Jól sikerült az egyeztetés, mert időközben RW is tolt egy hosszabb posztot, miközben kaparni kezdtem valamit. Sebaj, lett kettő. (Úgy tessék olvasni, hogy még nem tudom miről írt a kolléga, csak hirtelen megláttam a rendszerben, hogy keletkezett egy poszt, így magamat elraktam délutánra.) Ja, a meccs kibeszélése RW-nél (⇓⇓⇓), itt max a hőbörgés.
Miközben Pintér épp a bírót szidja, és hetven perc emberelőnyt kér számon rajta, diszkréten megkérdeznénk, hogy miért is nem Iványi vitte a meccset, amikor ő volt rá kijelölve, és miért az alapvonalra jelölt Bognár, akit alig találtak meg a Videoton elleni bajnoki döntőre? Iványi vélhetően ráért, sérült sem volt, alapvonali asszisztenst játszott a vendégtábor előtti kapunál. Ettől még lehet igaza Pintérnek, hogy Bobál hogy maradhatott a pályán (EvdM is érezte, félidőben lekapta inkább), csak épp annyira fura volt a körítés, hogy inkább ezt az egész bírózást hagyjuk – mert találnánk mi is bőven reklamálnivalót.
Pintér sirámaihoz kapcsolódva az pedig legyen az én hülyeségem, hogy képtelen vagyok bármit sajnálni, ami Felcsút, még ha véletlen méltánytalanság is éri őket. Egyszerűen az egész létük, viselkedésük, hátterük, modelljük annyira, de annyira megvetendő, hogy nem, nem tudom őket nem mérhetetlenül gyűlölni. Pont ezeket a méltánytalanságokat ne tudnák megvenni, lefizetni, törvényt hozni rá? Már így is nettó szarnak bármire, ami sport(érdek), miért pont az őket érő méltánytalanságokat ne iktatnák ki a rendszerből? Velünk az élen, akik mindezeket szóvá mertjük tenni jó hangosan, rigmusok formájában.
Egyébként ne feledjük, egy olyan klubról beszélünk, aki képtelen felfogni a helyét a világban, ahol saját magukat is sikerült addig szuggerálni, hogy puskásozhatnak, hogy a sajtósuk presztízsmeccsként jellemezheti a Honvéd ellenit, miközben ez a szó legalább egyenlő feleknek van fenntartva, és nem egy hazug és tolvaj bandának a saját kifosztottja viszonyára. Dávid és Góliát visszavágója még esetleg lehet presztízs, de Gavrilo Princip és Ferdinánd párosa már nem. (És akkor msot hagyjuk a helyi klubhonlap összefoglalóját a meccsről, mert ami elfér egy blogon, az mint hivatalos álláspont felvállalhatatlan. Konkrétan ez a banda csak nyüszíteni képes, mert se múltja, se jelenje, se értelme, se egy csepp történelme, amihez lehetne nyúlni, csak és kizárólag a hatalom egy perverz akarata alkotja a létének egyetlen értelmét kapaszkodóját. Ebből pedig több nem jöhet ki.)
A lényeg, hogy nyertünk, még ha kicsit mázlisan is, mert hiába voltak helyzeteink, ami kapura ment, az Danilovic védte be. Mindegy, ez legyen az ő baja.
Egyelőre nincs beágyazható videó a meccsről, csak az M4 Sport bővebb lére eresztett összefoglalója, abból viszont – nyilván a bírók védelmében, hahahaha – hiányzik a Pintér által kiemelt rész.
