Az ilyen meccsek teszik nehézzé a címvédést

Sajnos bejött az, amitől tartottam. Brusztolás, élvezhetetlen játék, betömörülő Paks, fogalmatlan Kispest, félhülye Lenzsér (boxolás a labdába tiziért, pályára lépés bírói engedély nélkül), még hülyébb Kabangu, aki legalább a végén menti a szinte menthetetlent.

Jöhetünk azzal, hogy sok a sérült, mert valóban sok. Gazdag (padra már odafért!), Holender (NB III-ban már kapott egy félidőt), King simán a kezdőből esett ki, ahogy Herjeczki és Pölöskei is, bár őket még nem ismerjük annyira, hogy valóban hiányozzanak. Szóval jöhetünk ezzel, de inkább ne, mert nem ezen múlt – ismét.

Jöhetünk azzal, hogy a Paksnak ilyen undorító a focija, de inkább ezt is hagyjuk, mert egyrészt pontosan tudtuk, másrészt ennek pár fokkal összetettebb verziójával tavaly bajnokságot nyertünk. Erre készülni lehetett, és EvdM készült is, nem véletlenül volt lent szekundánsával szerdán, és nézte meg őket a Videoton ellen.

Jöhetünk azzal, hogy EvdM nem tud cserélni, vagy csak szimplán nem tudja mit akar. 4-3-3-ban kezdtünk, majd a 62. percben Bobál jött Danilo helyére, és váltottunk 5-3-2-re. Vagyis most fordítva játszottuk el, mint szoktuk, és ezúttal nem a Rossitól örökölt szerkezetben kezdtünk, majd jöttek bele végeláthatatlanul a csatárok. Pár percig jó volt így, majd a 75-ben Laczkó helyett Kabangu, és vissza a 4-3-3-ra. Esküszöm, nem értem itt mit akart EvdM, miközben az eredmény fixen 1-0 ide, és a köztes pár percben inkább a Paks támadott.

Nagyon kellett az a második gól, csak éppen nem jött. És ahogy nem jött, úgy lehetett egyre inkább érezni, az egy kevés lesz. A nyolcvanadikban aztán megtörtént, aminek meg kellett egy ilyen meccsen, és Lovric öngólja után már arról kezdtünk beszélni, hogy nem fogunk kikapni egyáltalán.

Ekkor kezdődtek Kabangu percei. Előbb egy durva fault a paksi tizenhatos előtt, majd egy teljesen felesleges lerántás a mi tizenhatosunk sarkánál (kapufa ez Nagy Geri volt – javítva), amiből a lesgólja lesz Pappnak (1-2), végül egy egyenlítés – kézzel átvett labda után. Azt kell mondjam, tegnap a francnak jött be. Persze, EvdM újra várta a kövesdi csodát, hátha megint bejön, de nem, az egyelőre egyszeri mulatság volt. Dark bárhogy nézzük, testidegen a csapatban. Beszédes volt, ahogy a beállás után Lanza ingatta a fejét: „minek?, miért?” – vagy valami hasonló.

Valamikor ki kell mondani hangosan is, hogy lehet, Darknak jók az alapképességei, mert tényleg magasra ugrik, tényleg gyors, tényleg nagy darab, és valóban, a labdával sem feltétlen ügyetlen, viszont teljesen fogalmatlan a labdarúgáshoz. Lehetnek gyöngybetűid, rajzolhatsz gyönyörű írott déket meg effeket, ha fogalmad sincs, hogyan lesznek belőlük szavak, majd mondatok. Dark valami ilyesmi nekem. Egy nagyranőtt kisgyerek, aki önfeledten szaladgál a mezőn, és egyedül az ötös környékén hasonlít futballistára, igaz, ott teljesen mások az elvárásaink. Csak rúgja be a kapuba. Ezt most megtette. Legalább.

