Nemcsak a beharang címében felírt axióma lett bohóság, ahogy arra egy tisztelt hozzászóló rávilágított, hanem a benne foglalt jóslat is porba hullott a szeptemberi égszakadásban. Skizofrén meccsen végül sajnos sima lett a vége, úgyhogy gyorsan essünk túl a beszámolón, holnap már nem akarok ezzel a meccsel fogalkozni fejben, bőven elég volt belőle a mai nap.
Csak az autóig elérve csúcsidőszaki Iron Maidenes csőfarmerré ázott rajtam az amúgy bővebb szárú gatyám, így hazaérkezve az első gondolatom egy kád forró víz volt, hogy az elkínzott kezem mellé ne szerezzek be akciósan egy jó alattomos őszeleji megfázást is. A kádban pállva pedig azt tettem, amit amúgy soha: unaloműzés gyanánt nekiálltam olvasni a beharang alá érkezett kommentárokat, még a beszámolóírás előtt. S bár ebből nem lesz hagyomány, arra most remek volt, hogy két hozzászólót is kiemeljek, ugyanis kb. azt írták amit én is írtam volna, ha nem előznek meg (na pont ezért nem olvasok kommenteket posztírás ELŐTT SOHA).
Lassie kollegának nagy respektje van a szememben, minden meccs után szorgalmasan felvezeti nekünk gondolatait, amelyek zömmel ülnek is, ráadásul a stílus is pöpec, igazán beszállhatna néha a Hanta/RW duó mellé a beszámolóverklibe, hehe. Mostani pamfletjében is megbúvik 1-2 gyöngyszem, ezt például szóról szóra kell ismételnem: “Ne szidjuk a csapatot, mindent megtett amit lehetett. Most üt vissza az hogy a bajnokság megnyerésével teljesen ellőtték a szuflát a játékosok.A visszaesés várható volt. Rossi ezért ment el ( meg több pénzért) mert tudta hogy annyira ki lettek zsigerelve előző szezonban a játékosok hogy használhatatlanok lesznek idén“. Nem tudok mit hozzátenni, ez pontosan így van Rossi lelépéstől kezdve a túlhajtott tavaszon át az idei projekcióig.
Áfonya bácsi pedig régi motoros, egyik ős-olvasónk, Nos, ő pedig korrekt tükröt tart kissé elszálló szurkolói vágyálmaink elé: “Vazze, ha valaki egy másfél éve azt mondja, hogy idén 9 forduló után a 3. helyen állunk, de közben itt a blogon szinte mindenki negatív hangulatú lesz, hát körberöhögöm… (…) Lehet, hogy nekünk nem tűnt ma sem olyan erősnek a csapat, mint az előző szezonban, de jelzem: az állami pénzekkel teletömött, válogatottakkal teletűzdelt fradika az egész második félidőben az időt próbálta húzni ellenünk, ami egyáltalán nem a tavalyi sikereink miatt történt, hanem mert játékban jobbak voltunk az első félidőben…“. Ott a pont! Ebbe valahogy sosem gondolunk bele, hogy tavaly, tavalyelőtt ilyenkor azért rimánkodtunk, hogy maradjunk benn a 12 csapat között, tavasz elején azért, hogy a dobogóra furakodjunk fel, erre meglett a csoda, most meg innentől ez az alap :) Nem vagyunk egyszerű közönség az biztos, és ezzel nem azt mondom, hogy ezentúl minden védelmi hibát és edzői baklövést felállva tapsoljunk meg, hogy “nem baj, jó ide a hatodik hely is!”, hanem hogy próbáljuk kicsit kívülről szemlélni magunkat néha. A többi csapat tart tőlünk, valahol múltkor egy interjúban olvastam, hogy egy csapatot tartanak veszélyesnek a Vidire, minket (nem tudom ki mondta, a lényeg nem is ez, hanem hogy más nem lát minket olyan tragikusan).
