A tartalomból //
- Októberben nem játszunk bajnokit a Bozsikban!
- Kassai viszi a meccset, ennek nyilván nem örülünk.
- Egy elmélet arról, hogy miért vagyunk jobbak a Vasasnál, miközben pont ugyanabban a lavórban pancsolunk.
- És az elmaradhatatlan teljesen érdektelen statisztika.
1.
- Szeptember 30. // Honvéd – Vasas
- November 4. // Honvéd – Felcsút
Kettő között válogatott, Sopron (Haladás), Debrecen (Diósgyőr) és Balmazújváros (meglepő módon Balmazújváros), vagyis nagyjából 1300 kilométer autókázás. Bénán jött ki, de ez van.
Amúgy stadionok építése előtt, illetve átadása környékén besűrűsödik a pályaválasztói jogok felcserélése, volt, hogy a Kecsó kétszer is idegenben játszott egész tavasszal, a Videoton dettó, most a Diósgyőr és a Haladás bizniszel, szóval még semmi sem biztos, de most nagyjából valószínű, hogy a Bozsik off októberre. Illetve nem, mert az U19 október 18-án otthon fogadja a Sutjeska Niksicet, a megjelenés erősen ajánlott.
2.
- Kassai az utóbbi időben meglepően kevés NB I-es meccset vezetett.
- Kassaival nagyon nem megy nekünk.
Az alapvonali sporik Erdős és Solymosi lesznek. Utóbbival mostanában a Diósgyőr és főleg Bódog perlekedik hangosan, csütörtökön az Everton – Apollon Limasszol Európa-liga meccsen alapvonalkodott, szóval meccset ugyan nem kap, de nem is pihentetik, mint a Videotonban Felcsúton nekünk fújó Bognárt. Erdős az elmúlt időben meglepően sokat fúj nekünk, totálisan semleges.
Kassai azonban nem. Az még magyarázható valahogy, hogy miért csak 33 százalékát szerezzük meg a meccsein a pontoknak, mert ugye ő a legnevesebb magyar spori, akit természetesen a rangadókra tartogatnak, ott meg előfordulhat, hogy nem nyerünk mindig, és még az átlagosnak mondható 48 százalékos teljesítményünket sem hozzuk. Bla-bla-bla.
Kassai az elmúlt egy naptári évben mindössze két meccset fújt nekünk, vagyis mégsem a legfontosabbakra küldik már. Sőt, március óta (Újpest, 1-1) jön nekünk egy tizivel.
Ami inkább érdekesebb, hogy tavaly októberben, november-decemberben és idén április és augusztus között is volt egy komolyabb kihagyása, ami már nem indokolható a nemzetközi kötelezettségeivel. Talán lassan kimondható, Kassaival több a gond itthon, mint a haszon vele. Egyszerűen nagyképű, lenézi a fél NB I-et, a meccseken játssz a sztárocskát, mert ugye ő viszi épp a legtöbbre a magyar futballból, lekezelően bánik a játékosokkal, de simán bratyizósan egy Juhásszal (nem pont vele, a kaliberre tessék gondolni). A szurkolók persze az ilyen apróságokat azonnal észreveszik, gyűlölik is Kassait mindenfelé.
Vissza kéne tényleg kicsit venni az arcából, mert amúgy nem lenne rossz spori.
3.
Premisszák //
- A Honvéd kerete alapvetően nem jobb a Vasasénál.
- Remili nem Lanzafame.
- EvdM és Oenning valahol egykutya.
Na, próbálom elmagyarázni. Tavaly egy Lanzafaméval és egy Rossi-féle elképzeléssel voltunk jobbak a mezőnynél folyamatos játék mellett, tehát mind a harminchárom fordulót figyelembe véve. Rossi felfogta, hogy hagyjuk ezt a támadást, a meccsek labdával uralását, lehet azt labda nélkül is (miközben a birtoklást is hoztuk egyébként), lényeg, hogy legyünk stabilak, bármelyik pillanatban tudjuk hozni a játékunkat, legyen elől pár meccset eldönteni képes emberke, miközben az ellenfél képtelen kibontakozni. Ennyi.
EvdM és Oenning ezzel szemben a futball játékos oldalát erőlteti. Tavaly ősszel a Vasas játszotta az egyik legjobb focit az NB I-ben, vezették is a bajnokságot sokáig, aztán jött a törvényszerű összeomlás. EvdM se indult rosszul, lendületből hoztuk a meccseket, még a játék is néha jó volt az új rendszer(ek)ben, aztán jött a törvényszerű összeomlás, és a négy meccs két pont. Valamiért azt hiszem, hogy ez a két edző többet néz ki a csapatából, mint amennyi valósan benne van.
Egyik keret sem Videoton vagy Fradi, hogy domináljon, viszont mindkettőt elég ügyes játékosok alkotják ahhoz, hogy egy jó koncepció mentén eredményes legyen. Vélhetően Rossi erre jött rá az elmúlt években, aztán ahogy jöttek az eredmények, a csapat is elhitte a saját legyőzhetetlenségét – év valóban azzá is vált.
Idén viszont a Vasas és a Honvéd között annyi a különbség, amennyi Lanzafame és Remili között. Egyik oldalon sem érezni azt a többletet, amivel kiugró szezont lehetne hozni. Tisztes iparosmunkák becsülettel, de semmi több. Ezt hívják harmadik-hatodik helynek, a szerencsétől függően.
Remélem érthető voltam. A Vasas és mondjuk az Újpest elleni meccsek oda-vissza lesznek az igazi szintmérők idén, és a remény, hogy fel tudjuk szívni magunkat a valódi rangadókra.
+1 // Az elmaradhatatlan statisztika
Megnéztem a Hemingway-éra félszezonjait a megszerzett pontok százalékában. Az ugye egyértelmű, hogy a tavalyi bajnokság harmadik körében mutatott 75,8%-ot még sokáig nem fogjuk überelni, inkább az az érdekes, hogy EvdM hova hozhatja be a csapatot az első teljes, és a vizsgált időszak huszonötödik köre után:
- ha győzünk // 58% // a hatodik helyre lesz elég. A 2016/17 3. és 2. kör; 2012/13 tavasz; 2007/08 ősz és 2006/07 (utóbbi kettő Supkával) lesz csak előtte, vagyis egy bajnoki cím kétharmada, egy bronzos tavasz, és egy rommá nyert 2007-es naptári év. Nem rossz. Supka negyedik helyes ősze például 55,6% volt csak.
- ha döntetlen // 52% // akkor is csak a nyolcadik helyik megyünk vissza. Az előbb említett Supkán kívül még Morales 2009/10-es tavasza (53,3%) kerül elé, amivel konkrétan benntartott minket.
- ha viszont kikapunk // 48% // akkor hozzuk a sokéves átlagot, és kijelenthetjük, se előre, se hátra, minden a megszokott kispesti mederben, mert ennyit jelent pár pontocska. Rossi, Supka és Morales ha minden klappolt, akkor ennél szinte mindig jobbat tudott, mindenki más pedig rosszabbat, különösen szegény Sisa tréner és Vérhód, de utóbbi nem is maradt sokáig, előbbi pedig nagyjából kitakarította az öltözőt.
A részletes táblát szerintem csak hétfőn teszem ki, addig még úgyis ki kell beszélni a meccset.
