Ma lenne 90 éves Öcsibácsi.
Bevallom, halvány fogalmam sem volt még szombat reggel sem, pedig egész héten ezen járt az agyam, hogy hogyan nyúljak a témához? Mi az amit még nem írtak le Puskásról? Melóban megoldottam egy amerikai kutatás elemezgetésével, amiből kiderül, hogy valóban a leghíresebb magyarról beszélhetünk személyében, azonban egy kispesti blogra jóval több kéne.
Végül beírtam a mindig remek Hungaricana keresőjébe a nevét, hátha találok valami sztorit, amit még nem ismertem. Helyette az MSZMP PB egy jegyzőkönyvébe futottam bele, ami tizenegy hónappal a forradalom után íródott, és ahol a magyar sportéletről vitatkoznak.
Puskás ugyan csak marginális szereplő a sztoriban, és ha más nem, legalább az érdekes az egészből, hogy miként gondolkodtak akkoriban a sportról, a külföldre távozott sportolókról, a szurkolókról, és úgy általában a világról.
Szülinapot, Öcsi, szerintem ennyi belefér!
*******
Jegyzőkönyv (részletek) a Politikai Bizottság 1957. október 9-i üléséről, ahol a téma egy javaslat volt a magyar sportélet megjavítására
Jelen vannak (megszólalnak a témában): Apró Antal, Eperjesi László, Fehér Lajos, Fock Jenő, Földes László (a téma előadója), Friss István, Gyenes Antal, Hegyi Gyula, Herczegh Ferenc, Kádár János, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Terényi Imre, Somogyi Miklós
Megy a beszélgetés, hogy a magyar sport helyzete mennyit fejlődött az elmúlt 12 évben (érdekesség, hogy 1957-ben 12 évről beszélnek, tehát 45-től számolják magukat), beszámol Földes László, hogy mit kéne rendbe tenni, mennyire szükség lenne egy új és működő testnevelési törvényre, mert a magyar sportot ugyan burzsoá módon, de azért az 1921-es végül is megcsinálta. Kicsit panaszkodnak a sok professzionalista sportmunkásra, akik nem átallnak a sportból élni, amikor azt lehetne társadalmi munkában is. Ja, és egy kis felcsútozás, hogy Terényi elvtárs (a TF későbbi főigazgatója) szájából:
1955-ben kb. 30-40 millió forintot adtunk ki Magyarországon a sportra különböző címen és ebből összesen 6 és félmilliót fordítottunk az összes általános iskolások kötelező testnevelésére és sportjára, ugyanakkor egyedül a Budapesti Honvéd kb. évi 8 millióba került, többe, mint az egész iskolai sport összesen. Ez a szám is világosan mutatja, hogy itt milyen súlyos hiba van és más területen elért eredmények hangoztatása mellett nem szabad ezt figyelmen kívül hagyni.
Szóval pörögnek az események, folyik a kommunizmus építése, amikor elgurul Marosán elvtárs agya.
A Horthy-Magyarország alatt a magyar sportolók 85%-a – kivéve a Vasast – nacionalista volt, a burzsoázia egész ideológiáját elfogadta. Ugyanezt mi ez alatt a 12 esztendő alatt gazdasági, politikai, társadalmi segítséggel nem tudtuk elérni a sportolók széles tömegeinél, de megőriztük, megtartottuk, továbbfejlesztettük a burzsoázia sportjának világnézetét, ami mindig nagy botrányt okozott.
Hmm, tehát a Bp. Honvéd, az ÉDOSZ, az ÁVH által patronált Bástya burzsoá világnézetű sportszervezet volt? Marosán elvtárs erősen indít. És tudta még fokozni a kis mókamester:
Meg kell mondani, hogy a sport terén elért eredmények nincsenek összhangban azzal a fejlődéssel, amit az ország elért.
Mondjuk ha úgy érti, hogy az eredmények, például a helsinki szereplés még az előző, átkos kifutása, akkor valóban közel áll a valósághoz. Hiába egy világháború, a felhalmozott tudást (szellemi tőkét) nem lehet csak úgy leépíteni egyik pillanatról a másikra, a tehetetlenség viszi tovább – egy ideig. Mert aztán bejött Marosán elvtárs vágya, és a sport terén is sikerült felvenni az ország többi területének fejlődését. Láthatjuk, köszönjük mindkettőt.
