorvosi lova.
- még 2001-ben, az első Nagy Stadionépítési Program keretében adták át, mint a Bemutatópéldányt. Hamar kiderült, hogy nem 800 millió, hanem 3+ milliárd az ára (akkor még ilyen összegek repdestek), hogy a födém túl rövid, ezért a nézők eláznak, hogy a VIP/sajtó részt elcseszték, egy faállványzaton kell álljon tizenöt éven át, és hasonlók.
- a Megyeri út, tehát a korábbi vendégszektor felőli oldalra még egy irodaház is épült, amiben az átadás óta egy percig sem járt bérlő, hogy most felújítsák, mert kell az, nagyon szükséges.
- fél évig képtelenek voltak átadni, mert vagy az építő csúszott, vagy az Újpest FC és TE nem tudott valamiben megegyezni, vagy az MLSZ kötekedett, netán a katasztrófavédelem és hasonló szakszolgálatoknak nem tetszett valami.
- mindez persze nem zavart senkit, a beton töredezett lett a felújítás után, a gyepre nem költöttek, tehát meccset ugyanúgy nem lehet rajta rendezni télen.
- a vendéget átrakták a kisutcákba, ami alapvetően reális ötlet, hogy a stadion “főbejáratát” végre a hazaiak használhassák, azonban teljes hülyeség is, mert az újpestiek szépen belakták a szektoruk mögötti részt az elmúlt évtizedben, vagyis remek kis móka lesz átsétálni a békésen sörözgető tömegükön a senki által nem ismert és állandóan eltévedős kisutcákban, merthogy
Tisztességes ember évente csak egyszer megy Újpestre, amikor a csapata ott játszik.
– tartja az otthonról hozott mondás.
Újpest város a városban. Néhány éve elromlott a rádiótelefonom, kerestem hozzá szervízt: volt egy Budapesten és egy Újpesten. Az egyik kedvenc utcai (csalamádés!) hamburgeresemből sokáig egy volt Budapesten és egy Újpesten. Sorolhatnám még, de a lényeg, hogy Újpest egy párhuzamos világ, és amitől város lesz egy nagyváros, abból nekik is van plusz egy.
Újpestinek lenni valahogy egészen más, nekem teljes egészében érthetetlen dolog. Szerintem voltam már vagy 15 éves, amikor először találkoztam úgy újpestivel, hogy beszélgettünk is. (Pestlőrinci-kőbányai gyerekként ehhez Budára, Óbudára kellett átmennem.) A lényeg, hogy sosem értettem őket, pedig ugyanazt a magyart beszélik, mint én, csak valahogy teljesen mások. De tényleg.
És ez a lilaság a meccsek egyik értelme. Mivel meg lehet fogni őket, léteznek, ha nem is tudom pontosan elmondani az esszenciájukat (hahahahaha), azért el tudom képzelni az Újpestet, és azt is, hogy az Újpest ellen jelent valamit egy 90 perc. Az Újpest nem Felcsút, mert saját jogán ellenfél, de az Újpest nem Gyirmót sem, mert elég erős érv mellette, hogy létezik.
Az Újpestet verni mindig jó, az Újpesttel valahogy mindig meccset játszunk. Újpesten nincs Fradividisatöbbi-effektus, az utóbbi években talán ellenük lehet a legjobban felmérni a saját erőnket. Hozzánk hasonlóan próbálnak (vagy esetleg ugyanúgy kénytelenek) a saját lábukon (jó, tudom, ez is hahahaha valamennyire) megállni, annyiból gazdálkodni, amennyi van, és ebből kihozni a legtöbbet.
Akár azt is mondhatnám, hogy évek óta a Honvéd-Újpest a bajnokság legfontosabb, futballra leginkább emlékeztető meccse, mert
itt egyikből sem akarnak bajnokot csinálni, nyugodtan lehet minket szidni, szabadon írni rólunk/róluk a sajtóban, kábé függetlenek vagyunk a hatalom játékától, mindössze elszenvedjük, hogy legfeljebb a négy-hat-nyolcadik helyért mehetünk, egy amolyan kisbajnoki címért.
Lehet, össze-vissza hülyeségeket beszélek, de eskü, tényleg így gondolom. (Hurrá, majd megkapom, hogy a sorosgyurkaista Csakblogot mindenféle homályos, civilnek hazudott szervezeteken keresztül pénzelik, ráadásul búvárembereket rejtegetnek a habzó kőbányais korsóik fenekén.)
Szánalom, nem szánalom, de az Újpest – azon túl, hogy mi (mink, hátha vidékről is olvasnak minket*) a bajnokságért megyünk – tényleg az év egyik legkomolyabb rangadójává nőtte ki magát. Egyrészt a történelem, másrészt a fura jelen miatt.
*_ Még egy poppolkulturális utalás, ezúttal ifjabb Mécsre, akit reméljük szintén ugyanúgy Amerikából pénzelnek, mint teszi azt a Honvéddal George F. Hemingway!!!
Bocsi az utolsó pár bekezdésért, de
minden széndákos volt, hiszen most azt kell megértenünk, hogy itt, ebben a magyar futballban jelenleg tényleg minden mindegy, bármit nézhetünk bárhogyan, azt húzunk rá amit akarunk, és én is kifogytam a szópótló szavakból ebben a mondatban, esetleg az izé még ideférne.
Egy dolog maradt fontos, és itt kell kitartani a végletekig:
EZT A BAJNOKSÁGOT MEG KELL NYERNÜNK!
amíg egyetlen törtszázaléknyi matematikai esély is kínálkozik, addig semmi mással nem szabad foglalkozni, le kell szarni az egész világot, röhögni a képükbe, mert csak mi számítunk, és az esély, amiről 24 éve csak álmodozhattunk.
Engedjünk el mindent, próbáljuk meg félretenni a napi gondokat, bajokat (vagy örömöket, a franc tudja már értelmezni ezt a világot), és a Kelly hősei Csodabogaraként küldjük az összes pozitív energiánkat a csapat felé, mert
ez a híd még áll!
Valahogy így:
