- 7 meccsen 5 pont a 21-ből – címvédőként.
- 13 meccsen 22 kapott gól – tavaly 33/30.
- Ami a kapunkra megy gól.
- Hiába tartunk 21 lőtt gólnál, gyakorlatilag helyzetek, kidolgozott akciók nélküli meccseket játszunk, amit kapura lövünk, az a gól.
- Három sárga-piros, két tucat sárga.
- Értelmetlen cserék sorozata.
- Ez így nem mehet tovább.
Pár meccsel korábban pont én voltam az, aki EvdM-et a szárnyai alá vette, adjunk még neki időt, hátha. Most ott tartok, hogy kezdem elengedni.
Mielőtt bárki első felindulásnak gondolná, igazából nem a Diósgyőr elleni vereség fáj, hanem a hogyan; sőt, az a hogyan, ahogy megvertük múlt héten a Haladást; ahogy játszunk az elmúlt hetekben. A nagy büdös Sehogy.
Ez nem futball, ez valami teljesen más. Van egy kereted, ami lendületből alkalmas valamire, erre úgy nyúlsz hozzá, hogy szétvered az egésznek az alapzatát, majd próbálod elmagyarázni, te már az emeletet építed. Nem vagyok egy kimondott építész, de még csak kőműves sem, hogy tudjam, ez így nem működhet, mert össze fog dőlni a ház.
Futballnyelven fogalmazva: egy kib*szott lutri lett a szereplésünk. És nyugalom, nem a levegőbe beszélünk, van bőven tapasztalatunk, hogy valamire rámondhassuk: kilátástalan.
Mi volt az a kettős csere a végén? Az eddig alig cserélő EvdM most a 90. percben, 1-1-es állásnál, amikor épp kicsit mintha felénk billent volna a meccs, elkezdett egyenként(!!!) behozni játékosokat. Előbb jött Pölöskei, majd egy percre rá Laczkó, hogy még egy percre rá a Diósgyőr második tizenegyese. Időt húzni 1-1-nél még hagyján lenne, de így? Mi volt ez? Hogy lehet így meccselni? (Tényleg a hetedik meccsen így akarta behúzni a hatodik pontot?)
Hogy lehet nem észrevenni, hogy Bobál szenved a balszélen? Elég lenne csak Baráthtal megcserélni őket, már az minimalizálná problémát, és ugyanúgy játszhatna mindkettő. (Az más kérdés, hogy Bobál egyébként elég rossz formában van mostanában.)
Hogy lehet nem észrevenni, hogy Kamber szenved a korábbi posztján: középen? A védelem közepén/kicsit előtte találta meg az igazi helyét, hagyjuk Nagy Gerire a középpályát. (Jó, Nagy Geri most sérült volt.)
Hogy lehet nem észrevenni, hogy Latifu képtelen követni az emberét, képtelen helyesen reagálni taktikai szituációkra? Az éles játékhelyzeteket nagyjából megoldja, de amikor futballistaként kéne viselkedni és gondolkodni, akkor sorra elbukik.
Hogy lehet így szétverni egy védelmet, és vele párhuzamosan a védelem sugározta nyugalmat, amivel aztán végig lehet támadni a meccseket? Beszarva egyszerűen nem lehet futballozni.
Felhoztam pár, első blikkre is látványos jelenséget, és figyeljétek meg, baromira nem a Diósgyőrről szól, hanem az utóbbi hetek-hónapok szerepléséről. Az esélyt megadtam, de én ennyi voltam. Egyszerűen sehol sem érzek kapaszkodókat, nem látom a lehetőségét, hogy EvdM valahogy visszaszerezze a bizalmamat. Szimpatikus csóka, aranyember, nincs is vele semmi bajom különösen, a nyilatkozatai alapján tényleg egy úriember, viszont mint a Kispest edzője – a szememben – megbukott. Sajnálom.
Ígérem, nem fogok tüntetni ellene, nem fogom mindenben a hibát, a személyes hibáját keresni, csak hogy másokat hergeljek, mert nem feladatom. A blogolás lényege, hogy leírom a véleményemet, pofázok arról, mit hogy látok, és ha netán valakit még érdekel az, amit gondolok, akkor elolvassa. Persze, van a sajtónak felelőssége, de bakker, ez egy blog, itt simán mondhatom: kösz, EvdM, ebben nem volt több.
Nehéz dolog átvenni egy bajnokcsapatot – a hozzá kapcsolódó elvárásokkal; nehéz dolog elfogadni, hogy az a csapat nem alkalmas bármire; nehéz dolog megérteni a saját korlátainkat, hogy egy ideig ne erőltessük rá az akaratunkat a közegre, mert ebbe a kombóba kódolva van a bukás lehetősége.
Nem úgy képzeltem az évet címvédőként, mint bármelyiket az elmúlt húszból. Lehet, folyamatosan mi voltunk a címvédők?
Egyelőre maradjunk ennyiben, mert van egy olyan érzésem, hogy ez a hét az edzőkérdésről fog szólni.
- A meccs videós összefoglalóját az M4sport.hu oldalán tudjátok megnézni.
- Bobál kiállításáról és a második diósgyőri tizenegyesről pedig itt írtunk külön posztot.
(címlapkép: 1909foto)