Ha a burzsoá „Ép testben, ép lélek[!]” jelszó alatt sikerült évszázadokig nacionalista ideológia alá vonni az egész fiatalságot, akkor miért nem lehet szocialista tartalommal megtölteni? Hogy a magyar sportot most már ne a Puskás jelentse. Ez a probléma egy kicsit kezd idegessé tenni, hogy kezdjük visszahívni. Nem engedhetjük vissza a pályára. Puskás nálunk többet nem léphet a mezőre.
– és itt a lényeg. Öcsi 1957 októberében már bőven kint volt, de még ugye nem a Real Madridban. A vita természetesen arról szól, hogy mi legyen vele, velük, ha visszatérnének? De az igazi érdekesség a sorok között rejtőzik:
Marosán szerint a magyar sportot Puskás jelenti.
Mondta ezt 1957. októberében, amikor Öcsi 30 éves volt(!!!). Nem véletlen tehát, hogy mára tényleg ott tartunk, hiába a Marslakók komoly szerepe az atombomba építésénél, hiába Szent István országalapítása, Rubik kockája, a világ leghíresebb magyarja Öcsi lett.
Marosánnak Kádár válaszol:
Azt hiszem a múltban ezeknél az eredményeknél – akármilyen anyagi juttatást is adtak az egyes élsportolóknak – nem ez volt a baj, a baj az volt, hogy tűrték, hogy az egyes állampolgárok fölé helyezzék magukat és a törvényeket lábbal tapossák. Ilyen engedményeket nem szabad tenni. A régi hibák forrásához hozzátartozik – az én véleményem szerint – az a képtelen helyzet, ami a sportéletet irányító elvtársak viszonyán belül volt. Szent meggyőződésem ez. Az a véleményem, hogy azokban az ellentétekben, ami megmutatkozik részben Hegyi, Terényi, Kutas, Sebes Gusztáv között, sajnos nem az elvi nézeteltérés dominált, hanem nagyon nagy szerepet játszottak a személyi sértődöttségek és olyasfajta vonás, hogy bebizonyítsa minden áron, hogy azért is nekem lesz igazam. Együtt járt ez azzal is, hogy a vezetőkhöz a viszony nem elvi volt, a Farkas Mihályhoz a viszony nem volt elvi. Ha pl. az Adminisztratív Osztály valamivel nem egyezett és kellő módon tálalták a Farkasnak, egy pillanat alatt megvolt a jóváhagyás.
Valószínűleg Budai, Czibor, Grosics vagy Kocsis leigazolása nem az itt említett érdekkijárási módnak köszönhető teljes mértékben, de egész biztos, hogy volt hozzá köze, zum beispiel Sebesnek, és egész fixen Farkasnak. Az, hogy ki volt a kikérőjük, innen nem derül ki.
Az ellenforradalmárt a sportnál is úgy értem, ha azelőtt
MDP tag is volt, de ha egyszer csatlakozott az ellenséghez, az ellenforradalmár. Demokratikus elemek kiszorítva, ellenforradalmárok benyomultak és jelenleg is ott vannak – ez a magyar sport mostani helyzetének a fő jellemzője. Ennek megfelelően általában a sportéletben az antidemokratikus elemek megerősödtek. Ehhez a jellemzőhöz tartozik az is, hogy a sportéletben van anarchizmus, mindenki azt csinál, amit akar. Van ilyen jelenség is. Innen származnak a lemaradások a bokszolásnál, a futballban, vagy más vonalon is. Én állítom, hogy jelenleg nincs szoros vezetés, és ezek a bizonyos személyi ellentétek hatnak. Kijelentem, hogy a Hegyi, a Terényi, a Kutas, a Sebes is – a Sebest sem tartom ellenforradalmárnak, bár a kritikus időpontban az ellenforradalom mellé állt, megijedt, de nem meggyőződése szerint ellenforradalmár – az ellenforradalomban szemben harcban állnak, ma is harcban állnak, de még mindig nem tudom biztosan, hogy ha az ellenforradalmárt, vagy Terényit kell választani, Hegyi melyiket választja. Ugyanez áll fordítva. Kijelentem, hogy ez így van, ettől meg kell szabadulni. Nem öt ember sértődöttségi mániájának a kiegyenlítése, hanem a magyar sport, a szocialista forradalom megvédése a fő dolog. Megkérem, legyenek szívesek vegyék ezt tudomásul.