Inkább kezdjük EvdM 4-3-3-as felállásával, ami nem kicsit volt bevállalós:
Gróf – Latifu, Bobál, Lovric, Laczkó – Nagy Geri, Herjeczki, Kamber – Danilo, Eppel, Lanzafame
Három csatár (Danilo minden sebesség nélkül) és egy Krisu mögöttük. Taps. Ehhez tökös edzőnek kell lenni, mert bőven van benne kockázat. Szinte odaadjuk a széleket (Danilo és Lanza? nyilván nem), hiányzunk méterben, kevesek vagyunk kilóban, viszont olyan orrnehezek, hogy ha ebből a brancsból csak két embernek megyeget a játék, akkor azt góloknak hívjuk jegyzőkönyvileg. (Bónusz, Laczkó – a múlt hét után akár azt is elfogadtam volna, ha Gergényi debütál balbunkóban.)
Félidőre az is kiderült, hogy a széleken tényleg kevesek vagyunk és Bobál is inkább maradjon az öltözőben, ami egy teljesen új felállást eredményezett:
Gróf – Baráth, Lovric, Deák – Latifu, Nagy Geri, Kamber, Laczkó – Herjeczki – Eppel, Lanzafame
Ami pedig nem más, mint a tavaly megszokott 3-5-2, két szűrővel, és három támadóval. Nem mondom, hogy ettől feljavult a játékunk, de legalább valamivel nyugodtabb lehetett az ember a lelátón. EvdM nem is cserélt többet a második félidőben, mondjuk miért is tette volna?
Hiszen van egy megörökölt, begyakorolt, a keret által ismert és jól játszott 3-5-2 a kezében, amihez bármikor nyúlhat, ha úgy alakul, és meg is teszi a nyúlást, mert még nem biztos a saját elképzelésében, csak szeretné átnyomni a kereten. Okos, nagyon okos. Nem páros lábbal az ajtónak, hanem fokozatosan.
Ennyike, mert nem akarok különösebben a meccsel foglalkozni azon túl, hogy keressük az új hangunkat, de valahogy mindig a régit találjuk meg. Sebaj, azzal eléggé hangosak voltunk.
Ahogy a vendégben is, és bár nem telt meg a szokásoktól eltérően, így is lehettünk ötszáz környékén, amit konkrétan képtelen lekövetni már évek óta a helyi büfé. Soha kevesebben, viszont mindig legalább negyed órákat a sorban töltve, hogy a nagy melegre való tekintettel gondoskodhassunk a folyadékbevitelünkről.
Pedig aztán arrafelé van pénz dögivel és profizmus is jócskán. Az egész stadionkörnyék rohadásig van befalazott toi-toi budikkal, épül az új sportcsarnok, mindenfelé mindenféle nagyon drága dolog, a VIP-ben és a tulajdonosi páholyokban biztos fürdik az ember a pezsgős kaviárban, csak épp a falu egyetlen apró része, ahol valaha tömeg előfordulhat, az a nyamvadék stadionjuk vendégoldala, ahová egyetlen sörcsapot voltak képesek letenni. Vendéglátás felcsúti módra, bravóka. (Az autógyilkos murvás bekötőről a vendégbe már nem is beszélve, oda valahogy nem jut a végtelen pénzből.)
Más. Én tényleg szeretem a viccet, meg úgy általában az iróniát, de ez a kényszeredett, húzzunk le róla még egy bőrt valamit olyan száninak tartom. (Nyilván Zalánka tudósít Felcsútról, nyilván a főnök iránti olthatatlan szerelemmel. És még mielőtt, nem, mi nem picsogunk, mint ahogy az alaplélektan Felcsúton és az egyéb csatolt részeken, hanem csak jelezzük, kinek hol a helye. Egy normális világban például nekik sehol, ahogy az állandó jellegű tettestársaknak és egyéb jellegű seggnyalóiknak sem szabadna létezniük, nemhogy tematizálniuk egy ország mindennapjait.)
Amúgy pedig csak remélni tudjuk, hogy az NSO riporterét nem vágják ki, mert meg merte kérdezni a felcsúti játékosoktól, hogy milyen nézők nélkül futballozni. Poór legalább elütötte egy viccel, majd elhalkult, mert ugye hirtelen nem tudta mit lehet mondani, meddig mehet el. Így teljesen komolytalan az egész, de tényleg.
