(…) nem anyagi okok miatt távoztam. Soha nem kértem mást, mint egy jó üzleti tervet a Kispestnek és színeinek. Sosem a pénz volt az első nekem. Semmilyen összeg, vagy kérés nem hagyta el a számat. Sem az év elején, sem a szezon végén, amikor bajnokok lettünk. Csak egy szemérmetlen ajánlatra mondtam nemet: egyéves szerződést kínáltak, ugyanolyan fizetéssel, mint az előző két évben. (via Rossi @ Facebook)
Vegyük sorra, hogy kábé mi történhetett tavasszal.
Februárra az élen fordultunk, úgy, hogy a felkészülés kezdetére Rossinak szembesülnie kellett a rövidebb kerettel. Távozott Prosser (ezt még elfogadta valahogy), és távozott Botka, akiről viszont elfelejtették előzetesen tájékoztatni.
A mindenféle hírek szerint nagyjából ezidőtájt kezdődtek az első tárgyalások az év végén lejáró szerződéséről, amit – ha hinni lehet az innen-onnan leszivárgó információknak, valamint az Öreg videócsetjében elejtett félmondatoknak – nem sok alkalom követett. Talán ha kétszer-háromszor egyeztettek, és mindenki várta az év végét.
Mindeközben a Honvéd (megjegyzem, felelős klub módjára) bekért néhány életrajzot, tárgyalt pár edzővel, hogy ha Rossi mégsem maradna, akkor is legyen valaki, akit azonnal elő lehet kapni.
Május 27-én megnyerjük a bajnokságot, és Rossiban elpattan valami. Előbb elsírja magát, majd dühös arccal felszól a tribün felé. Ekkor már valószínűleg tudta. Másnap bejelentik Erik van der Meert.
Nagyjából ennyi lenne zanzásítva, ha valamit kihagytam, úgyis kiegészítitek.
Viszont. Rossi június 6-án, talán már valamivel higgadtabb fejjel, otthon ülve egyszer csak kiadott egy közleményt angolul és olaszul, ahol a következőt írja:
Soha nem kértem mást, mint egy jó üzleti tervet a Kispestnek és színeinek. (…) Csak egy szemérmetlen ajánlatra mondtam nemet: egyéves szerződést kínáltak, ugyanolyan fizetéssel, mint az előző két évben.
Tehát a tavasszal szinte végig az élen álló, és a bajnoki cím egyik nagy esélyesének padján ülve, természetesen nem utolsó sorban saját szakmai hiúságából azt szerette volna látni, hogy mi lesz jövőre? Igen, épp nincs érvényes szerződése 2017/18-ra és a következő évekre, de elindult valami a keze alatt, ami az alsóházas Kispestből minimum erős középcsapatot, de amint láttuk, végül bajnokesélyest csinált. Tehát koncepciót szeretett volna látni.
Erre kapott egy egyéves szerződést, a korábbi fizetése megtartása mellett, és úgy tűnik semmilyen ígéretet a keret egyben tartására, netán megerősítésére. (vö.: mindeközben a klubvezetés edzővel tárgyal, vagyis valahol mégis gondol a jövőre. Érthetetlen.)
Pedig. És a pedig rész lesz az értekes. Az NB I. megnyerése ha jól emlékszem 180 milliós bónuszt ér (lehet, tévedek, de a nagyságrend nagyjából ez), a Fradi, amikor tavaly kiesett az albán második ellen a BL második körében, pont ott, ahol mi is indulunk, szintén hozott mintegy 700 milliót(!!!), vagyis közel ennyivel mi is számolhatunk. Oké, a sok győzelem és a bajnoki cím biztos elvisz valamennyit prémimban, de csak maga a bajnokság, ha jól pörgeti a klub, akkor 800 millió kötőjel 1 milliárd forint bónusz. Ez az éves költségvetésünk 70-90 százaléka.
Stimmt. Stimmt, hogy a nemzetközi kupára nem igazolunk, az valóban felelőtlenség, hiszen lutri már az első kör is, onnan pedig még nagyobb a kockázat. Cserébe rajtad marad a drága játékos egy jó hosszú szerződéssel, ami az NB I-re valóban fölösleges. Azonban van egy olyan oldal is, hogy ha tartani akarod a helyezésed, vagy legalább a pozíciódat a bajnokságban, akkor mindenképp erősítened kell, mert mások úgyis megteszik, elfutnak melletted.
Utóbbi nem jelent más, mint a bértömegsapka növelését, hogy legyen keret a játékosok megtartására, és az ingyen elhozható (mi így igazolunk) játékosok fizetésére, pláne, ha azok magasabbak, mint a keretben eddig általános bérnívó.
A Honvéd saját bevallása szerint az elmúlt három évben évi 600-700 millió forintot pattintott el klubszinten bérekre. Ha csak a 10 százalékos növekedést veszünk alapul, az legyen mondjuk 70 millió forint. A bajnoki bónusz legfeljebb 8-10 százaléka, vagyis a fenntarthatóság egyáltalán nem sérül.
Igen, elismerem, ez a pénz csak május 27-től kalkulálható reálisan, ha Európa-liga lett volna végül, ami gyakorlatilag fixnek tűnt március végétől, akkor 200-250 millió lenne az összeg. Innen nézve egy 10 százalékos bértömegsapka növekedés három év alatt elvinné az egészet. Cserébe lehetne azzal játszani, hogy van jövőkép.
Vélhetően Rossi ezt mind látta. Ha vele nem tárgyaltak érdemben a hosszabbításáról, és márpedig ezt állítja, akkor logikus következtetés, hogy érdemben arról sem beszélgettek, hogy mi lesz a jövő évi kerettel, milyen reális célokat lehet kitűzni a csapat elé.
Foglaljuk össze:
- Rossi a bajnoki szerepléssel már a tavasz elejére bebiztosította, hogy lesz év végi pluszbevétel, amit akár felelősen vissza is lehet forgatni, nem kell azonnal elverni az egészet.
- A klub évek óta nullszaldó körül működik, ami nagyon helyes hozzáállás a valósághoz, még ha magyar futball jelenlegi valósága nem is erre neveli az egyes szereplőket.
- Rossi tehát, ha nagyot akarunk mondani, elindul a wengeri úton, és a munkájával kitermelte mind a saját bérének reális növekedési potenciálját, mind a fedezetet a keret minőségének fenntartására, sőt, esetleg javítására.
- Nagyjából arról van tehát szó, hogy egy amúgy már évek óta fenntartható modellbe belehozta a perspektívát, hogy lehet ezt nem csak nullára kihozva, hanem eredményesen, nézőszórakoztatóan, szurkolhatóan is csinálni.
Lehet, hogy Rossi igazán nem kért semmit a koncepción kívül, de tartom, akár szó nélkül, asztalcsapdosás nélkül is jogosan tarthatott volna igényt a munkájának elismerésére.
Itt volt egy történelmi pillanat, amire az egész Hemingway-érában vártunk: rend a klubházban, rend az öltözőben, egyszerre fenntarthatóság a költségvetésben és a keretben is, mindezt úgy, hogy szerényen, a lehetőségekhez mérten mindenki a saját területén dolgozik, egymást segítve, egymás alá tolják azt, amire a másiknak szüksége van.
Félek, elcsesztük, de ne legyen igazam.
(címlapkép: Marco Rossi | fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)