Szóval nem értem EvdM-et, és nem értem mit akar. Össze-vissza változtatja a formációt, ide-oda, ami önmagában nem baj, jó ha ismerünk sokfélét, és egymástól filozófiailag eltérőket, azonban tíz perc néha arra sem elég, hogy hirtelen felfogja a csapat, mit is játszik épp, nemhogy ennyi idő alatt visszaváltson. Egyszerűen zavar lesz a fejekben, ahogy jött is a kötelező zavar Kabangu beállítása környékén. Illetve már előtte, de onnantól tényleg érezni lehetett.

És a vicc, hogy a végén mégis nyerhettünk volna, mert sikerült visszajönnünk a meccsbe. Megnéztem volna, hogy mire megyünk, ha a nagyjából korrekt idő a hosszabbítás. Ugye a kilencvenedik környékén, egy kirúgás előtt, amikor már lent van a labda és 2-1 oda, akkor előbb Verpecz kap sárgát reklamálásért, majd Lenzsér második sárgát, mert jogosulatlanul jött vissza a pályára. El is indul lefelé – a pálya túloldalán, majd gondol egyet, és a tizenhatos környékén visszajön, és átsétál a játéktéren. Mi baja lehet, a pirosat már úgyis megkapta? Az idő persze közben pörög, az eredmény még mindig 2-1 oda, és a labda még mindig Verpecz előtt várja, hogy kirúgják.

És ennyivel még nem volt vége. Papp gólja után legalább másfél perc a kicsi a rakás és a rendeződés, magyarul a gólöröm, amiért Lanza az első félidőben sárgát kap, pedig csak kifutott a kerítéshez, felugrott rá, majd vissza. Az egész volt tizenöt másodperc.

Megy tehát az idő, a 90. percben ott a fordítás – mire felemeli a negyedik spori: három perc. A 85. perctől összesen nem ment három percet a játék, vajon mire gondol? Komolyan, az utolsó öt percben jó, ha egy-másfelet játékban volt a labda. Vicc.

Hőbörgök, miközben pontosan tudom, Paks márpedig ilyen. Paksra nem nyerni járunk, hanem az undorító döntetlenek miatt. Akarja őket ugyan a fene, de mindig és mindig megkapjuk. Most legalább volt egy őrült negyedóra a végén, aminek a történéseit ha pontokba szedjük, akkor újra kéne gondolnom az egész posztot, hogy végül pontot szereztünk, vagy pontot vesztettünk? Vagy mi is történt?

• EvdM sokszor hülye cseréi és szerkezetváltásai meccs közben. Kabangu állandó becserélése.
• Sok a sérült.
• Pintér sporttárs szereplési mániája a fura lapokkal ide-oda, majd a fura gyakorlata a hosszabítás perceinek megállapítására.
• A Paks hihetetlen türelmes játéka, kivárása, miközben sok apró fault, amivel nyomasztják rendesen a sporit és az ellenfelet is. Ellenünk ez nagyon tud működni évek óta.
• Nem tudunk igazán előnyt építeni, és mintha elfelejtettük volna megtartani a minimálisat.

Tényleg nem tudom mi van, csak azt, hogy iksz Pakson, otthon a Balmaz ellen, kár a Diósgyőr utolsó perces egyenlítéséért, és kár, hogy felhoztuk a Debrecent.

Viszont az is van, hogy lassan jó lenne látni, tudni, hol áll a tavalyi bajnokcsapat. Új edző, rendben, új játékrendszer felé indulunk, rendben, új játékosok, más keret, rendben – de még mindig nem tudjuk, mindez mennyit ér? Tavaly ilyenkor kevesebb pontunk volt, igaz, jóval kiegyenlítettebb mezőnyben, most mégsem merem azt mondani, hogy jól állunk.

Egyszerűen mert nem látom, hogy hova tartunk. Akarom hinni, hogy EvdM okos, nagyon okos, és nem ellensége saját magának, tehát a céljai reálisan vannak belőve. Használja az örökséget, és próbál abból építkezni – ha éppen nem érthetetlenül forgatja-kavarja fel a csapatot egy félidp közepén.

Jön most a Fradi, a Videoton és a Vasas, tehát a dobogó körmérkőzik egy amolyan erőfelmérőt, amivel le is megy az első kör. Kíváncsi leszek, hátha a pontok segítenek majd megérteni, hol tartunk valójában?

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése