Nem kéne talán, de azért valahol mégis. Lassan tíz éve, hogy a Siófokkal játszottunk a kupa elődöntőjében. Idegenben 2-1-re nyertünk, majd hazai pályán egy utolsó percben lőtt góllal kerültük el a hosszabbítást. Papíron két bűnrossz csapat, a kupaelődöntő idején például egymást előzgettük a kieső helyeken, azonban mégsem erről, a kicsik nagy sikeréről emlékezetes ez a párharc, hanem a soha el nem számolt valósággal. Igen, több helyen is előjött, mindenféle nyomozati anyagokban feltűnt, hogy itt valami gyanús.
Sűrű április volt, és bár valóban jó lenne feledni, nem ennyire egyszerű a helyzet.
- 04.11. Videoton – Honvéd 0-2 g: Hercegfalvi (2)
- 04.15. Siófok – Honvéd 1-2 (kupa) g: Hercegfalvi (öngól, 5.), Moreira (74.), Abraham (78.)
- 04.18. Honvéd – Nyíregyháza 1-0 g: Abraham
- 04.21. Honvéd – Siófok 2-2 (kupa) g: Smiljaninc (43. 1-0), Hegedűs (49. 1-1), Ivancsics (74. 1-2), Hercegfalvi (91. 2-2)
- 04.24. Újpest – Honvéd 3-0, igen, az a három-null
- 04.28. Honvéd – Siófok 0-2
Nehéz, nagyon nehéz. Emlékszem, a Siófok elleni visszavágót Sámánnal és Zombival néztük, mint Labdabiztos, és volt már aki akkor mondta, hogy itt valami nem klappol. Túl sok a furcsaság.
Inkább a mai visszavágóról.
Például hideg lesz, nagyon hideg. Ja, és hó. Lehet, esni pont nem fog, de attól még ott lesz mindenhol, kellemes napfény és hőmérséklet hiányában felolvadni sincs esélye. A hőmérséklet ugyanis mínusz 7-9 körül alakulhat, amire legfeljebb Szibéria egyes részein mondják: kellemes futballidő. A magyar helyette a következőket használja: csípni fog a labda, kemény a talaj, sérülésveszély, milliós kárt okoz a gyepben, bla-bla-bla, kifogás mindig lesz, ha futballozni kéne.
Egyetlen szereplő nem panaszkodik soha, ha mennie kell: a néző. Az mindig ott van, legyen mínusz vagy plusz a hőmérséklet, essen vagy ne essen, legyen rossz a játék, vagy legyen jó. Nyilván elmormolunk magunkban pár basszameget, aztán leszegett fejjel odasétálunk a szekrényhez, kikeressük a cicanadrágot, az aláöltözőt, még egy pulóvert, sálat, sapkát és bármit, amivel védekezni lehet a hideg ellen, majd ugyanúgy elindulunk a stadionba.
Ma például egy kupavisszavágóra.
És itt most egy betoldás, hogy mennyire hülye is a szurkoló. Van nekem egy diósgyőri haverom, aki ugyan már pesti, de még így sem hajlandó elfogadni a minden vidéki fradista tényálladékot, inkább kitart a dió mellett. Szóval megbeszéltük már hetekkel ezelőtt, hogy megnézzük egymás meccsét. Egykor kezd a Dió a III. kerület pályáján a Vác ellen (2-0 volt az első meccs Mezőkövesden, hogy bonyolítsuk a helyzetet), majd amikor annak vége, szépen átközlekedünk a Bozsikba, és megnézzünk minket.
Na, ez a diósgyőri cimbora minden bajnokságnak úgy fut neki, hogy dobogó és kupagyőzelem. Augusztusban, amikor még egy-két csapatunk áll a nemzetközi kupákban, már ötödik hely és kupagyőzelem a cél, hogy október környékére jöjjön a de nálatok még jobbak vagyunk szöveg. Télen újraélednek a remények, és a kupaszerepléstől függően a mantra is: ötödik hely és kupagyőzelem. Átmeneti időszak a légyszi, csak maradjunk bent előtt. Természetesen Bódog egy isten, bár elismeri Rossit, mégsem érti, miért nem lehet tényleg isten Bódog, aki pont ugyanúgy magyar edző, ahogy magyar edző volt itt bárki az elmúlt évtizedekben, mindössze annyi a különbség, hogy kissé máshogy kommunikál. Mindegy. Ma még ötödik hely és kupagyőzelem.
Ebből következik, hogy közvetlen vetélytársak vagyunk, hiszen nálunk is tart még a dobogóközeli helyezés és a kupagyőzelem, mint valid cél a 2017/18-as idényre.
Kb. ennyi. Supkától pedig azt várom, hogy a legerősebb csapatával játsszon, benne azzal a Baráth Botival, akinek pont tegnap volt kétéves a Fradinak lőtt bombája, és az öt sárgája miatt amúgy is el lenne tiltva szombaton. (Jajj, annyira gyártanák újra coubot Botiról!)
Tehát, mondjuk valahogy így:
Horváth – Heffler, Lovric, Baráth/Kosút, Baráth/Kukoc – Ikenne-King/Danilo, Nagy Geri (Kamber pihen), Gazdag, Holender – Eppel, Lanzafame,
vagyis a régi rohamnégeres taktika, amikor még Tchamik, Abassok és fitt Danilók futottak be a tizenhatoson belülre, estek össze, hogy Dánielünk bevágjon mindent a léc alá. Talán sosem lesz még egyszer olyan gyors csapata a Honvédnak, mint volt Supka alatt 2011/12-ben, főleg az ősszel, és igen, erősen belassítva a soha annyira jól nem működő Gegével és Sanyikával.
címlapkép: valami véletlenszerűen választott havas táj, mert lusta voltam gondolkodni, és cikinek éreztem elsütni Laci viccét képben, miszerint: “Hé, miszter Holender!“. fotó: Larisa-K / Pixabay
