Mikor tegnap kitettem a beharangba a ‘tube-on talált ’91-es nyitányunkat, még nem sejtettem, hogy csodás párhuzamba nyúltam az arany kezemmel: a tegnap estével konkrétan lemásoltuk az első bajnokcsapatom nyitányát. Volt itt minden, ami anno: az akkor közel teltházas bajnoki ünneplés után 2 hónappal jóval szolidabb nézőszám, döcögő játék, láthatatlan ellenfél, a küszködő Honvédtól egy-két hirtelen villanás (akkor Pisonté volt a passzcsoda), végül egy sima 2:0. Most ugyanezeket le is írhatnám, és befejezhetném a posztot. Persze nem RW lennék, ha így tennék.
Tavaly október 23-án volt egy marha érdekes program, a Józsefváros közepén egy pincehelyiségben tartottak egy előadással egybekötött leendő könyvtárbemutatót egy, a magyar munkásmozgalmi és baloldali szép- és szakirodalmat egybegyűjteni szándékozó kísérlet kapcsán. Mint műkedvelő történész, én is elmásztam a ma nem igazán népszerű tematikájú eseményre, hogy ott a régi Népszabi évfolyamok stócai között le is ragadjak a sportrovatoknál, és elsőre pont annál a Hegyi Iván cikknél, ami az ominózus Kispest-Győr 2:nyitányról számol be csodálatos modorosságok és hegyiiváni pofonfarázások (♥) közepette.
Ivánbá azt írja, egy csapat (az ETO) eltűnt a kispesti éjszakában, annyira csak a félgőzös KHFC volt a pályán (csodás mezében, teszem hozzá). Nos, ez majdnem 100%-ban igaz a tegnapra is, a Halinak sem volt ugyanis értékelhető momentuma. Hogy észrevehetetlenek lettek volna, azt mégsem mondhatnám.
Ugyanis Lassie19 olvasónk beletrafált a tutiba a beharang alatti jóslatával, mely szerint az évek alatt hozzáállásban az egykori szimpi fiatal edzőből egyre inkább alpakaöltönyös kőagyhadnaggyá vedlő kisMészöly úgy hozatta le csapatával a menetrendszeri kispesti alattomos pokróc ótvarkodását, mint annak a rendje. Sőt, nem is volt ez alattomos, bocsánat: mert nem sunyiban csinálták a vasiak, jöttek ők nyílt lapokkal szétrúgni mindenkit. Holender anno 5 percet kapott, King ma kettőt, míg Bosnjak egy ütközésnél úgy tartott rá, hogy a csöppnyi Uralkodót hetekre fellőtte a Sportkórház tetejére. De ez csak a kezdet volt, a csontzenés prelúdiumot igazi sudribunkó folytatás követte, rúgtak mindenkit, ahol értek, a félidő közepén még a visszafogott imidzsű posztszerzőből is előhozva a szőke kavicsnak beordító állatot. Mert könyörgöm arról ki tehet, amikor a fiatal Halisták sora agyfasszal vadászik a 3 nap múlva a BL-ben az országot képviselő bajnokcsapat játékosaira, ha meg nem ő az értelmi szerző, miért nem hívja vissza megposszant kis staffordshire terrierjeit? És ezek után sajtótáj: “A bajnokcsapat otthonában játszottunk, szerintem szervezetten. Voltak olyan fordulópontjai a meccsnek, például a második félidőben, amelyekben benne volt a gólszerzés, ezek meghatározók voltak a végkimenetel szempontjából. (…) Nem hiszem, hogy alattomosan vagy durván játszott volna a csapatom. ” Géza, takarodj.
No ez a párhuzam tehát nem él, a többi viszont igen. Sajnos a nézőszám-visszaesés is. Kifele menet én egy jó 4-5000 embert vártam, de még pesszi tesóm is vállalt egy 2-3000 főt. Erre kiérünk, kezdődik a meccs, és szellősen lézengenek az emberek a korzón, harmadáig/negyedéig telt a tribün, egyedül a Kanyar hozta valamennyire vállalhatón magát (és szurkolt végig becsülettel). A kivonuló csapatokat fogadó, általam egész nap várt bajnokcsapatozó kórus például szánalmas kakofóniába fulladt a mi oldalunkon, egy húszszólamú csirkehangú kánonba, amiből a játékosok kb semmit nem hallhattak – jobb is. Hol a brokkoliban van most az a 8500 kispesti (7000, ha az 1500 szélfútta fehérvárit leveszem) aki ott délczegeskedett a döntőn? Eszem megáll. Oké, nyár, nyaralások, TV, de ez akkor is borzalmasan kevés volt, mintha nem a címvédési idény indult volna el, hanem egy szokásos szürke szezon, aminek az első fordulójában a Szolnokot fogadjuk, újabb 6 menekülttel a kezdőben akiket az utolsó edzőmeccs alapján igazoltunk le okosba. Ez most nagyon gyér volt, pedig nem mondhatjuk, hogy az utóbbi hónapokban ezért a csapatért nem éri meg kijönni. Ráadásul remek idő, jó hangulat, esküszöm nem értem, és el vagyok keseredve.