Kemény ugye? Néhány ember játszott sportirányítósdit az országban, és az már Kádár szemét is csípte, hogy egymásra hol megsértődtek, hol kibékültek, hol érdekkijártak valakinél, hol egymást hozták helyzetbe. Persze Kádárék tagadták, hogy a sport önirányításra alkalmas (vagy azzal felruházható) téma lenne az országban, fel sem merült bennük, hogy ne állami felügyelet alatt működjön.
Egy másik kérdésről szeretnék néhány szót szólni. Idestova 4 éve folyik egy harc Magyarországon a népi hatalom és az ellenség között nagyon kiélezve. Ennek a menete az volt, hogy 1953-tól 1956. november 4-ig az ellenforradalom előrenyomult, 1956 novemberétől visszavonulóban van. El fog jutni egy szép napon oda – a katonai erők területéről lassan már kiszorul, kiszorul a politikai élet területéről is -, hogy illegalitásba kényszerül, s marad a kultúr- és sport terület számára. Mindinkább így lesz. Tavasszal volt a MUK, a pisztolyokat olajozták, azután kiderült, hogy nem lett semmi, most már még kevesebb ilyesmi van, és kezdenek dolgozni a sportterületen.
Mert ugye a félelem, hogy az ellenforradalom a kultúrába és a sportba szorul vissza, vagyis olyan területekre, ahol széles tömegeket lehet elérni. A félelmük alapja természetesen a rajongás, az azonosulás felől közelít, hogy ezeken a területeken lehet sort keríteni a nacionalista mételyezésre. Kádár még az 1957 szeptemberében tartott magyar-szovjet meccset (2-1 oda) is korainak tartotta, mert: “A futballmeccs soha sem ápolja a barátságot sem az USA és Anglia csapata között és a magyar-szovjet viszonylatban sem.”
Megmondom őszintén, hogy ezekkel is harcoltunk mi a múlt évben, a diákok egy részével, a huligánokkal, meg a „B” középpel. Ez egy fasiszta gyülekezet – ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki, aki idetartozik az fasiszta – de a lényege az, és az sem véletlen, hogy a Ferencváros a fő bázis. (…) Én például ezt az idei tavaszi helyzetet felhasználtam volna arra, hogy örökre megszüntessem a „B” középet úgy, hogy legalább 80 vezetőt letartóztattam volna és börtönbe csukattam volna legalább 10 esztendőre. Saját szememmel láttam – nemcsak futball, hanem vízipóló mérkőzésen is -, hogy a mérkőzéssel háttal állva dolgoztak a dirigensek. (…) Ha az elvtársak nem ügyelnek, akkor a sportmérkőzések lesznek az egyetlen legális területei a szovjetellenes, kommunistaellenes, antiszemita hangulatkeltésnek, és 70 000 emberre lövetni nem tréfa dolog. Ha még megszökik vagy 70 ember, azt is kibírjuk, minthogy mi intézményesítsük az ellenség legális törekvéseit.
Hoppáka, Kádár erősen belelovalta magát a témába. Hogy mernek a dirigensek (kápók, előszurkolók) háttal állva dolgozni? A “B” közép egy vállalhatatlan dolog, a rendszer lebontására, fasiszta restaurációra mindig kész massza, amitől meg kell szabadulni. (Ugye, ilyen manapság egyáltalán nem fordulhat elő egy pártmunkás részéről egy futballcsapat szurkolótáborával kapcsolatban?) A 70000 emberbe lövetős mondat pedig egyszerűen zseniális, nincsenek szavak rá, hogy számára teljesen normális volt, hogy ha lövetni kell, akkor lövetni kell, de inkább ne kelljen, mert nem tréfa dolog.
Kádár ekkor érdekes módon gyorsan vált, és az egyes emberekről kezd beszélni:
Itt van a Grosics, tényleg egy világklasszis, én nagyon szeretem nézni, ahogyan a pályán mozog, de azért egy mindenki által ismert csempész. Mint mondják, díszmenetben ment vissza a magyar sportéletbe. Ez nem egészséges és tisztességes.
