Az NSO bökte ki, hogy EvdM a holland vi.nl oldalnak nyilatkozott a Magyarországi tapasztalatairól, és annyira erősre sikeredett a fordítás, hogy egy-az-egybe bemásolom ide, és legfeljebb bekezdésenként hüledezek egyet a szokatlan munkavállalói bátorságon.
„Az üzleti és a sportambíciók nem igazán vannak összhangban a klubnál. A tulajdonos nem ad könnyen pénzt, mindennek megvan a pontosan meghatározott limitje. Mindennél el kell magyarázni, hogy miért van rá szükség. Ez önmagában nem rossz, csak fárasztó. Extra pénzt lehet szerezni azáltal, hogy minél kevesebb külföldit, valamint több fiatal futballistát játszatsz. A legtöbb klubnak – kettőt kivéve – nincs szüksége erre, mivel a szponzoráció által hatalmas összegeket kapnak. A Honvédnál, a magyar bajnoki címvédőnél viszont nincs mezszponzor!”
Üzlet vs. sport – szegénykém hamar megtapasztalta az évtizedes magyar futballvalóságot, vagyis hogy vagy csődbe mész pár idény alatt, vagy hagyod az eredményességet a lutrira és a dolgok szerencsés együttállására. Az Öreg nyilvánvalóan az utóbbit választotta, mert afelől ne legyenek kétségeink, hogy egy akadémia + Lanzafame + Kamber és Eppel, mint jobbféle igazolás általában kevés a jó eredményhez egy olyan parazitizmusra és korlátlan kasszára épülő rendszerben, mint ami manapság jellemzi a futballunkat.
Az extra pénzes rész az MLSZ szapulása – tejesen jogosan -, míg a szponzoráció hiánya, valamint az a megállapítás, hogy a ligában jelentős többségben vannak az állami és államközeli pénzcsapoktól függő egyesületek a magyar valóság pontos jellemzése. Fura, hogy mégis számon kéri az üzleti és a sportszempontok között feszülő ellentmondást, miközben pontosan tisztában van a Honvéd és Don Quijote, valamint parallel az NB I. és a szélmalom viszonyával.
„A tulajdonos tehetős, de olyan spórolós, mint a pestis! Nem Hemingwaynek szólítom, csak főnöknek. Figyelemre méltó ember, nem olyan, mint egy általános tulajdonos. Nem szokott kiöltözni, a meccseken inkább néznénk őt szurkolónak, mint tulajdonosnak. Emlékszem, amikor a Hapoel Beer-Sevával játszottunk a Bajnokok Ligája selejtezőjében, és eljött az izraeli miniszterelnök is, ő melegítőben jelent meg. Nem úgy nézett ki, mint a klub egyik képviselője, de ebben a stadionban nem is tudott volna. Olyan, mintha nyolcvan évet visszamentünk volna az időben, Hollandiában még az amatőr kluboknál is jobbak a körülmények!”
“Olyan spórolós, mint a pestis” – ezt még nem hallottam, nem is értem, de használni fogom, mert jól hangzik. Mondjuk a pestis speciel a legjobb tudomásom szerint nem spórolt, vitt mindent, ahová betette a lábát, de ez legyen a legkevesebb, maga a mondat kőkemény, pláne hogy a tulajdonosról szól.
Melegítőben fogadta a miniszterelnököt egy stadionban, nabumm. Rendicsek, hogy vannak szerepek, ahol illik reprezentálni, és a klubtulajdonosi valószínűleg fent van a listán, de bevallom, ez a része egyszerűen nem tud lázba hozni. Ismerjük az Öreg öltözködési szokásait, olyan, amilyen, ha neki nem zsenánt vagy ciki, akkor hadd járjon abban, amiben jól érzi magát. A franc se fogja megvédeni, viszont annyiban azért valahol igaza van EvdM-nek, hogy aki felveszi a klubcímert, az feleljen meg a klub elvárásainak, hiszen mégis azt képviseli. Amúgy simán el tudom képzelni, hogy ilyen előírás EvdM érkezte előtt nemigen létezett Kispesten, pedig jobb helyeken valahol a nulladik és az feledik lépés között van a profizmus alapfeltételei között.
A Bozsik meg olyan, amilyen, pontosan tudnia kéne, hogy az állam folyamatosan építi az újabb és újabb modern stadionokat, lassan, ha minden igaz, sorra kerülünk mi is.