Aztán áll a párhuzam a játék olajozottságában is 1991-gyel. Annak idején az új igazolásokkal tovább erősített Mezey-team sem az előző tavaszvégi biztos menetelését hozta, a friss arcok (Plokesz, aki ma is ott sétált mögöttünk a Korzón ♥, Halmai, Ádi Czukk) még illeszkedtek befele ezerrel. Nálunk tegnap Danilo és kisPölő a padon kezdett, Deák Putyi még ott sem, ellenben mégis volt két “új igazolás”, ugyanis a fiatalszabálynak eleget teendő, EvdM váratlanul a Tömös-Herjeczki duót dobta a mély vízbe. (Tömösvári nem meglepi, oké, őt én is tippeltem, de Herje helyett Fantával együtt én is Gergényit éreztem befutónak Buksi posztján). Nos, a két süvölvény meglehetősen megilletődötten kezdett, Tömő volt valamivel aktívabb az első félidőben, míg egy bodicsekkel ki nem végezte őt valamelyik rohonci úti tahó, onnantól ő is visszavett. Elsőre ez az indítás nem a kosztai villámrajtot idézték, nemhiába, Koszta, Bobál az NB2-ben, Gazdi nálunk az NB1-ben húzott le 1-1 szezont a nagycsapatos, alapemberkénti bevetése előtt, ez a két srác viszont tényleg gumi nélkül vetődhetett bele a 10 m-es medencébe. Drukkolok nekik, mert nem ügyetlenek, de ez kegyetlen feladat, hogy a bajnokcsapatban, ilyen éles szitukban kell elérniük a max fordulatszámot, miközben a jó öreg ifimeccsek után itt bizony olyan ütközések jönnek, hogy a fal adja a másikat. A játék döcögése persze nem miattuk volt, félreértés ne essék, a másik komponens a csapat fáradtsága IZR után, de le a kalappal, hogy ennek ellenére és így is láthatatlan tartományban parkoltattuk a Szombathelyet játékilag.
1991-ben Negrau szemfüles gólt vert egy Csehi bomba után, majd Pisont álompasszát Pilu tutizta be – tegnap még erre is rávertünk viszont! Lanza császár előbb az első félidő közepén (20.p.) rajzolt mintabeadást szabiból a röviden tanárian robbanó, alig negyed órája beálló, a felkészülés alatt és a Negevben padozó (majd beálló) Bobál Dávid fejére, és LEGJOBB VÉDŐNK olyan szögbelövést küldött a reumás Potyamackó mellé a fölső sarokba, hogy még vonalkódos sem lett a trottyos melegítőalsó, arra sem maradt ugyanis idő. Remek gól, remek passz és remek egyéni teljesítmény az eddig mellőzött Bobitól. Lanzában meg imádom, ahogy biztat mindenkit, én lassan a kapitányi szalagot is felhegeszteném rá, vagy legalább Kambi helyettesévé tenném, érezze még jobban az eddig is érzett megbecsülést.
És ezzel nem volt még vége. A második félidőben, mikor már erősen fáradtunk, még izgultam, hogy szokásához híven nehogy a semmiből találjon egy 91. perces gólt a Hali, főleg, amikor az utolsó 10 percre a lejárt szavatosságú bonviván Halmosi Cucu is bevetésre került. Hát, most alaptalan volt a parám. Cuculádé mester mindössze egy sárga lapot söpört be gyenge színészkedését -műesésért az általa kért tizi helyett, majd amíg ő a Dubecztől örökölt hajpántját igazgatta, Lanza kapott elöl labdát, tekergett vele ide-oda, majd fogta magát, és akkora gólt tekert az ezúttal mívesen vetődő Király mellé a hosszúba, hogy hiába a csúcsformát idéző királygabis robinzonád, itt bizony 1200 szurker ordíthatta egyszerre a SZEDDKI-t szegény vén csatalónak. I. Davide Imperátor, bakker, elképesztő gól volt ez, nem hiszem el, hogy ilyen klasszisunk van, érte érdemes kijárni. I-M-Á-D-O-M!!!!! És nem hiszem el hogy valaki nem fogja elvinni, egyszerűen ilyen kaliber nálunk nem játszik hosszan. Igaz mi bajnokok se leszünk soha, gondoltam egy éve, aztán… Csodás hetek ezek, csodás csapat ez a mi magyar szintünkön.
