Mármint ma, 2018. január 7-én. Bakker, így rohan az idő. Nemrég még egy töpszli játékos volt, aki nem tűnt ügyetlennek, mondtuk is nyilván, hogy kéne bele és rá még egy fej magasság, meg pár kiló izom, és akkor jó is lehet.
134 NB I-es meccsel később még mindig töpszli.
A többit bulletekben:
- harmadik volt, aki bemutatkozott a felnőttben az akadémiáról. Vólent után másfél évvel, és Czár Ricsi után 38 perccel.
- mindez történt 2010. november 26-án, egy rettentő unalmas, hazai 0-0-án a Vasas ellen. A padon Morales lemondása miatt ideiglenesen Szalai Laci. A télen visszatér: Supka, az élet pedig egy örök körforgás.
- érdekesség: ez a meccs volt az első közös meccsünk RW-vel. (helyesbítés: mégsem. csak a szokásos, valamire rosszul emlékeztem.)
- a Pécsnek az NB II-ben lőtt gólját sosem feledem, mellre veszi, majd küldi fel a ficakba.
- érdekesség: másnap írjuk erre a blogra az első posztot.
- Geri kicsit olyan nekünk, mint Dárdai volt a Herthában. Eleinte nem számolnak vele az edzők, aztán idény közben csak beeszi magát a csapatba, és kiderül, hogy nélkülözhetetlen.
- nála régebben a jelenlegi keretünkből csak Danilo mutatkozott be a Honvédban, igaz, azóta kihagyott pár évet. Gerit Lovric (szintén volt kihagyása) és – jó két évvel leszakadva – Baráth Boti követi.
- tavaly szeptemberben, Kamber kiállítása után pár percig rá került a cséká karszalagja, majd két hétre rá, Sopronban, ha minden igaz, ő volt az első akadémistánk, aki csapatkapitányként vágott neki egy meccsnek. (címlapképen a bizonyíték)
- 2015 novemberében duplázott a Békéscsaba ellen, ahonnan különösen az első gólját érdemes felidézni, és ha már gólokra emlékezünk, akkor talán vegyük elő a legabszurdabbat is, amit MTK-nak fejelt.
- mellékesen évek óta az egyik legnagyobb kedvencem a csapatból.