Ami Puskást illeti, visszajöhet, de csak mint magyar állampolgár és nem mint Puskás a csapatkapitány. Míg él, nem lesz többé csapatkapitány. Mint állampolgár, ha vissza akar jönni, tessék. (MAROSÁN [GYÖRGY] elvtárs közbeszólása: Azért is felel, amit ő csinált.) De, hogy ilyen embereket diadalmenetben vigyünk vissza a sportéletbe, nem lehet. Saját magunkat köpjük szembe az egész világ előtt. Olyan, mint a Grosics, nincs több nekünk, de közel olyan van legalább 10. Miért kell nekünk a Grosics? Nem azért mondom, hogy dobják ki, nem szól ebbe bele a Politikai Bizottság, de általában, mint közfelfogást felvetem, hogy a magyar törvényeket lábbal taposó embereket mi nem ajánljuk.
– majd folytatja: –
Azért szeretném a figyelmet erre felhívni mert, amit most meg tudunk oldani kis zajjal, azt fél év múlva úgyis meg kell oldani óriási ribillióval. A fejlődési tendencia teljesen világos. Amíg a „B” közép megvan, nem tudunk egészséges sportéletet teremteni. Disszidálni fognak a magyar sportolók? Hála istennek, ez tiszta haszon, a magyar sport nem fog belehalni. Egy részük úgyis visszajön, egynek sincs ilyen dolga sehol. Ezért legyen tisztelettudó, hálás az országnak, a népnek.
Kádár tévedett, a magyar sport gyakorlatilag belehalt a világháborúba és 56-ba. Azt a szellemi és anyagi tőkét, azt a tapasztalatot, azt a felépített rendet képtelen volt visszaszerezni az elmúlt évtizedekben. A magyar sport fejlődésének íve itt tört meg végleg, a hatvanas-hetvenes évek nekirugaszkodásához egyszerűen nem álltak rendelkezésre a szükséges alapok, onnan már nem lehetett visszakapaszkodni a régi helyünkre.
Megmondom a Sporthírlapot is elő kell egy kicsit venni, nagyon apolitikus. Nem is kell persze, hogy sok politikai vezércikk legyen benne, de azért nagy nemzeti ünnepen néhány szót írhatnának. A sportrovatoknál rendet kell csinálni, nagyon sok léha ember van ott. (FÖLDES [LÁSZLÓ] elvtárs közbeszólása: A legnagyobb baj a Népszabadságnál, hogy a sportrovatnál nem a szocialista, kommunista vonal érvényesül.) Ott is változtatni kell. Hegyi elvtárs, nem lehetne valahogy intézkedni? A sportéletben valami olyasmi tanítás érvényesül, hogy tulajdonképpen a magyarok a világ legjobbjai, mindig azok voltak és lesznek. Nem lehetne egy kicsit szerényebb hangon írni? (HEGYI [GYULA] elvtárs közbeszólása: Nem hozzánk tartozik a Népsport.)
Nahát, már akkor az volt a gondolat, hogy a sajtót uralni kell, hogy a sportlapban(!!!), tehát egy teljesen másról szóló újságban is tolni kell a politikát, nyalatni kell a saját seggünket. (Vajon honnan lehet ez ismerős?)
A sporttal kapcsolatos nacionalista felfogás ellen kell valamit csinálni. A magyar-szovjet meccsen a kormánypáholyban ülőknek a harmada, ha szabadjára engedte volna érzéseit, maga is megverte volna a szovjet csapat tagjait, meg a bírót is. (…) A Népsport foglalkozzon olyan problémákkal, mint pl. „A nemzetek barátsága és a sport”, „A nemzet és a sport” és ehhez hasonlókkal.
Hahaha, még a vezető klikk se értett egyet saját álláspontjával, és Kádár szerint úgy rühellte a szovjeteket, ahogy azt illik. Kádár természetesen nem volt hülye, pontosan tudta, hogy mind a szovjeteknek, mind nekik szinte elenyésző a társadalmi legitimitása, viszont azt is tudta, hogy nyíltan nem fog ellenkezni, kifelé tolni fogják a komenista lózungokat. Nem is a vezető káderektől félt, mert őket ismerte, neki ráhatható seggnyalók kellettek, akik középtávon belesulykolják a népbe, hogy ez a hatalom bizony legitim, mert ez mindenkinek jó. (Figyelem, ez 60 éve volt!)
Földes László veszi át a szót Kádártól:
Azt mondja a Hegyi elvtárs, hogy ezt a jelentést tájékoztatásként fogadja el a Politikai Bizottság. 1954-ben hozott a Politikai Bizottság egy általános határozatot. (…) Azt akarom mondani, hogy az 1954-es, alapjaiban helyes határozatnak nem is indult meg a végrehajtása, mert a Hegyi elvtárs és az apparátusa a határozatot nem tette magáévá. (HEGYI [GYULA] elvtárs közbeszólása: Pártdicséretet kaptam a határozat végrehajtásáért.)