És nem csak Lanzát imádom, álljunk meg egy szóra. A ma kissé görcsössé váló Eppelt is – Marci ne parázz, be fog ez indulni, nagyon fontos tagja vagy te is a csapatnak, itt a helyed a kezdőben. Nagy Gerit, akinek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, és amit úgy fest, Posszival szemben EvdM legalább felismerni látszik (remélem). KisBobált, akit reflexből kicsizek az ikertestvére után, pedig a legkirályabb védőnk évek óta, most is előjött kényszerből a jegelésből, és tanárkodott hátul + döntő gól. Ennyi. Botit, a helyi Moreno Torricellit. A szegény csöppnyi Uralkodót. Fékezett habzású Chiellininket, Lovreszt. Kamber Gyurit, aki újjászületni látszik védekezőközépben. Gazdit, aki a kispesti Koke. Grófot is megkedveltem, akire jól hat az utóbbi hónapok extázisa, egyre magabiztosabb, egyre jobb (tegnap azért volt egy késő-kemenesi hajmeresztés, de most nem lett belőle baj).
Hát valahogy így tudom összefoglalni a tegnapot, ami egy trademarkos gyerekkori szezonkezdés lett, így a 30-as éveim közepén. A lefújáskor még kicsit ugrándoztam is, mint 10 évesen anno, hiába, jó a kedv, ez van. Jó volt fotózkodni Apuval és Öccsel a Serleg mellett, amit amúgy mindegyikünk megtett a társaságból, kivéve a két nagy különutast, Fanta urat és Ábelt, akik persze előadták, hogy ez milyen ciki, de nem is ők lettek volna, ha nem teszik (kb ketten voltak ezzel a stadionban, hehe); jó volt meccs előtt egy órával sétálni a korzón, jó volt idényeleji, szezonkezdő jattolást tolni Pinokkió úrral, jó volt megkeresni azt a korlátszakaszt, ahol 1990 tavaszán Apu lefotózott Tesómmal, és most megcsináltuk ennek a mai változatát, “Megnőttetek” summázott a Fater kicsit megremegő hangon, miközben elcsomagolta a gépet, hát, meg, gondoltam magamban, még egyszer átvillant előttem az általános iskolai Honvédévek sora, amikor még Lovifotóssal egy osztálycsapatban toltuk, aztán a gimis és egyetemi Kispesti nihilkorszak, elcsorgó évtizedek… Voltak itt wekerlei főtéri kólázások és focizások, a felnőttek által tolt tömzsi üveges Arany Ászokok és Dreherek, aztán BMX-ek és Camping bringák, amikből mountainbike-ok lettek, a walkmanból discmanek majd mp3 lejátszók, ma meg már a zsebembe dugott telóról hallgatom azt a Mastodon zenekart, akik kábé akkor jártak suliba, mikor az első Honvédom bajnok lett. A kólákból aztán VBK-k lettek a gimis bulikon, a Guns ‘n’ Rosesból nálam Metallica, majd Offspring, majd Dark Tranquillity, a rádióban 2Unlimitedből Prodigy, majd Oasis, majd Coldplay, a VBK-ból pedig egyetemi sörözések Borsodikkal a Suszterinasban, aztán cseh- és kisüzemi sörforradalom itthon, ekkor már Csakblog, szóló, vagy tesós meccsrejárásból Fanta úr, meg a többiek, sok-sok év volt ez, és a Honvéd még mindig itt van, mi is itt vagyunk, és ez jó, ez nagyon jó, nagyon jó.
Annyira jó, hogy most már a kevés néző se bánt, csak egy dolog a fontos: győzelemmel, magabiztosan, címvédőhöz méltóan nyitott a BAJNOKCSAPAT.
Szerdán folytatjuk.