Ami komolyabban ijesztő volt ma, az épp a beharangban türelmemről biztosított Erik mester húzásai. Ezúttal a saját 4-4-2-t nyomta kezdésként, és az okés, hogy a kedvetlen, formán kívüli és lassú Laczkót padra teszi, Bobál meg kezdő, de miért Bobál a szélső, és Boti a középső ember? Dávid az egyik legjobb fiatal belső védő itthon, de azt mindannyian tudjuk,hogy nem a szélvészgyorsaságáról híres. Középen viszont remek helyezkedéssel pótolja a fordulékonysági hiányt. Boti viszont a legjobb NB1-es kényszerbalhátvéd. Hát akkor? Erik úr, videók az elmúlt évekből, összeállítás tanulmányozások, beszélgetések a játékosokkal, hm? Nem lenne jó ötlet? Aztán a második félidei szokásos húzások, a végén kb egy védővel, 4 csatárral rohamozunk, utóbbiakból 3 tank és egy Lanza, ez egyszerűen nem műkszik hónapok óta, impotensek vagyunk így elöl. Hátul meg katasztrófák.
A beharangozóban arról elmélkedtem-reménykedtem: Erik tanulóképes. Hát ma újabb tandíjat fizetett be a suli kasszájába a tar holland, remélem, többet már nem akar erre költeni, A saját és a magunk érdekében egyaránt. Türelmem természetesen tartom, de az edzői makacsságnak is van egy határa, amíg a megértő szurker kitart… Mondjuk ebben segít, hogy az első félidő ma az eddigi legjobb EvdM játékrész volt, amit láttam, a beer-shevai és a Diók elleni itthoni második félidők mellett. Ezt kéne tartósítani…
Hihetetlenmód bosszantó, hogy a Fradi, mióta ilyen “szupererős szupercsapat” (legalábbis a Pártigazgatov – Oroszpali tandem szerint), egyszerűen ellenünk mindig nulla játékot hoznak, mégis az esetek 90%-ában lezakózunk tőlük. A 3:1 ma is megtévesztő; az első félidőben egyértelműen domináltunk felettük, a 3 góljuk 3 csodás védelmi szarvashibából érkezett, ergo csodaszépen megvertük magunkat. Persze ha idén is sorban betlizünk a Fradi és a Vidi ellen, aztán a harmadik körben, amikor a dobogó a tét, akkor sózunk oda, azt én már most aláírom. Bár ilyen egyszerű lenne…
Nem tudom. Az egyik felem (negyedem) reménykedik, és bízik benne, hogy EvdM nem saját maga ellensége, hogy a sérüléshullámot követően kicsit javul a variációs lehetőségtár – elég ma Gazdag beszállását nézni, összehasonlíthatatlanul jobb volt a középpálya az elmúlt hetekhez képest. Sőt, mondjuk ki: most VOLT középpálya. Most védelem nem volt… A másik felem (háromnegyedem) viszont inkább tart a következő hetektől. Hát, érdekes egy periódus lesz előbb a két piros-kék rivális ellen, majd egy jó hónapos Bozsikmentességgel. Érdekes, és nem könnyű.
Kicsit olyan a hangulatom most, mint a 2015-16-os idény őszén, mondjuk az Üllőis vendégjáték után. Akkor volt egy jó kis csapatunk, de a dobogósok, az élcsapatok rendre lesimáztak minket, bár néha okoztunk meglepetést. Csakhogy most nem “egy jó kis csapat” vagyunk, hanem a regnáló bajnok, még ha a tavasz egy túlhajtott, részben kifutott dolog is volt. A keretünket például nem érzem annyival gyengébbnek a Fradi-Vidi kettősnél, mint a két évvel ezelőtti viszonyok voltak; egyszerűen Eriknek kéne időlegesen visszavennie a világmegváltásból, a keretnek meg kiegyenesednie a sérülések sorozatából. Ha ez a két dolog meglesz, még nincs veszve semmi. és most nem bajnoki címről beszélek, hanem egy hangulatos, jó idényről.
A tavaszi csoda után ugyanis ezzel már abszolút elégedett lennék.