Fényesen kiderül Hegyi közbeszólásából, hogy a mennyire volt végiggondolt a magyar sportélet irányítása az ötvenes évek közepén. Földes szerint a határozatot figyelmen kívül hagyták Hegyiék (aki ekkoriban többek közt a MOB elnöke), Hegyi szerint pedig pártdicséretet kapott a végrehajtásáért. Volt ott ellenőrzés láthatóan.
A „B” közép kérdéséről. Egyetértek, hogy itt nekünk lépéseket [kell] tenni, de vigyázni kell, mert a Fradi mellé odacsatlakozott egy csomó becsületes ember, amikor látta, hogy a csapatot lefejezték. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása: Ismert dolog, hogy ezt senki nem akarja.) Azt akarom mondani, ha mi adminisztratív lépéseket teszünk a „B” középpel szemben, az együtt jár azzal, mintha a kormány magát a sportegyesületet akarná elnyomni. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása:
Hát ha ezek a jövő héten támadnak, lenyeljük? Nem Ferencvárosnak hívják őket? Azt csinálják, amit akarnak!) (HERCZEGH [FERENC] elvtárs közbeszólása: A „B” közép vezetőit el kell távolítani!) (MAROSÁN [GYÖRGY] elvtárs közbeszólása: Mi az, hogy tízes bizalmi? Illegális szervezkedés?) Ha például az egyik játékosnak valamilyen jubileuma van — mondjuk az Ombódinak – kiteszik az egyes üzletekre a kalapot és abba 10-20-50 forintokat dobnak. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása: Ez egymagában még nem baj, ez a klubszeretet!)
Földes próbál valamit reagálni a “B” közepes témára, de annyian szólnak közbe, hogy végül semmire sem jut. Kádár szerint a klubszeretet jó, az viszont nem, ha a Fradi letámadja a rendszert. Viszont azt legalább kimondják, hogy a Fradit korábban lefejezték, és emiatt csapódott melléje sok becsületes ember. Magyarul: akit a kommunisták bántottak, azzal szolidarítottak a becsületes emberek – parádés évrelés, jár a taps Földes elvtársnak.
A téma tárgyalásának végén Marosán vette még egyszer magához a szót, és Hegyi leváltása mellett érvelt.
Állítom azt is, hogy azért is lényeges a Hegyinek a leváltása, mert mint vezető az egész eddigi 12 esztendős sporteredményeket személyi eredményének tünteti fel. Megmondom a Hegyi sose szerette a pártot, sose fordult a párthoz, csak akkor, ha bajban volt. Megpróbáltunk annak idején, amikor visszajött beszélni vele. A Melbourne-i olimpián mint követ elárulta az országot. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása: Nem árulta el az országot.) Annak, hogy visszajött nem az a magyarázata. (KÁDÁR [JÁNOS] elvtárs közbeszólása: Ne menjetek el ilyen messzire!) (HERCZEGH [FERENC] elvtárs közbeszólása: Azért a Hegyinek vannak érdemei, elég nehéz körülmények között volt annak idején. Mi a Hegyinek a leváltását azért javasoljuk…) Miért mondja nekem, hogy a Hegyi ki volt?
KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Hagyjuk, mindannyian ismerjük, hogy ki volt a Hegyi.
HERCZEGH [FERENC] elvtárs: Azért javasoljuk, mert a Hegyi azt a feladatot, hogy társadalmi feladat a sport, nehezen tudja betölteni, mert ma is elnyomja még mindig a társadalmi
kezdeményezéseket.KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Én nem mondom, hogy hazaáruló. Le kell váltani, ebben általános egyetértés van.
Szóval így mentek a dolgok, miközben Öcsi épp Bécsben és valahol Olaszországban tengette a mindennapjait, és várta, hogy feloldják az eltiltását, hogy újrakezdhesse azt, amiről mások csak pofázni tudnak: a focit.
Az idézetek forrása: A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006) // letöltés Kiemelt kép: Puskás a Fradi pályáján rendezett Kispest-Kistext (3:1) meccsen, 1949-ben // fotó: Fortepan