„Ebben az idényben az első hat hely valamelyike a reális cél. Rossival ne hasonlítsanak össze, ha én szurkoló lennék, őt választanám. Szinte lehetetlen dolgot vitt véghez a múlt szezonban a jó öreg olasz védekezéssel – ez játékban visszalépés volt, de nem szeretném kritizálni, csak megjegyeztem. A sikert meghozta, márpedig a szurkolókat ez érdekli. Én »játszósabb« csapatot szeretnék, a futballisták érezzék, hogy szabadok. Az elmúlt évadban nem tudták élvezni a játékot, az eredmény volt az elsődleges.”
Na, itt viszont álljunk meg egy bővebb gondolatmenetre. “Ha én szurkoló lennék, őt választanám.” – teljesen jogosan, hiszen a szurkoló nyerni szeretne, jobbnak lenni az elképzelt másiknál, boldogan kelni fel vasárnap, egész héten várni az újabb szombatot, hogy újra boldog lehessen, mert a boldogság képes függővé tenni az embert. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy “játszóbb” csapatot akar építeni, és szinte egyik pillanatról a másikra, miközben mi még ki sem hevertük a májusi boldogságbombát, mint egy horda szenvedélybeteg követeljük a következő és a következő adagot, arra pedig baromira teszünk, hogy mi a minősége.
Az Újpest elleni hazai az utóbbi évek egyik legnagyobb szenvedése volt, katarzis lett a vége; a Felcsút ellen otthon megint. Talán az ősz két legrosszabb meccse, mégis mindent feledtet a végén kiharcolt győzelem. Azt kéne megérteni, nem műtárgyat, kikezdhetetlen esztétikumot kell létrehozni a pályán, hanem három bajnoki pontot. Kit érdekel, hogy Hegyi Iván húsz év múlva még mindig Garrincháról és a brazil-olaszról beszél, persze, parádé lenne, ha mondjuk a 2017-es Honvéd-Mezőkövesd jutna eszébe, de nem teljesen mindegy? Csak a győzelem számít, és Rossi ezt pontosan tudta.
Igaza van, értelmetlen az összehasonlítás. Az egyik edző kiszolgálta a nézőket, a másik nem. Könnyű kitalálni, hogy melyik melyik.
Az pedig legyen a saját hülyesége, hogy belefeküdt a világ legnagyobb tutijába, a bajnoki címvédő Honvédba. Azt mindenki pontosan tudta, hogy szinte lehetetlen feladat megismételni a tavalyi évet, a Videoton és a Fradi nagyon beerősített, és mások se fognak annyit betlizni, mint korábban, vagyis a realitás valahol a középmezőny eleje, az pedig könnyen dobogót érhet. Ehhez megvolt nagyjából minden, ami kell: mentalitás, alapjáték, alapvetően a keretminőség is, bőven elég lett volna tehát továbbvinni a korábban megszokottat, és ha már annyira holland, aprókat módosítani, fokozatosan haladni a saját elképzelése felé. Ha pár hónap elég volt neki szinte mindent szétverni, akkor ne másra mutogasson, viselje a felelősséget.
Mondom, ha harmadik-ötödikek vagyunk év végén, simán aláírja szinte mindenki a nyáron, csak lássuk, hogy van elképzelés, hogy van hajtás, hogy van valami, amit szeretni lehet.
Levettem a kezem EvdM-ről. Az kevés, azzal nem fog meggyőzni, hogy szapulja az Öreget, az értetlensége és a kifelé mutogatása egyszerűen minősíthetetlen. Pontosan ismerte a körülményeket, tudta, hogy bajnokcsapatot vesz át, mindennel tisztában kellett lennie, amikor aláírta a szerződését, így ez a vergődés valami egészen szánalmas. (Tudom, Rossi simán hozta éveken át a hasonló nyilatkozatokat, de róla tudtuk, hogy egy pozőr, és rutinból nem vettük figyelembe ilyenkor a szavainak a felét sem.)
Foglaljuk össze:
- beleszáll a tulajba, mint személybe (spúrság, öltözködési stílus);
- beleszáll a klubba, mint munkahelybe;
- beleszáll az állami sportfinanszírozásba és a szövetségbe (nagyon helyesen!)
- beleszáll a szurkolókba, nem érdekli, hogy nekik mi a jó;
- beleszáll a korábbi edző munkájába;
- szétvert egy bajnokcsapatot, amelyik most ugyan a harmadikkal azonos pontszámmal negyedik, de közben totálisan kiszámíthatatlan, rendre úgy érezni, hogy csak a szerencséje, és néhány játékosának alázata tartja a helyén;
Hanta véleménye: én azonnal kirúgnám. Hiába mond néhol fontos és komoly dolgokat, ilyet egyszerűen akkor sem szabad csinálni. Pláne nem a Kispestet képviselve.
update // EvdM másnap az egészet úgy, ahogy van cáfolja. Nem nyilatkozott, a Nemzeti Sport félrefordított, és amúgy is.
